Szép Sámuel és Lőwenstein Matild fia Schön Sámuelként látta meg a napvilágot Huszton, 1884. június 30-án.
Édesapja tanító volt a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónő. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai tanulmányai során tette meg első írói lépéseit. 1902-ben jelent meg első verseskötete. Iskolai tanulmányai végeztével Budapestre költözött és újságíróként helyezkedett el (1903).
1908-tól a Nyugat, 1910-től Az Est munkatársa volt. Az első világháborúban, 1914-ben önkéntesnek jelentkezett. 1925-től Az Ujság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója.
1919-ben Lika ákác című könyvében így írt:
„Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Miaz? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni”.
1944 augusztusában csillagos házba internálták, a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadult. 1944. október 20. és 1944. november eleje között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták. 1948 után szegénységben élt; a Petőfi Társaság tagjai közé választotta.
1953 októberében hunyt el gyomorrákban. Holttestét a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra; sírkövén a „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva” felirat áll.