Egy új kutatás szerint hamis az az állítás, hogy a második világháborút megelőzően a zsidóság birtokolta volna a német vagyon ötödét.
A harmincas évek Németországában a zsidó kisebbség részaránya nem érte el a lakosság egy százalékát, miközben a náci propaganda szerint az ország vagyonának közel egyötödét birtokolta – írja a G7 portál.
Ez a becslés nem csak a zsidóellenes indulatok szítására volt alkalmas, hanem ürügyet is adott Hitler számára, hogy elkobozza a zsidók vagyonát.
Ennek azonban nem volt igazságalapja. Ezt igazolta a háborút követően összeállított adónyilvántartásokra hivatkozva egy nemrég megjelent tanulmányában Albrecht Ritschl, a London School of Economics gazdaságtörténet professzora.
Németországban a nürnbergi törvények már 1935-ben megfosztották a zsidókat az állampolgárságuktól. Miután a világ nem reagált diszkriminatív törvényekre, 1938-ban kezdődtek a vagyonelkobzások.
Már az ekkori vagyonösszeírások is arról árulkodtak, hogy a zsidók kezében lévő javak messze elmaradnak a várakozásoktól, és hiába számított rá Hitler (vagy legalábbis tett úgy a propaganda kedvéért), nem fogják megteremteni a német hadakozás pénzügyi alapjait.
Nem csak a vagyonelkobzás sújtotta a német zsidóságot, hiszen a Kristályéjszakán nem elkobozták, hanem elpusztították a zsidó boltok és zsinagógák jelentős részét.
A zsidó lakosság tulajdonképpen a teljes vagyonát elveszítette, mert azt a keveset, amit a nácik nem koboztak el, a vészkorszakban kénytelenek voltak felélni. Ráadásul azok, akik rokonaikat vagy magukat az Egyesült Államokba akarták menekíteni egy kisebb vagyont voltak kénytelenek fizetni az amerikai hatóságoknak.
A kutató számszerűen is megbecsülte többféle eljárással, hogy a németországi vagyonnak valójában mekkora része állhatott a zsidó kisebbség tulajdonában. Szerinte a német vagyon maximum 1,6 %-a lehetett a zsidóságé.