Jiddise mámék napjára – édes áldás, súlyos örökség

A Neokohn munkatársa

Előttük tisztelgünk, őket köszöntjük, rájuk gondolunk május első vasárnapján. Izraelben az ő napjuk hivatalosan a család napja. Jiddise máme nélkül nem lehet élni. Sokszor velük sem…

Édesanyám – egy orosz jiddise máme – vett nekem egy könyvet évekkel ezelőtt. A zsidó anyák soha nem halnak meg volt a címe és Woody Allen neurotikus képe volt a címlapján. Nyilvánvaló átverést sejtettem az első pillanattól kezdve. Az, hogy anyám három éve váratlanul itt hagyott bennünket, visszaigazolta, hogy Woody Allen nem véletlenül volt olyan bárgyú a fotón.

Aztán persze gyönyörű történet, ahogy 1921-ben, a Nobel-díja megnyerése után Einstein azonnal táviratban értesíti az ő szeretett mamáját:

„Anyám,  – MI nyertük a Nobel-díjat”

Jiddise máménak lenni mindig is valami magasztos dolgot jelenthetett. Odaadást, önfeláldozást, aggódást, törődést, szeretetet. Gyakran ezek autoriter jellegét, amolyan turbósított dózisát. A jóakarást, a család- és szeretet-menedzsment maximalizmusát. De sokszor a szabad levegő előli tilalmat is.

Az biztos, hogy egy zsidó anya családja tartópillére volt mindig is. Viszonya gyerekeihez sajátságos. Ezért természetes, hogy az utókor tisztelettel adózik előtte. Már a bibliai időkben is így volt. Salamon király így figyelmeztetett:

Gyermekem, … ne hagyd el anyád bölcsességét, és akkor kegyesség és jóindulat jele kíséri utadat.

Izraelben 1951-ben a Hadassza női jótékonysági szervezet amerikai alapítója, a cionista Henrietta Szold előtti tisztelgés jeléül tartottak először hivatalosan anyák napját. Ezt 1990-ben átvette a „család napja”. Talán éppen azért, mert a zsidóságban az anya mindennapos tiszteletet és elismerést érdemel.

Persze egy jiddise máme ezt meg is követeli magának állandó készenlétével, túláradó jóakaratával, amely mint egy polip behálózza a gyermekeket. Ez a fojtó szeretet édeskés és melegséges többnyire, de Freud óta ki is lehet mondani, hogy egészségileg talán nem mindig a legcélravezetőbb. Nem csak fizikai, de szellemi kihívásokat is rejt magában egy ilyen vonzalom. Páratlan alkotói fantáziát is serkentve.

Drága mamáinkra szépen emlékezünk. Ha ezt a folklór jegyében kívánjuk tenni, mégis egyfajta szomorédes, szívfacsargató melódiára bukkanunk elsőre. Ez is a zsidó mama és gyermekei sorsa.

My Yiddishe Mama by Yosef Rosenblatt

My Yiddishe Mama.http://www.Myzeidi.comYosef „Yossele” Rosenblatt (1882-1933) is generally considered to be the uncrowned king of cantorial music. People oft…

Az érzelmes dallamok oldására álljon itt néhány ugyancsak népi és városi hagyomány szülte vicc-csokor a halhatatlan jiddise máme igazára.

Miért nem isznak a zsidó anyák? Mert az alkohol befolyásolná a szenvedéseiket.

Két zsidó beszélget egy bárban: Dávid, mi a baj? Immár a hetedik menyasszonyodnál jársz. Te vagy ilyen válogatós, vagy az összes többi az? –Nem, csak egy válogat szüntelen. Az én drága elégedetlen anyám.

Egy kisfiú otthon újságolja édesanyjának, hogy új szerepet kapott az iskolai színjátszó szakkörben. „Na, és mit játszol, édes kisfiam?” – „Én leszek a zsidó férj a családban” – mondja a fiú. Az anya sürgetően válaszol: „Menj vissza az iskolába, és mondd meg a tanárodnak, hogy olyan szerepet akarsz, amelyikben beszélni is lehet”

„Mi a különbség egy Rottweiler kutya és egy zsidó anya között? A Rottweiler egy idő után elenged.”

Egy férfi telefonon hívja az édesanyját. „Hogy vagy, mama?”. „Nem túl jól, gyengélkedem az utóbbi időben.” – mondja a mama. „Na de miért, mi történt veled?” – kérdi a fia. „Nem ettem vagy 25 napja”. „De hiszen ez borzasztó! Hogy tehetted ezt?!” – vágja rá a férfi. A mama szerényen és halkan válaszol: „De hát édes kisfiam, hogy is tehettem volna másképp? Nem kockáztathattam, hogy pont akkor keresel majd, amikor tele lesz a szám étellel…”

Boldog anyák napját!

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.