Lélegzetelállító nyomtatott kaland: #Izrael70magyar

A zsidó állam 70. születésnapjára fiatal izraeli magyarok rendkívüli ajándékkal rukkoltak elő: egy igényes, tudatosan megkomponált, gyönyörű kivitelezésű kötettel. Az #Izrael70magyar az elhivatottság és az összetartás kivételes példája.

Van az Izraelinfo nevű honlap, igen informatív, látszik, hogy szerzői odaát élnek és nagyon is szeretnek odaát élni, írásaik az odaáti és az ideáti olvasókhoz egyaránt szólnak; mondjuk szerintem túl balosak a cikkeik, mindegy, ezt ne mondják nekik vissza.

A portál munkatársai és barátaik mindenesetre egy szép napon kitaláltak, majd következetesen végigvittek egy remek ötletet, önként, talán még dalolva is, anélkül hogy egy sékel is ütötte volna a markukat: Izrael 70. születésnapjára hetven Izraelben élő magyar ember, ill. intézmény történetét írták meg, ahogy ők mondják, „képeslapként”, ezeket előbb egy honlapon tették közzé, most pedig itt van az egész, egyben.

„Vannak történelmi léptékű figurák és a hétköznapok hősei, gyár- és kibuc-alapítók… haza-alapítók! Herzl Tivadar és Nordau Miksa és a ‘Nagy Történet’ mellékszereplői; cukrász, rabbi, illuzionista, fotográfus, dizájner, építész”

— büszkélkednek teljes joggal, és ez még semmi, felsorolni is hosszú lenne a teljes névsort, akikről/amikről ebben a képes könyvben szó van.

Az ismert arcok történetei mellett (Tomi Lapid, Efraim Kishon, Kasztner Rezső, Teddi Kollek, Uri Geller) a kevésbé ismertek sem kevésbé izgalmasak, sőt; nekem például fogalmam sem volt róla, hogy a híres Vaskupola is magyar projekt valahol, köszönjük meg tehát a kassai magyar gyökerű Dani Goldnak, hogy az ország a Hamász számos, ezzel ellentétes célú próbálkozása dacára jó bőrben van.

A nyitócikktől, az idehaza valamiért szinte ismeretlen Szenes Hannától az entebbei túszdrámán és a cfáti magyar emlékmúzeumon át a Herzl Tivadarról szóló záró írásig olyan töményen jön velünk szembe a jelenig tartó történelem, hogy nem is győzzük.

Elérzékenyültem Petah Tikva, a lényegében magyarok alapította kisváros (na jó: tel-avivi suburb) leírásánál: itt élt apám unokatestvére, Menachem, nekünk csak Sanyi bácsi, aki a nyolcvanas évek végén, legelső izraeli látogatásomkor körbevitt, és megmutatta, hol csapoltak anno mocsarat, hol harcoltak, hol alapítottak családot. Izgalmas átélni Kasztner Rezsőnek és jeruzsálemi perének elképesztő drámáját, akárcsak Amosz Manornak, a Sin Bet, illetve a Moszad első vezetőjének sztoriját.

És ha már dicséret: hazai viszonylatban feltűnően igényes a szöveggondozás, olvasmányos minden műfaj, legyen az esszé, interjú vagy riport, nagy élmény a számos ritka fotó böngészése, és az elkerülhetetlen elmerülés közben annak lassú tudatosítása, hogy tudunk mi, ha akarunk, hogy tehát mennyi minden magyar van abban az Izrael nevű nagy multikultiban.

A kötet két szerkesztője, Politzer Maymon Krisztina és Frank Péter a minapi budapesti dedikáláson

„Kétlem, hogy bárki a magyar zsidóknál gyorsabban integrálódott volna Izraelben. Ha nem lett volna olyan rettenetes akcentusuk, észre sem vette volna senki, hogy a magyarok máshonnan jöttek”

— írja a kötetnek írt előszavában Jaír Lapid liberális politikus, a könyben „taburombolónak” nevezett Tomi Lapid fia. A kötet ajánlójában pedig Heisler András arra emlékeztet:

„…ott van a sok százezres magyar alija, akiknek a zöme nem szerzett magának nevet, ‘csak’ felépített egy országot, és megvédte azt megannyi veszélytől. Nekik is köszönhetően Izraelben együtt él sok ezer év zsidó kulturája a modern világ minden vívmányával.”

Ez pontosan így igaz. Nekünk pedig legyen köszönhető az, hogy alaposabban megismerjük ezt a távoli, izraeli magyar galaxist, és beleássuk magunkat ebbe a szép, okos, kutatásokban, dokumentációban, összefogásban és akaraterőben gazdag kötetbe. Aki magyar, velünk olvas.

#Izrael70magyar. Izraelinfo Alapítvány, Corvina, 2019. 328 oldal, 3990 Ft.