Egy brit konzervatív képviselő régi adósságukra figyelmeztette a kollégáit.
Mélységesen aggódom azért, ahogy a történelem ismétli önmagát a Közel-Keleten. Amint 70 évvel ezelőtt az őslakos zsidó lakosságot kényszerítették erőszakkal távozásra, most a keresztények vannak egyre nagyobb nyomás alatt
— fogalmazott Theresa Villiers a minap egy politikai vitában.
A The Jewish Chronicle beszámolója szerint ez volt az első olyan politikai vita a londoni parlamentben, amikor egy politikus felemelte a szavát azon zsidók miatt, akik 1945 után voltak kénytelenek elhagyni Észak-Afrika és a Közel-Kelet bizonyos arab lakta országait.
Villiers azt hangsúlyozta, hogy a brit kormánynak el kell ismernie azt, hogy a mintegy 850 ezer zsidó „etnikai tisztogatás” miatt volt kénytelen elhagyni hazáját.
A politikus szerint mindez „egy feltáratlan történet és egy megoldatlan igazságtalanság. 1948 és 1970 között erőszakos cselekedeteket, pogromokat követtek el a zsidó lakosság ellen a muszlim világban”.
A politikus kiemelte, hogy a 850 ezer zsidó menekült sorsát és szenvedésének mértékét soha nem ismerték el oly mértékben, ahogy megérdemelnék. Mára alig 4500 zsidó maradt az arab országokban a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
Theresa Villiers elmondta, hogy a vita, amely figyelmen kívül hagyja e zsidó közösségek helyzetét és csak a palesztin menekültekre összpontosít „torzított képet közvetít a nemzetközi közösség számara a közel-keleti viszályról”.
A történelmi 242-es ENSZ-határozat kimondja, hogy az átfogó békeegyezménynek tartalmaznia kell a menekültkérdés igazságos rendezését. A nyelvezet egységesen utal a palesztin és a zsidó menekültekre — tette hozzá a politikus, aki ezért indítványozta a kormánynál, hogy amikor miniszterek a Közel-Kelet megoldásra váró kérdéseit tárgyalják, kétséget kizáróan ismerjék el, hogy a felosztás és az 1948-as háború eredményeként két menekültcsoport — egy palesztin és egy zsidó — jött létre.
A konzervatív képviselő arra kérte a minisztereket, hogy támogassák azoknak a nemzetközi szervezeteknek az erőfeszítéseit, amelyek azon közel-keleti történelmi helyek megőrzését sürgetik, amelyek kulturális jelentőséggel bírnak a zsidó közösség és más kisebbségek számára.