Az áldozathozatalról, a szeretetről és a cionizmusról is tanítanak leckéket azok az izraeli katonák, akiket az Ashkenazi-család fogad be — írja az Arutz7 hírportál.
A Kibuc Laviban élő Ashkenazi-család kétévenként fogad be egy magányos katonát — azaz olyan katonát, aki családjától távol harcol Izrael biztonságáért, és akiket izraeli családok fogadhatnak be.
Az Arutz7 izraeli hírportálnak nyilatkozva arról beszélt Salom Ashkenazi családapa, hogy
„tíz éve fogadtuk be az első magányos katánt, Kerent. Azóta minden második évben örökbe fogadunk egy új katonát”.
Ashkenazi szerint
„a gyerekek szeretik, ha vendégek jönnek a hadseregtől. Minden sábátkor megkérdezik, ki jön, és ha Keren jön, az egy igazi ünnepély… Úgy tekintek rá, mint egy oktatási lehetőségre a gyermekek számára. Mindig elmondom nekik: »Azért harcolunk az izraeli hadseregben, mert itt élünk. Tanulnunk kell a magányos katonáktól, akiknek nem lenne muszáj harcolniuk, de így is, önként ezt teszik.«”
A családapa úgy véli, a magányos katonák egyáltalán nem is „magányosak”, mert „körbeveszi őket a szeretet”. Minden sábbátkor más családnál vannak, s noha az Ashkenazi-család szomorú, hogy nem mindig hozzájuk jönnek, de örülnek, ha vannak más izraeli barátaik. „Szívmelengető látni a különleges légkört” — állítja Ashkenazi.
A magányos katonáktól a családapa szerint
„meg lehet tanulni, mi az áldozathozatal… [A gyerekeknek] néha azt mondom: »Azt hiszitek, hogy az áldozathozatal jelentése Ipod3-at kapni Ipod4 helyett? Az áldozathozatal az, amikor feláldozod az életedet.«”
Ashkenazi úgy véli, a magányos katonák azért kiemelkedő emberek, mert „annyira szeretik Izrael államot”, hogy „feláldozzák az életüket. Bár mi annyira szeretnénk Izraelt, mint ők!”
Ezek a katonák
„értékelik, hogy államunk van, hogy függetlenek vagyunk — mégpedig jobban, mint mi. Annyira sokat tanulok tőlük. Azt javaslom mindenkinek, aki teheti, hogy ismerjen meg magányos katonákat”.
