Majdnem egymillió bevándorló érkezett családegyesítés címén Európába

Angol nyelvű tanulmánnyal jelentkezett a Migrációkutató Intézet a családegyesítések és a bevándorlás társadalmi hatásairól.

A családegyesítés a munkavállalás mellett az EU-ba történő bevándorlás második fő forrása és jelentősége folyamatosan növekszik. A Migrációkutató Intézet legújabb elemzése szerint a családegyesítés a migráció legalizálásának leghatékonyabb módja.

Az elemzés a legfrissebb adatok alapján elsősorban Franciaországra és Németországra, az Unió két meghatározó és nagymértékben érintett országára összpontosít. Mindkét esetben megvizsgálta a szinte észrevétlenül zajló ám radikális társadalmi és kulturális változásokat eredményező gyakorlat következményeit.

Menekültkérők érkeznek Olaszországba 2019 áprilisában. Fotó: MTI/EPA

2017-ben a 28 EU-s tagállamban 830 ezer tartózkodási engedélyt adtak ki családi okokból (ami az összes engedély 26,5 százalékaa), s ez 2016-hoz képest 6,3 százalékos növekedés. Az Eurostat azt is állítja, hogy 10 nyugat-európai tagállamban a tartózkodási engedély kiadásának leggyakoribb oka a családegyesítés.

Három tagállamban Olaszországban, Spanyolországban és Belgiumban adják ki az összes családi indokú engedély felét.

Úgy tűnik, hogy ez a fajta migráció a migráns közösségek reprodukciójának és elzárkózásának legerősebb tényezője, mivel Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban folyamatos utánpótlást biztosít a Törökországból, Észak- és Nyugat- Afrikából és az indiai szubkontinensből származó bevándorló közösségeknek.

A családegyesítéssel érkezők jellemző származási országai: Marokkó (67%), Törökország (41,5%), Brazília (37,7%), India (34,3%), Szíria (27,3%) és Irak (22,1%).

2016 márciusában a német kormány két évre felfüggesztette a kiegészítő védelemmel rendelkező migránsok családegyesítését, majd 2018 augusztusában újra engedélyezte a korlátozott védelmi státuszú menekültek családegyesítését, és mintegy 34 ezer egyesülés iránti kérelmet nyújtottak be.

Ezen gyakorlat általánossá tétele tehát nem más, mint az észrevétlen, legális, de demográfiai szempontból közép- és hosszútávon jelentős tömeges bevándorlás.

A tanulmány a családegyesítések számos ellentmondásos aspektusára felhívja a figyelmet, különösen a gyermekszületéseket támogató új európai politikák tükrében. Mivel a bevándorló családok általában szegényebbek, kevésbé magasan képzettek, és inkább függenek a szociális rendszerektől, ezért a gyermekvállalás részükről jogi és gazdasági helyzetüknek stabilizálására is szolgál. Ráadásul a családegyesítések az „első generációk” további behozatalát is jelentik — azaz olyan emberekét, akik még nem tanulták meg a befogadó nyugati kultúrák értékeit.

Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Franciaország több mint 520 ezer tartózkodási engedélyt adott ki a családegyesítés indokával.

Ha a jelenlegi tendencia továbbra is fennáll, ez azt jelenti, hogy az EU-ba a következő tíz évben csupán Marokkóból, Szíriából és Indiából majdnem 2 millió embert hoz majd be a családegyesítés „jogi bűvészmutatványa”.