Visszatért a brit politikába a markáns véleményű Nigel Farage, és új Brexit pártjával már vezeti is a népszerűségi listákat. Három év távollét után azért jött vissza, mert szerinte veszélyben van az Egyesült Királyság távozása az európai integrációból.
A brit társadalomban az a népszerű gondolat az úr, hogy egy politikusnak szürkének kell lennie. Ha valaki végiggondolja a háború utáni időszakot egészen a vasfüggöny leomlásáig, valószínűleg nehezen fog tudni felidézni Margaret Thatcheren kívül még egy brit miniszterelnököt.
A monarchiáról hasonló nézet uralkodik, az uralkodónak nem szabad véleményt nyilvánítania semmiről, és ez a hallgatás nagy megnyugvással tölti el a vezetői túlkapástól rettegő angolokat. Maga a miniszterelnöki rezidencia elhelyezése is utal arra, hogy az angolok nem tűrik az önkényes vezetőket, ugyanis a 10-es számú házat ott húzták fel, ahol Cromwellék lefejezték I. Károlyt.
Színes eminenciás
Érdekes, hogy ennek ellenére a brit tudatban mégis az olyan karizmatikus vezetők maradtak benn, mint: Disraeli, Churchill vagy Thatcher. De a berögződés mégis az, hogy egy unalmas politikus kevésbé veszélyes, mint egy karizmatikus. Nigel Farage-ról, a „Brexit atyjáról”, valamint a sebtében alakult Brexit párt vezetőjéről sok mindent el lehet mondani csak azt nem, hogy szürke lenne.
A nagyhangú, véleményét véka alá nem rejtő Farage az ideális angol politikus anti-tézise. Franciás nevét állítólag hugenotta felmenőitől örökölte, akik háromszáz évvel ezelőtt menekültek Angliába. Ugyanabban a kenti faluban él, ahol felnőtt se Oxfordba, se Cambridge-be nem járt, sőt még egyetemet sem végzett, sokat iszik és dohányzik, és mielőtt politikus lett, a londoni Cityben volt bróker.
11 évet dolgozott a Cityben, majd 29 évesen, 1993-ban belépett az újonnan alakult Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjába (UKIP). A kilencvenes évek elején, a font bedőlése után az euroszkeptikus hangok megerősödtek, és a UKIP egyetlen célja az lett, hogy az Egyesült Királyság kilépjen az Európai Unióból.
Farage 15 évnyi politikai pálya után robbant be az európai köztudatba 2010-es „Ki maga?” beszédével:
Azonban Farage és társai éveken át nem jelentettek valódi tényezőt a brit politikában. Egy olyan szélsőséges kisebbségként tekintettek rájuk, akikkel nem érdemes szóba állni.
Farage először 1999-ben jutott be az Európai Parlamentbe. 2006-ban átvette a UKIP vezetését, ezután a párt 2009-ben már 17%-ot ért el az EP-választásokon. A 2010-es választásokon nem tudtak egyetlen képviselőt se küldeni a parlamentbe, viszont az európai politikában megkerülhetetlenné váltak.
Politikailag enyhén szólva inkorrekt
Bombasztikus stílusa a média kedvencévé tette, és stúdióról stúdióra kezdett járni. A Channel 4 angol csatornának róla készült dokumentumfilmjében Farage elmondta, hogy politikai nézetei még gimnázium alatt alakultak ki, mikor John Stuart Millt először elolvasta.
Mill nyomán minél nagyobb szabadságot és minél kisebb kormányt szeretne Angliában.
Farage azelőtt vette fel a markáns politikai korrektséget nem tűrő stílust, mielőtt az divatba jött. A 2014-es UKIP EP-kampányban a párt azzal riogatta a briteket, hogy 29 millió bolgárnak és románnak van joga ahhoz, hogy átköltözzön az Egyesült Királyság területére. Farage kimondottan a Kelet-Európából érkező bevándorlás ellen kampányolt és ez olyan sikeres volt, hogy 2014-ben a UKIP megnyerte az EP-választásokat.
Farage a 2016-os Brexit referendum fő arca lett. Két évtizeden át kampányolt azzal, hogy az Európai Unió szerinte antidemokratikus, a nemzetállamok elnyomására épülő rendszer, de a kilépési kampányban megint csak a bevándorlás lett a fő téma.
