Újraéledőben a zsidó zarándok-turizmus Afrikában

Elkezdtek visszatérni a zsidó utazók Tunéziába, ahol tavaly óta egy zsidó miniszter felel a turizmusért. Lág báomerre régen látott tömegek érkeztek az észak-afrikai országba. 

Több száz rendőr vigyázta az idei ünnepet a tunéziai szigeten található híres Ghriba zsinagógájánál. Afrika legősibb zsidó imaházában évek óta nem jártak ilyen sokan.

Az Arutz Sheva hírportál szerint ennek az is lehet az egyik oka, hogy a korábbi években két tragikus terrortámadástól is sújtott országban tavaly zsidó származású idegenforgalmi minisztert neveztek ki.

Ezekben a napokban több száz zsidó zarándok kereste fel a Dzserba szigetén található zsinagógát, amely az arab világban a zsidóság egyik utolsó bástyájának számít.

A Ghriba zsinagóga — aminek jelentése csodálatos, fenséges — története a mondák világába vezet, a zsidóság szent helynek tekinti, a hívek évszázadok óta keresik fel. Azonban az al-Káida terrorcsoport által elkövetett, 2002-es robbantásos merénylet — amely 21 emberáldozatot követelt — jelentősen visszavette a látogatók kedvét.

Amíg korábban évente akár 8000 ember is felkereste az imahelyet, addig ez a szám jelentősen visszaesett az elmúlt pár évben. Idén azonban optimista becslések alapján már csaknem 5000 zarándokkal számolnak. A cikk szerint ez nagyban köszönhető Rene Trabelsinek is, aki korábban évekig szervezett fesztiválokat a zsinagógalátogatásra építve, míg tavaly  Tunézia turisztikai miniszterének nevezték ki.

Az idei év egyik különlegessége volt, hogy a Ramadánt ünneplő helyi muszlim közösség Lág báomer apropóján közös vacsorán vett részt a zsidó vendégekkel. 

Tunéziában a beutazó turizmus erősen megroggyant azután is, hogy 2015-ben frekventált turista központban csaptak le terroristák, tucatnyi embert lemészárolva, közöttük 59 külföldit — emlékeztet a lap.

A tunéziai Dzserba szigetén élő zsidóság múltjában a legenda és a valóság összekeveredett az évezredek alatt. A dzserbai zsidóságról az első írásos emléket a kairói genizában (olyan tárolóhelyiség, ahol a már nem használható, de a vallási szabályok szerint meg nem semmisíthető iratokat, könyveket helyezik el) találták: a dokumentum szerint a 12. században a szigeten élő zsidók élénk kereskedelmet folytattak egyiptomi hittestvéreikkel.

Feltételezések szerint időszámításunk előtt 586-ban, Salamon templomának elpusztításakor érkezhettek először zsidók a szigetre. Az egyik legenda egy asszonyról szól, aki szintén Jeruzsálemből érkezett ide. A gyalogos úton elfáradt asszony megpihent Dzserba szigetén. Egyedül volt és alamizsnából élt. Amikor egy tűzvészben meghalt, a kunyhója ugyan porig égett, de a teste sértetlen maradt.

Mára a sziget két nagyobb településén, Hara Kebirában és Hara Sghirában mintegy 1200 zsidó lakos él. 1956 előtt, amikor még hivatalosan Franciaországhoz tartozott Tunézia, a zsidó lakosság százezer főre rúgott az országban. Mára Dzserba szigete mellett alig pár tucatnyi zsidó család él Tunéziában.