Régi vádat hoz fel újra az Izraelt bojkottálni akaró LMBT-mozgalom: azt, hogy a melegek jogait biztosító zsidó állam csak el akar terelni a palesztinok elnyomásáról, az „apartheid államról”. Miközben az iszlám világban nem is igen beszélhetünk melegjogokról, sőt.
Az eurovíziós elődöntő közeledtével tréfásnak szánt videót tett közzé a London Palestine Action és a Queers for Justice in Palestine (melegek Palesztina igazságáért) nevű csoport, kettő azon „emberi jogi” civil szervezetek közül, amelyek a BDS-mozgalom keretein belül hosszú évek óta a zsidó állam politikai, gazdasági, kulturális és tudományos elszigeteléséért küzdenek.
A videón, mint arról az Electronic Intifada nevű Hamász-közeli portál és hasonló oldalak beszámolnak, ismert meleg aktivisták, mint Beaujangles vagy Dan Glass, adják elő a Village People ismert slágerének, a YMCA-nek a kifordított verzióját.
„Állj ki az igazságért, mondj igent a BDS-re!” — hangzik a refrén. Akit pedig a dalverseny bojkottjára szólítanak fel, az Graham Norton, az esemény BBC-s műsorvezetője:
„Egy apartheid állammal nem létezhet szokványos ügymenet” — jelentette ki Leila White a London Palestine Action részéről. „Graham Nortonnak hallgatnia kéne a palesztinokra, oda kéne figyelni a bojkott-felhívásukra, amíg Izrael abba nem hagyja jogaik szisztematikus megtagadását”.
Mindeközben egy spanyol és egy dán LMBT-szervezet is közölte, palesztin felhívásra kihagyják az eurovíziós bulikat, nehogy Izrael módot kapjon arra, hogy így terelje el a figyelmet „emberi jogi bűneiről.”
A meleg szervezetek visszatérő kulcsszava a „pinkwashing”, tehát a kifehérítés mintájára kreált műszó, ami azt jelenti, hogy Izrael a melegjogok garantálásával csak a palesztinok elnyomását, az „apartheidet”, a „háborús bűnöket”, az „illegális ciszjordániai és gázai (!) megszállást” akarja tisztára mosni.
A meleg és egyéb BDS-aktivisták folyamatosan azt sugallják, hogy az izraeli turizmus, a zsidó állammal folytatott kulturális kapcsolatépítés egyenértékű azzal, mintha a letűnt dél-afrikai apartheid-rendszert akarná valaki legitimálni. Ezért tehát szerintük a jeruzsálemi kormány kizárólag brandépítési okokból hangoztatja világszerte, mennyire melegbarát hely Izrael.
Az Izrael-ellenes bojkottőrök logója az Eurovízióra:
Pedig a tény az, hogy Izrael LMBT-jogok szempontjából is a Közel-Kelet oázisa, amely elismeri a melegek regisztrált párkapcsolatát, és ahol minden évben tízezrek vonulnak szabadon a tel-avivi Pride-on, sőt, épp ez a város fogadja be a palesztin területek meleg üldözötteit. Mindeközben a Palesztin Hatóság területén abszolút tabunak számítanak a melegjogok,
Gázában pedig, ahol a Hamász iszlamista terrorszervezet uralkodik, egyenesen halállal büntetik a homoszexualitást. Ennek fényében különösen érdekes az, hogy a jogvédők ezen a téren is kizárólag Izraelre fókuszálnak.
Holott lenne miről beszélni: a sária-törvényeket alkalmazó iszlám államok közül Iránban, Kuvaitban, Libanonban, Ománban, Katarban, Szaúd-Arábiában, Szíriában, az Egyesült Arab Emirátusokban és Jemenben illegális a homoszexualitás, az érintetteket börtönbe vetik, megkínozzák. Iránban, Katarban és Szaúd-Arábiában nyilvánosan ki is végzik azokat, akiket „tiltott szexualitással” vádolnak meg.
Nem Izrael igyekszik tehát eltussolni valamiféle emberi-jogi „bűneit” azzal, hogy „PR-okokból” teljes szabadságot ad a LMBT-közösségeknek, hanem ellenkezőleg, a pinkwashingról beszélők, a bojkottálók és vádaskodók hallgatnak el égbekiáltó bűnöket, csak azért, hogy szem előtt tarthassák kedvenc bűnbakjukat: a zsidó államot.
