A nagy népszerűségnek örvendő Ajelet Saked vezetné az izraeli jobboldali pártok szövetségét, azonban Rav Slomo Aviner erős nemtetszésének adott hangot az üggyel kapcsolatban.
Saked, volt igazságügyminiszter és egyben az áprilisi választásokon először induló, de a választási küszöböt el nem érő Új Jobb párt második számú jelöltjének népszerűsége töretlen.
A közvélemény-kutatások eredményei alapján jelenleg az izraeli jobb oldal egyik legszívesebben látott politikusa, pedig még el sem döntötte, hogy melyik formációhoz csatlakozik.
Saked mindössze annyit helyezett kilátásba, hogy amennyiben indulna a választásokon, akkor neki kell vezetnie a jobboldali pártok szövetségét, mivel ő tudja a legtöbb szavazatot és tárgyalási pozíciót biztosítani.
A sikertelen kormányalakítást követően a szeptemberi választásokkal kapcsolatban annak ellenére, hogy neve felmerült a Likud őszi választási listáján, Benjámin Netanjahu mégis menesztette az ideiglenes kormányból, politikai társával Naftali Bennettel együtt.
A választás elbukása és az igazságügyi tárca elvesztése utáni kényszerű függetlenség azonban, úgy tűnik, még inkább növelte népszerűségét.
A kialakult helyzetet kihasználva Bezalel Szmotrics „hazahívta” biztosítva számára a Jobboldali Pártok Uniójának listáján a második vezető helyet. A tegnapi nap folyamán pedig az Új Jobb párt forrásai megerősítették a pletykát, hogy Naftali Bennett felajánlotta Sakednek a pártvezetői pozícióját, ezzel visszafokozva magát és minden előjogot Sakednek adva.
Mindezen előzmények után több, mint negyven magasrangú nemzeti vallási vezető közös levélben fejezte ki nemtetszését. A rabbik véleményét Rav Slomo Aviner tolmácsolta, mondván a jobboldali nemzeti pártok élén csak I-n félő, vallásos személy állhat.
Aviner azt nyilatkozta, hogy bár Saked valóban nagyszerű, a nőknek nincs helye a politikában, így nem lehet a jobboldali pártok vezetője. A rabbik szerint ez nem személyes dolog, hanem a nemzeti értékek és a zsidó állam judaizmusának kérdése.
Aki szelet vet, vihart arat, Naftali Bennett rögtön válaszolt a bejelentésre, mondván
„pontosan az ilyen kijelentések miatt léptem ki a Zsidó Otthon pártból…és eddig minden kezdeményezésem mögött, akár high-tech, akár politikai téren, női vezetők álltak. Ugyanis a nők helyzete a társadalomban és a politikában nem kétséges”
Jáir Lapid, a Kék Fehér párt második vezetője sem hagyta szó nélkül a nyilatkozatát, mondván
„a vallási és soviniszta fanatikusok pedig a politikában nem vehetnek részt. Főleg nem a Rabbinátusban.”
Az ortodoxia vallási vezetőinek kijelentései és tettei között azért van némi ellentmondás, annak ellenére, hogy hangsúlyozták nem személyes ellentétről van szó, hanem a zsidó állam alapvető értékeinek megőrzéséről.
A sors iróniája, hogy tavaly februárban Ajelet Saked, mint igazságügyminiszter nevezte ki a zsidó állam első modern-haredi bírónőjének Chavi Tokert, az ultraortodox felsővezetés széleskörű egyetértése mellett. A kinevezés része volt a Saked-féle igazságügyi reformnak, amelynek egyik feltétele többek között akár a haredi és arab nők beemelése az igazságszolgáltatás vezető pozícióiba és így a politikába.
Tizenegy testvérével egyetemben ultra ortodox családban felnőtt Chavi Toker, jelenleg 43 éves négygyermekes édesanya, aki a rendőrség nyomozó egységénél kezdte pályafutását, majd a jeruzsálemi ügyészségen folytatta karrierjét. Kinevezését tavaly az izraeli haredi média saját győzelmének tekintette, pedig a bírónő köztudottan inkább modern, mint haredi és a fia sem utasítja el a katonai szolgálatot.
A vallási vezetőknek abban igaza van, hogy a haredi nők politikai karrierjének kérdése tulajdonképpen nem is létezett, legalabbis addig, amíg két évvel ezelőtt az Államokban Ráhel Freier bírói kinevezésével megtört az ortodox közösség ellenállása.
Az amerikai haredi bírónő beiktatási ünnepségén támogatója, Joszi Gesztetner haszid politikai aktivista, azt nyilatkozta, hogy egy női ortodox bírónő jelenléte az (amerikai) igazságszolgáltatásban nemcsak a közösség előrejutását jelenti, hanem azt is, hogy az ultraortodox vezetés immár nyitott a haredi nők politikai fejlődésének támogatására.
Mindezt igazolandó, egy évre rá Izrael is követte az amerikai példát, vagyis az izraeli rabbik nemtetszését inkább Ajelet Saked túlzott népszerűsége zavarja és nem a Tóra tanításaival összeegyeztethetetlen politikai vezetői szerepe.