Ilan Halimi neve ma baljósan cseng a francia zsidóság számára. A 23 éves, marokkói zsidó származású fiatalembert ugyanis 2006 januárjában elrabolta és halálra kínozta egy, magát a „barbárok bandájának” nevező bűnbanda. Halimi azóta a XXI. századi franciaországi antiszemitizmus első, szimbolikus áldozatának számít. Soós Eszter Petronella francia antiszemitizmus-történeti sorozatának következő része.
2006. január 20-án éjjel találták meg a lemeztelenített Ilan Halimit, akit a „barbárok bandája” három héten át kínzott.
A három hét végén leöntötték valamilyen savval, hogy eltüntessék a DNS-ük nyomait (más, későbbi hírek szerint Halimi testét fel is gyújtották, tehát szó szerinti égési sérülésekről volt szó). Ezek után elindultak, hogy megszabaduljanak áldozatuktól. Kitették egy erdősebb részen, végül egy vasútállomás környékén járókelők bukkantak rá.
Halimi olyan súlyos sérüléseket szenvedett a kínzások következtében, hogy a kórházba szállítás közben életét vesztette.
Az elkövetők – összesen mintegy kéttucat ember – célja az volt, hogy váltságdíjat követeljenek Halimi zsidó családjától. Tévesen ugyanis azt feltételezték, hogy a család a zsidósága okán magától értetődően gazdag, pedig ez nem volt igaz. Ilan Halimi mobiltelefonokat árult egy kis boltban, egyáltalán nem volt vagyonos a családja (az emberrablók egyébként kértek váltságdíjat egy rabbitól is, a biztonság kedvéért).
A bandát egy Youssouf Fofana nevű, elefántcsontparti kötődésű férfi irányította, aki huszonéves kora ellenére igen jelentős bűnözői- és börtöntapasztalatokkal rendelkezett, mire kegyetlen gyilkossá vált volna.
A virulens antiszemitizmus tehát csak az egyik eleme a szörnyű esetnek, mert egy meglehetősen professzionális bűnbanda dolgozott itt: nem Halimi volt az első zsidó férfi, akit a banda tagjai el akartak rabolni, általában fiatal nőket használva csaliként. 2017-ben Fofana azért kapott például az életfogytiglanja mellé még 10 év börtönbüntetést is, mert másfél évtizeddel korábban egy ügyvédet zsarolt meg.
Halimit is a „női csali” módszerrel tudták elrabolni: egy fiatal francia-iráni származású nő csábította el a boltjában mobiltelefonokat áruló fiút.
A megbeszélt másnap esti randevú azonban máshogy alakult, ahogy a randevúk általában szoktak. A külvárosban Halimit elrabolták, foglyul ejtették, s a családjától majdnem fél millió eurónyi váltságdíjat követeltek. A család ugyan azonnal a rendőrséghez fordult, de a több, mint három hétig tartó macska-egér harcban így sem sikerült a hatóságoknak nyerni (az antiszemita motivációkra viszonylag későn ébredt rá a rendőrség és a politika, ebből vita is volt Halimi édesanyja és a rendőrség között).
A banda tagjai között voltak az elkövetés pillanatában kiskorú személyek, így erre tekintettel zárt tárgyalásra került sor.
Ezt az áldozatok és ügyvédeik természetesen nehezményezték, többször hangsúlyozták, hogy „pedagógiai” okokból fontos lett volna a nyilvánosság. A per a kiszivárgott hírek alapján valóban alkalmas lehetett volna közfelháborodás generálására. Úgy tudni például, hogy a semmi megbánást nem mutató Fofana több alkalommal is provokálta a bíróságot, például iszlamista szövegekkel, vagy cipők dobálásával (sőt, egyes hírek szerint fenyegette is az esküdteket).
A tíz hetes tárgyalássorozat végén Youssouf Fofana életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, melyből legalább 22 évet le kell töltenie (erre jött 2017-ben a ráadás 10 év…).
A barbárok bandája többi tagja különböző hosszúságú börtönbüntetéseket kapott, annak függvényében, hogy milyen mértékben vettek részt a telefonokat áruló zsidó fiatalember elrablásában, meggyilkolásában, illetve a megkínzása elhallatásában (kéttucatnyi emberről, vagyis huszonhat további személyről beszélünk). Zsidó érdekvédelmi szervezetek és Halimi családja egyébként ezeket a büntetéseket túl enyhének tartották. Az ügyészség súlyosbításért fellebezett, erre végül kismértékben került sor, a bandatagok végül 8 hónap és 18 év közötti büntetéseket kaptak.
A meggyilkolt és megkínzott Ilan Halimit 2007-ben újratemették és Izraelben helyezték végső nyugalomra.
Ő az első XXI. századi áldozata a virulens franciaországi antiszemitizmusnak, s mint ilyen, a neve mára fogalommá és szimbolóummá vált a francia közéletben és politikában (sajnos az eset az antiszemitáknak is példa lett, 2008-ban egy nagyon hasonló, sőt, másolt támadás történt ugyanabban a városban, ahol Halimit megölték, csakhogy az áldozat ezúttal túlélte az elrablását és megkínzását).
Sajnos úgy tűnik, hogy a szimbolikus jelentőségű síremlék valóban nagyobb biztonságban van Izraelben, mint Franciaországban. Erre utal legalábbis, hogy a fiatalember emlékére állított emlékműveket több alkalommal is antiszemita rongálás érte. Az egyik ilyen esetben például kivágták, megrongálták a Halimi emlékére Sainte-Geneviève-des-Bois-ban ültetett fákat (az Ilan név héberül fát jelent), pont akkor, amikor a halálának 13. évfordulójára emlékeztek volna. Az esetet természetesen feljelentés követte. És nem ez volt az első rongálás. Többször megrongáltak (összetörtek és antiszemita üzenetekkel láttak el) már egy emléktáblát is, melyet Halimi tiszteletére állítottak, s a pusztítás után mindig újraavatták.
2018 őszén a francia kormány bejelentette, hogy létrehoz egy Ilan Halimi-díjat, melyet Halimi halálának napján, minden évben február 13-án fognak odaítélni olyan projekteknek, melyeket 25 év alatti személyek indítanak és vezetnek az antiszemitizmus és a rasszizmus elleni harcot elősegítendő.
Ezen a téren pedig van teendő bőven Franciaországban, ahol 2018-ban jelentősen nőtt az antiszemita cselekmények száma.
A szerző a Franciapolitika szerkesztője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.