Az erdélyi származású, amerikai Eva Mozes Kor 85 éves korában hunyt el Lengyelországban, ahová egy holokausztra emlékező csoport vezetőjeként utazott pár nappal korábban.
Az idős asszony régóta vesz részt saját alapítású holokauszt emlékközpontjának évente szervezett emléktúráin, ahol mintegy 100-150, többségében amerikai turistával együtt keresik fel a nácik lengyelországi haláltáborát, Auschwitzot.
A sors különös fintora, hogy a nemrég szívműtéten átesett — hosszú ideje mozgásában korlátozott és járókerettel közlekedő — asszonyt alig egy órányira onnan, ahova 75 évvel ezelőtt megsemmisíteni szállították, az amerikai függetlenség napján, egy krakkói szállodában érte a halál. Hírügynökségi jelenések szerint csütörtök reggel, békés körülmények között halt meg.
A Neokohn munkatársa két évvel ezelőtt egy ilyen csoportos túrán találkozott a magyar zsidó családba született asszonnyal. Az akkori véletlen ismeretséget később egy személyes vizit követte. Ennek alapján egy hosszabb portré készült a zsido.com-ra.
Most ebből szemezgetve tisztelgünk azelőtt az ember előtt, aki
azon kevesek egyike lehetett, aki túlélte Josef Mengele brutális orvosi kísérleteit. A román kommunisták elől alijázó Éva közel egy évtizedig törzsőrmesterként szolgálta az izraeli hadsereget, amerikai emigránsként ingatlanközvetítő volt, majd múzeum alapító lett.
Indiana állam egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő polgáraként tartották számon. A legmagasabb civil állami kitüntetéseket adományozták neki az elmúlt években, sorban álltak nála a politikusok, sportolók, rock sztárok.
Írt könyveket, publikált tanulmányokat, több ezer előadást tartott mindenfelé a világban. Tavaly mutatták be, és azóta sorra nyeri a regionális amerikai televíziós fesztiválokat a róla készült második(!) dokumentumfilm.
Már a gyermekkora is filmbe illő volt:
az orosz pogromok elől menekülő kaftános nagypapa lusta és elkényeztetett magyar arisztokratáknak dolgozott komornyikként, borkészítőként, később bizalmas személyi asszisztensként, majd hitelezőként. Olyan derekasan teljesített, hogy mire Éva megszületett egy erdélyi kis faluban, Porcott, a család már tekintélyes vagyonnal és birtokokkal rendelkezett.
„Apám gondozta a földjeinket, nagy farmon nevelkedtem, állatokkal, veteményessel. Még két hegyünk is volt, az egyik komoly olajtartalékokkal. Pár éve gondoltam egy merészet, és szerettem volna visszaszerezni azt, ami a mi tulajdonunk volt a háború előtt. A román hatóságok nagy ünnepléssel fogadtak, még dokumentumokat is aláírtunk, aztán nem lett az egészből semmi…” – idézte fel az emlékeket Éva.
1944 tavaszán egyik napról a másikra találták magukat Auschwitzban. Éva és ikertestvére, Mirjam az egyik irányba terelődött, a család többi tagja egyenesen a gázkamrába.
Több hónapos kísérletek várták őket doktor Mengele, a halál angyalának laboratóriumaiban. Éva a szenvedéseiről könyvet írt, ma több amerikai államban is középiskolai tananyag a „Túlélni a halál angyalát – egy Mengele ikerpár története”.
Sok-sok évvel a csodálatos túlélés után Éva és testvére közösen kutatták a hozzájuk hasonló túlélő Mengele-ikreket. Az évek során több mint 120 sorstársukkal vették fel a kapcsolatot.
Szerettek volna létrehozni egy olyan oktatási intézményt, amely történeteiket gondozza hiteles kertek között, a jövő generációinak okulásaként. A CANDLES (Children of Auschwitz Nazi Deadly Lab Experiment Survivors – a náci halálos laboratóriumok kísérleteinek gyermek túlélői) múzeum 1995-ben egy saját finanszírozású épületben kezdte el működését.
A múzeummal együtt Éva új értelmet adott életének azzal, hogy egy sajátos bűnmegbocsátó ideológiát fejlesztett ki. Próbálta arra ösztönözni az embereket, hogy ha kiírják magukból az áldozat szerepét, és helyette megbocsátóként próbálják folytatni életüket, sokkal nagyobb eséllyel fognak egészségesen élni.
Ennek vizuális szimbóluma ahogy ő és különböző idős egykori nácik együtt láthatóak fotókon — olykor kéz a kézben. Alighanem Magyarországon is vitákat és kérdéseket hagyva maga után. 2015-ben az „Auschwitz-könyvelőjeként” aposztrofált, azóta elhunyt hivatalnokkal, Oscar Gröninggel látható. A fotó bejárta az egész világot.
Két évvel ezelőtt Éva arról beszélt, hogy az egyik legnagyobb kihívás számukra az, hogy miként folytassák működésüket. A saját holokauszt múzeumot az állam központjába, Indianapolisba akarták áthelyezni. A tervek szerint cserében Terra Haute városában – Éva amerikai otthonában – felépülhet egy Éva Kor Központ, ahol főleg az ő megbocsátási tanai kaphatnak majd főszerepet.
„Ha a fiatalokra gondolok és egy üzenetet kellene kiemelnem számukra, akkor az a következő volna. Nagyon egyszerű, mégis sok időbe telik, míg rájönnek mennyire fontos: Legyél a legjobb Te! Vagyis találd meg önmagadban azt, amit a legjobban szeretsz, és kövesd a saját utad. Ha így lesz, nagy harmóniára lelhetünk önmagunkkal.”
— fogalmazott Éva. Emlékéből fakadjon áldás!