Helsinki erdélyi kántora, aki a Nokia trubadúrja is volt

Auschwitzot és Mautthausent túlélők gyermekeként az erdélyi Szatmárnémetiben született 1947-ben Zweig András. Ma az egyik legkeresettebb idegenvezetője azoknak, akik kíváncsiak a finnországi zsidó közösség történetére.

A Helsinkiben működő zsidó hitközséget évente mintegy hétezren keresik fel turistaként. Ez az információ a közösség elnökétől származik. Yaron Nadbornik egyike volt azoknak, akik héber dalokat és liturgikus történeteket hallgathattak Andre Zweigtől, akit 17 éves korától így hívnak hivatalosan. Zweig ugyanis 26 évig szolgálta Helsinki zsidó közösségét. Tanított a helyi iskolában és óvodában, mindemellett kántora is volt a város és az ország legfontosabb zsinagógájának.

Fotó: Zweig kántor Dina Kantor fotóján – http://flakphoto.com/photo/dina-kantor-andre-zweig

Andrásból akkor lett André, amikor 1964-ben Izraelbe költöztek a családjával.

„A románok elvettek mindenünket a határnál. Oda lett a hegedűm is. Én akkor fogadtam meg, hogy ha Paganini már nem is leszek, ha tehetem, beállok zenés komédiásnak egyszer.”

— mondta lapunknak ízes magyarsággal telefonon Andre Zweig, aki Izraelben a katonaságban főállású szórakoztatóként sajátította el „kóser repertoárját”. És ez nem komédia. Képességeit, muzikalitását, humorát látva hivatalosan engedélyezték neki, hogy megalapítsa a hadseregen belüli hivatásos szórakoztató csoportját.

Ismerve a feszült hatvanas és hetvenes éveket, amikor ráértek, a zsidó állam katonái örömmel kapcsolódtak ki a magyarajkú Zweig műsorain.

Nagyon népszerűek voltunk, nekem is jól ment. A katonaság után folytattam a szórakoztatást. Jártam az országot a kamara estjeimmel, haknizásnak mondják ezt Pesten is, ugye?

kérdezi ártatlanul Zweig, aki ennek köszönheti azt is, hogy Finnországba került. Pár évvel a katonasága után, de már mint országosan ismert előadót keresték meg egy nap a turizmusért felelős minisztériumból.

Arra kérték, hogy vegyen részt egy több felvonásos skandináv propaganda körúton, ahol izraeli dalokkal kellett szórakoztatnia az északi közönséget. A turné olyan jól sikerült, hogy Helsinkiben egy szemrevaló finn újságírónő személyében megismerkedett jövendőbelijével is. A zsidó származású riporter nem csak a felesége és gyermekének anyja lett, de hosszú évekig a finn állami rádió izraeli tudósítója is.

Zweigék Izraelben éltek egy pár évig, de 1984-ben a feleséget munkája visszahívta Helsinkibe, itt később ismert író vált Zweignéből. Gyermekük is itt nőtt fel. A szórakoztatás mesterének gyorsan fel kellett találnia magát. Kapóra jött a zsinagóga, ahol éppen kánort kerestek. Nem csak hogy megfelelt, még a zsidó oktatási intézmények hivatalos zenepedagógusa is lett. 2010-ig, 26 éven keresztül szolgálta a helyi közösséget. Ma nincs olyan az 1200-1300 fős városi zsidók között, aki ne ismerné őt.

A folyamatosan turnézó, mellékállásban szórakoztatóipari előadóként élő Zweig lemezeket is megjelentetett Finnországban, ahol egyre keresettebb lett.

Én voltam a Nokia trubadúrja is. Évekig dolgoztam nekik, de persze vállaltam más céges rendezvényt is. Gitárommal, több nyelven ismert slágerekkel szórakoztattam a nagyérdeműt. Amikor egyszer izraeli kliensek kérdezték tőlem, hogy ismerek-e héber dalokat, értetlennek tettetteem magam, és azt kérdeztem, hogy az meg kinek a nyelve?

Ők rázendítettek a Nagila Havara, én pedig követtem őket a gitárommal, és héberül fedtem fel magam — idézi fel a haknizás céges hőskorát Zweig.

Fotó: Youtube

Valami feltűnhetett a Helsinki városházán is, ahol arra kapacitálták őt, hogy tegye le a hivatalos idegenvezetői vizsgát, mert az egyre több izraeli turistának szeretnének egy hiteles vendégkísérőt ajánlani. Az elején ellenkező Zweig belejött az új kihívásba is, sőt, néhány évvel később saját vállalkozást  is indított.

Máma az egyik legkeresettebb zsidó tematikájú utaskísérő a városban. Mindezt úgy, hogy csak nyáron él Helsinkiben. A három-négy hónapos skandináv kaland után visszatér Tel Aviv-i otthonába,

„mert azért egy zsidónak még is csak Izraelben van az igazi otthona. Különben is a finn nyelv egy lópikula cintányérral a magyar vagy a héberhez képest. Nekem pedig még is csak a nyelv a kenyerem…” – mondta a telefonban búcsúzásként a trubadúr, aki örömmel várja a magyar turistákat is Helsinkibe, de idegenvezetést héberül vagy angolul vállal csak. Esetleg felárral magyar vagy román nyelven…