A cionizmus atyja, egyben Budapest egyik leghíresebb szülötte nem élhette meg Izrael államának létrejöttét.
„Elárvultak álmaink és reményeink. Az ember, aki felébresztette és táplálta őket, meghalt. Sötét sírba helyezték, ahol hideg van és homály” — ezeket a sorokat írta a 18 éves David Ben-Gurion 1904 nyarán, miután meghalt Herzl Tivadar.
Herzl halála váratlanul érte a cionista mozgalmat és sokan azt érezték, hogy halálával véget is érhet a zsidó haza létrehozásának reménye. Azonban 44 évvel Herzl halála után kikiáltották Izrael államát.
Thodore Herzl (magyarul Herzl Tivadar) 1860. május 2-án született Budapesten, a Dohány utcában. A német-zsidó felvilágosodás szellemében nevelték. A család 1878-ban Bécsbe költözött és Herzl itt végezte el a jogi egyetemet. Írni kezdett, de elsősorban újságíróként tudott érvényesülni, ő lett a Neue Freie Presse párizsi tudósítója — olvasható a Jewish Virtual Library oldalán.
Herzl először a bécsi egyetemen figyelt fel az antiszemitizmusra. Később Párizsban szemtől-szembe találta magát a problémával.
1894-ben írt egy drámát „A gettó” címmel, amelyben kifejtette, hogy az asszimiláció és a kikeresztelkedés nem lehet megoldás a zsidóság számára. Ekkor még abban reménykedett, hogy társadalmi dialógus kezdődhet a zsidók és a keresztények között.
Az álláspontját a Dreyfus-per változtatta meg.
Herzl párizsi tudósító volt, mikor a Dreyfus-per történt. 1894 szeptemberében hazaárulás vádjával letartóztatták Dreyfus kapitányt. Azt állították, hogy katonai titkokat adott ki a németeknek. Dreyfus elzászi zsidó volt, így megfelelő bűnbak a francia hadügyminisztérium számára. A kapitányt lefokozták és életfogytiglan száműzték az Ördög-szigetre. A vád propagandisztikus célokat szolgált, maga Clemenceau is tollat ragadott és egy terjedelmes vezércikkben vélte enyhének az ítéletet.
Herzl fültanúja volt, amint a párizsi tömeg azt kiabálja, hogy: „Halált a zsidókra”. A Dreyfus elleni vád politikai célokat szolgáló, kimódolt hamissága hamar kiderült. Herzl-t mélyen megrázta a per, illetve az, hogy a francia társadalom kettészakadt az ügy megítélését illetően. Meggyőződésévé vált, hogy az európai zsidóság számára egyetlen megoldás maradt. Saját államot alapítani.
1896-ban megírta a Der Judeensaadt (A zsidó állam) című művét (magyar nyelven ezen a linken elérhető). A zsidó vezetők nem támogatták Herzl ötletét, sőt, egyenesen nevetségesnek tartották. A zsidóság kérdését szerinte nemzetközi politikai eszközökkel lehet csak megoldani. A cél megvalósítására pénzre volt szükség, ennek biztosítására jött létre a Zionist Organisation.
Herzl a zsidó államot semleges, békeszerető és szekuláris országnak képzelte el. Egyfajta szocialista paradicsomot kívánt létrehozni.
A cionista mozgalom elsősorban Kelet-Európában kezdett virágozni. Herzl hiába igyekezett meggyőzni a kor kiemelkedő mágnásait, mint Hirsch báró vagy Rothschild. Próbálkozásával süket fülekre talált.
1897-ben Bázelben megtartották az első Cionista Világkongresszust. Itt fogadták el a Bázeli programot, amelybe belefoglalták, hogy Palesztina területén szeretnék újraalapítani a zsidó államot. Megalakult a Cionista Világszervezetet is, amelynek első elnöke Herzl lett. Naplójában így fogalmazott kongresszus után: „Bázelben megalapítottam a Zsidó Államot. Ha ezt ma hangosan mondanám, általános kacagással fogadnák, de 50 év múlva ezt mindenki be fogja látni”.
Herzl próbálta az ügyének a világ vezetőit megnyerni. 1898-ban találkozott II. Vilmossal, de a német császár rendkívül elutasítónak bizonyult. A britek barátságosabbak voltak, de csak Ugandát ajánlották fel Herzlnek. Ez nem tetszett neki, mert nem Afrikában képzelte el a zsidó államot, hanem ott, ahonnan a zsidók őseit elüldözték. Azonban ideiglenesen elfogadta volna az Uganda-tervet.
1903-ban Herzl az Orosz Birodalomba utazott, ahol általános szegénységgel és az ismétlődő pogromok nyugtalanító hírével szembesült. A látogatás mélyen megrázta. Kérvényezte az orosz kormánytól, hogy segítsék a zsidó kivándorlást.
Halálakor a cionista mozgalom csekély támogatást élvezett. Maga Herzl is folyton-folyvást falakba ütközött. Mindössze 44 éves volt, mikor 1904 nyarán váratlanul meghalt.
50 évvel Herzl halála után Izrael első miniszterelnöke, David Ben-Gurion így írt róla: „Herzl a zsidó történelemben egy ragyogó meteor volt, aki fényt hozott a zsidó száműzetés komor és sötét egére”.