20 évvel a halála után, a múltheti nemzetközi könyvfesztiválon mutatták be az év egyik legérdekesebbnek ígérkező kordokumentumát.
Én már tudom azt, hogy a börtön és a láger nem a legszörnyűbb, ami az emberrel történhet. Az egyetlen szörnyű, ami az emberrel történhet, az, ha nem tud sem tükörbe, sem önmagába nézni.
— fogalmazott Karig Sára egy korábbi interjújában, ami a most megjelent Karig Sára: A szerencse lánya című könyvben is olvasható. A Tények és tanúk sorozat legújabb kötetét április 26-án, pénteken mutatták be a könyvfesztiválon. Részletet olvashatnak belőle a Litera jóvoltából.
A Magvető kiadó gondozásában most publikált interjúkötet Bakonyi Éva munkája, aki 1989-ben, 10 évvel a halála előtt vette fel az interjút a XX. század egyik nagy tanujával, az évtizedekig elismert műfordítóként dolgozó Karig Sárával.
A fordulatos élettörténet Baján indult 1914-ben, ahonnan már középiskolás korától kezdődően folyamatos külföldi utazásokkal megpecsételődött a nyitott és érzékeny, annál öntudatosabb és szabadságszeretőbb fiatal hölgy élete. Barátjai és közeli ismerősei lettek olyan szellemi nagyságok, mint a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert és családja, Radnóti Miklós vagy grafikusművész, Buday György.
Németország, Franciaország és Nagy-Britannia után visszatérve különleges nyelvi képességeivel csatlakozott a Horthy-rendszer ellenállóinak számító Szociáldemokrata Párthoz. Emberségét és bátorságát tudta megmutatni a vészkorszak alatti embermentő tevékenységeivel:
a Raoul Wallenberg vezette Svéd Vöröskereszt munkatársaként gyermekek tucatjainak segített, de sok lengyel menekült és katonaszökevény is neki köszönheti életét.
A most publikált interjúkötetben részletesen elmeséli kalandjait a hatóságokkal és a megszálló nácik nyilas szövetségeseivel, az ellenállók hősies harcairól. Karig idelista és politikailag nem képzett szelleme 1947. szeptember 1-én fájdalmas dózist kapott a sztálinista módszerekből: kerületi választási biztosként a kék cédulákkal való visszaélésről tett bejelentést.
Nem sokkal később egy szibériai börtönben találta magát. Dacolva a törvényszerűséggel, hat év raboskodást túlélve visszatért Budapestre. A gulágon eltöltött időben szláv nyelvek elsajátítására is maradt ereje. Ennek is köszönhető, hogy a 40 évesen új életet kezdő nőböl idővel az egyik legjobb műfordító lett.
A magát korábban költőként definiáló Karig fordítani kezdett: olyan szerzők tolmácsolója lett mint Bulgakov, Tagore, Agatha Christie és Alan Marshall. Az Európa kiadó szerkesztője lett. Kitüntették a bolgárok, a finnek, életmentő tevékenységéért felajánlották neki az angol állampolgárságot is!
A Jad Vasem múzeum a „Világ Igazának” járó emlékérmet adományozta neki, műfordítói munkásságáért pedig átvehette a Magyar Köztársaság érdemrendjének kiskeresztjét is. Barátai öt évvel halála előtt jelentették meg a szibériai fogságban írt verseinek gyűjteményét „Sarkövezet” címen.