Az izraeli fiataloknak immár többsége vallja magát jobboldalinak — derül ki a Times of Israel cikkéből.
Míg az amerikai fiatalok arról ismertek, hogy a liberális oldalhoz húznak, addig a fiatal izraeliek éppen az ellenkező irányba haladnak — így kezdi cikkét a neves angol nyelvű izraeli újság.
Az elmúlt tíz év során egyre inkább a jobboldal felé húznak az izraeli fiatalok — sokkal inkább, mint szüleik. Az Israeli Democracy Institute tavalyi felmérése szerint
a 18 és 34 év közötti izraeliek 64%-a nevezte magát jobboldalinak, szemben a 35 év felettiek körében mérhető 47%-al.
Egy az intézet által egészen frissen — egy héttel a keddi izraeli parlamenti választások előtt — készített felmérés szerint pedig egyértelmű kapcsolat volt kimutatható a fiatal életkor és Benjamin Netanjahu újraválasztásának támogatása között: a 18 és 24 év közötti izraeliek 64%-a, illetve a 25 és 34 év közöttiek 53%-a támogatta a Likud elnökét és jelöltjét. Beni Ganzot ezzel szemben 17% és 33% támogatta az említett korosztályok között.
A Jewish Telegraphic Agency számára Eli Hazan, a Likud kampányának szóvivője nyilatkozott:
„Sok fiatal támogatja Netanjahu világnézetét. Látják Netanjahu diplomáciai sikereit, és ezért hisznek benne. Ezek a tények, ez a valóság”.
A Times of Israel ezek mellett még arra is utalt cikkében, hogy az egyre nagyobb arányú ortodox fiatalság segíthetett a két vallásos pártnak — az Egyesült Tóra Judaizmusnak és a Sasznak — három újabb Knesszet-széket nyernie a nemrég lezajlott választáson.
Tamar Hermann, az Israeli Democracy Institute kutatója szerint „két elképzelés van a korral kapcsolatban”.
„Az egyik szerint 18 és 34 éves kor között kapjuk politikai neveltetésünket, és ezt követően velünk marad amit tanultunk egész életünk során. A másik szerint a korral változik a politikai nézetünk, vagyis finomodik, minél idősebbek vagyunk”.
A kutató azonban nem tudta eldönteni, hogy azért jobboldaliak-e az izraeli fiatalok, mert a fiatal korral a radikális nézetek támogatása járna, vagy csak azért, mert még nem volt idejük arra, hogy finomodjanak a nézeteik.
A lap azonban arra jut, hogy bizonyos kulcsélmények kimaradtak a fiatal izraeliek világnézetéből:
„Egy 18 éves izraeli nem élt a békefolyamat hőskorában, a ’90-es években, és 1999-ben sem, amikor a baloldal utoljára választást nyert”.
Ellenben éltek a második intifáda során, mikor több száz izraelit öltek meg palesztin terroristák; éltek a 2005-ös gázai kivonulás alatt, és látták annak következményeit: s mivel többségük szolgált a hadseregben, a későbbi gázai háborúk csupán erősítették ellenszenvüket azon vezetők iránt, akik izraeli földet adnának az arabokkal való békéért.
Dahlia Scheindlin izraeli politológus, akit a Jewish Telegraphic Agency szólaltatott meg, a fiatal vallásos cionisták csalódottságát is kiemelte: számukra az egyes területekről való izraeli kivonulás „teljesen letaglózó volt”, és úgy fogták fel annak eredményét, hogy „mi feladtuk a földünket, ők pedig rakétákat küldtek cserébe”.
A Times of Israel cikke végül említi még a szociális médiát is, melyet Netanjahu kiválóan használt.