„Egy székely él a városban, aki zsidó vallású” – mondta magára nézve Spierer Elek, becenevén Pusi bácsi. A többiek külföldön és a temetőben, amit ő maga gondoz.
Nagyszüleit Auschwitzba hurcolták, édesapja partizánhősként tért haza, ő pedig az utolsók közt maradt Székelyudvarhelyen a több száz fős zsidó közösségből, amelyre lassan már csak a temető emlékeztet. Történetéről az UH.ro nevű portál számolt be, melyből az alábbiakban idézünk.
Spierer Alexa (Elek), becenevén Pusi, 1953-ban született a zsidó származású Spierer Elek és a keresztény Daróczy Gábos Terézia nagyobbik fiúgyermekeként. Nem tartja magát vallásosnak, de szavaiból érződik, a féltve őrzött ereklyékről és fényképekről pedig látszik, hogy milyen fontosak számára a zsidó gyökerek és kapcsolatok, melyekről otthonában mesélt. Közben pedig felsejlett családjának és közösségének sorsa, amelyet kényszerpályára hajtott a történelem.
Mivel a háború után született, az édesapja szűkszavú visszaemlékezéseiből ismerkedett deportált nagyszüleivel, elvesztett vagyonuk történetével. Arra viszont már jól emlékszik, hogy az ötvenes-hatvanas évektől kezdve milyen volt Udvarhelyen zsidóként élni, végignézni, ahogy szép lassan mindenki elmegy, a rendszerváltás után szerencsét próbálni Izraelben, majd valamiért mégis itthon maradni.
„Nagyon keveset mondott apám, mindig elkezdett sírni”
– emlékszik vissza Pusi bácsi, akinek elmondása szerint a Spierer család Ákosfalváról érkezett Siklódra, ahol a nagyszülei éltek, ő is ott született.
A történet az UH.ro oldalán folytatódik.
Az eredeti cím szavait kellett volna kicsit megcserélni, mert így hiányos mondat az.
Ez ökörség. Én is ismerek Udvarhelyen zsidókat, nem is egyet. Zsidó családot is. Van olyan is, akivel kapcsolatban ezt a választások kapcsán is felhozták.