Luxemburg egyike az utolsó nyugat-európai országoknak, melyek törvényhozási eszközökkel gátolják a zsidó vagyon jogos tulajdonosaihoz való visszatérését.
Mikor Luxemburg vette át a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (EHRI) soros elnökségét, az apró, ám gazdag nyugat-európai ország lépéseket sürgetett a holokauszt-revizionizmus és az érdektelenség felszámolása érdekében — írja a JTA.
Azonban magának Luxemburgnak is van törleszteni valója ezen a téren. Az országot sokan azért kritizálják, mert lényegében lehetetlenné teszi zsidó lakossága döntő többségének, hogy visszaszerezzék a nácik által elvett családi vagyonukat.
Ennek oka az az 1950-es törvény, amely a jóvátételre való jogosultságot nem terjeszti ki az „állam nélküli” egyénekre, akik 1931 előtt érkeztek az országba. Ez a törvény lényegében a 4000 fős zsidóság 75%-át kizárja a jóvátételi intézkedésekből, ugyanis az ország zsidóságának igen jelentős része elsőgenerációs zsidó bevándorló volt.
A zsidó távirati iroda által megszólatatott történészek szerint mindez egyedi dolog Nyugat-Európában, ugyanis a legtöbb ország már megváltoztatta kárpótlási törvényeit a ’90-es években, egyedül Luxemburgban maradtak meg ugyanazok a jogi keretek.
A cikk szerint ez nem csak több száz ingatlant érinthet a kontinens egyik legdrágább városában, de hatalmas vagyonokat is az ország bankrendszerének zárolt számlái között.
Marcel Solomon, egy luxemburgi holokauszt-túlélő leszármazottja arról beszélt a JTA-nak, hogy a luxemburgi banki törvények
„lehetetlenné teszik, hogy megtudjuk, mit is vesztettünk el”.
A közelmúltban történtek jelek, melyek szerint akár változás is beállhat. Xavier Bettel miniszterelnök februárban egyeztetésen vett részt az Egyesült Államok holokauszttal kapcsolatos ügyekért felelős különleges megbízottjával, Tom Yazgerdivel.
Az egyeztetést követően Yazgerdi arról beszélt, hogy az alvó számlák ügyét meg szeretnék oldani, és bár nyilatkozata szerint egy törvényjavaslat „van” is a parlament előtt, erről több információt a JTA írása nem árult elt.
A cikk arra is utalt, hogy valószínűleg nem néhány száz zsidó vagyonának visszaadása okoz gondot, hanem az alvó számlák feltárásának gyakorlata, melytől az ország elzárkózik.
Egy ilyen lépés „lavinát indíthatna el”.