2016-ban a The Guardian beszámolt róla, hogy Farage kilépés-poszterét idegengyűlölet címén feljelentették. A poszteren a 2015-ös migrációs válság főleg férfiakból álló embertömegét ábrázoló fotó volt, és ez a szlogen: Töréspont: Az EU mindannyiunkat cserbenhagyott.
A poszter hatalmas hisztériát eredményezett és politikusok tömegei adtak ki elítélő nyilatkozatokat, egyesek még náci propagandát is vizionáltak a plakátban. Farage azt állította, hogy az unió, és különösen Angela Merkel, felelőtlensége veszélybe sodorta az európai állampolgárokat, és a fotó egy teljesen hiteles, átalakítatlan fénykép.
Mikor 2016. június. 23-án a britek meglepetésre megszavazták a Brexitet, mindenki David Cameron miniszterelnökre tekintett bűnbakként. Egyik politikus sem akarta vállalni a szavazás következményeit. Nigel Farage pedig sokakat meglepve
kilépett a politikából, az Egyesült Államokban a Fox Newsnak kezdett szakértősködni, és időnként feltűnt Trump kampányeseményein.
A döntést azzal indokolta, hogy „elérte politikai célját.” Így gyakorlatilag két és fél éven át az amerikai stúdiókat járta a Brexit „sikertörténetével”, miközben otthon nemhogy lerobbant, de teljes káoszba fulladt a Brexit folyamat. Sok huzavona után a britek márciusban elhalasztották a kilépést, és úgy néz ki indulniuk kell a május végi EP választásokon, hacsak nem tör át a parlamenti blokád.
Új párt, új kampány
Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense erről így fogalmazott a Neokohnnak: „Minden országnak, amely európai uniós tag, kötelező, hogy részt vegyen a választáson, s a britek nem tudták magukat úgymond kiszabadítani az európai integrációból. Addig lesznek az Európai Parlamentben brit képviselők, amíg ki nem lépnek.”
Farage 2019 elején tért vissza a politikába, és áprilisban elkezdte a kampányt új pártja, a Brexit párt színeiben. A kampányindítón ezt mondta beszédében:
„Az egész világ hitetlenkedve figyel ránk, mert még mindig azt gondolják, hogy mi egy nagyszerű ország vagyunk, és az a vicces, hogy mi emberek is azt hisszük még, hogy egy nagyszerű ország vagyunk. Azonban a vezetőink boldogan folytatják útjukat egy rendezett romlás mentén. Én komolyan úgy hiszem, hogy ez a nép oroszlánokból áll, akiket szamarak vezetnek.”
A párt tagjaként indul képviselőségért a korábbi népszerű tory, Ann Widdecombe, aki olyan maró karakterrel rendelkezik, mint minden angol regény okos öreg ladyje. A párt színeiben indul még a 18. századi akcentussal beszélő Jacob Rees-Mogg tory képviselő húga, Annunziata is. A párt tagsága 85 ezer főre rúg, s a legújabb YouGov felmérés alapján 30%-on állnak, 9 ponttal a második helyezett Munkáspárt előtt.
Gálik Zoltán szerint a párt népszerűsége az angolok elégedetlenségét mutatja:
„Itt nincs politikai program, csak az, hogy kijjebb kell lépni az Európai Unióból, tehát gyakorlatilag a frusztrált választók megnyerése a cél. Egyértelműen a protest szavazatokat akarják begyűjteni.”
Farage a napokban nyílt vitára hívta Jeremy Corbynt, aki szerinte nem nyilatkozik egyértelműen arról, mi a szándéka a Brexittel kapcsolatban. Ha Farage tarol, az felboríthatja az EP-választás kimenetelével kapcsolatos eddigi várakozásokat. Gálik Zoltán szerint, az angolokkal az EP-ben, Weber esélye csökken a Bizottság elnöki pozíciójára.
Másik érdekesség, hogy Nagy-Britannia legkésőbb október 31-ig lesz az EU tagja, utána elvileg újra kellene választani a Bizottság elnökét. Október után nem tudni, hogy Farage folytatja-e politikai pályáját, bár ígérete szerint az EP-választás csak az első lépés az új pártnak. A kérdés az, hogy a Brexit eddigi zavaros útja milyen végbe fog torkollni, és ebben a jövőben van-e számára hely.
