Hogyan ne nyilatkozzunk a jogállamról?

„Magyarországon mindig jogállam volt”? Akadt azért pár év, pár röpke évtizedecske, amikor nem.

„Magyarországon mindig jogállam volt” — ezt a címet adta az MTI egy hírnek, amely beszámol az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének konferenciamegnyitó beszédéről. A cím elsőre egy kicsit sommásnak tűnik, sőt, másodjára is, majd ha az ember el is olvassa a tudósítást, kiderül: nem, Handó Tünde pontosan ezt mondta.

„A jogállam Magyarországon nem 1990-ben kezdődött, az ezeréves magyar állam az adott kor színvonalán mindig jogállam volt –

hangoztatta az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke a Szuverenitás az európai igazságügyi térségben című kétnapos nemzetközi konferencia megnyitóján, hétfőn Budapesten” — olvassuk ismét a leadet (magyarul kopf), majd jön a tágabb kontextus:

„Magyarország ezeréves jogállamiságáról tanúskodnak a többi közt Szent István intelmei, az Aranybulla, Werbőczy Tripartituma vagy éppen a százötven éve elfogadott, 1869. évi IV. törvény a bírói függetlenségről. Az alaptörvény utalása a történelmi alkotmányra nem maradiság, üres frázis, hanem a szerves magyar fejlődés alkotmányos szintű elismerése – mondta Handó Tünde.”

Jó, tehát a történelmi visszatekintés ezen része a 19. század második felében ér véget, és bár nevezett törvények, rendelkezések nem feltétlenül adekvát példái annak, amit ma jogállamiságnak hívunk, de jó, legyen, apróságokon tényleg ne akadjunk fenn. Nézzük akkor, mi történt az adott kor színvonalán 1869 után.

Pillanatkép egy röpke időszakról, amikor a jogállam érdeklődés hiányában elmaradt (fotó: Fortepan)

„…a rendszerváltozás nagy reményeket és kihívásokat hozott, az euroatlanti csatlakozás során komoly elvárások fogalmazódtak meg a magyar jogrendszerrel szemben, az integráció azonban néhol félrecsúszott, a hangsúlyok nem a megfelelő helyre kerültek, olykor ‘szolgai jogátvétel’ zajlott…”

Álljálljállj. Egy pillanat. Tehát máris a rendszerváltásnál vagyunk, és most az MTI-re nézek, hogy nem sinkófáltak el pár bekezdést vagy legalább néhány keresetlen mondatot a jogállamiság 1919/1920-tól 1990-ig tartó helyzetéről? Kifelejtették, horribile cenzúrázták az OBH elnökének mondandóját? Teljesen kizárt. Akárcsak az, hogy az állami hírügynökség eltorzította volna Varga Zs. András alkotmánybíró szavait:

„Ez az ország mindig ragaszkodott az Aranybullában, a Tripartitumban, az 1848-as törvényekben és másutt megfogalmazott történelmi vívmányaihoz, és ahhoz, hogy alkotmányosan kormányozzák – hangoztatta.”

Mindig? Tényleg, mindig ragaszkodott? Ahogy előtte „az ezeréves magyar állam az adott kor színvonalán mindig jogállam volt?” Egyik felszólalóról sem tételezem fel, hogy ostoba volna vagy holokauszt- ill. kommunizmus-tagadó, de ha nem, akkor miért kell ilyeneket állítani?

Tényleg muszáj előszedni azokat a korszakokat, amikor a fenti kitételek véletlenül sem stimmeltek, akár „az adott kor színvonalán” volt a gyűlöletteli kiközösítés, a hatósági önkény, a faji és politikai üldöztetés, gettósítás, halálba transzportálás, majd Gulágra, Recskre vivés, az Andrássy út 60. és az évtizedes elnyomás, akár nem?

Hogyan fordulhat elő az, hogy az OBH véletlenül sem buta elnöke — még egyszer: ha tényleg minden úgy volt, ahogy az MTI írta — egyszerűen egy gondolat erejéig sem utal arra, hány áldozata volt Magyarországon annak, hogy nem léteztek, vagy csak pro forma önálló hatalmi ágak, híre sem volt féknek, ellensúlynak; hogy a jognak asztala mellől mindenkit egyaránt rúgtak félre, hogy nem volt törvény előtti egyenlőség; hogy az abszolút hatalom abszolúte korrumpált, ölt, butított, nyomorba döntött.

Remélem, bármely percben befut az MTI pontosítása: „Tisztelt előfizetőink, kérjük tekintsék semmisnek…” Én várok. Belegondolni is rossz, mit üzenhet, ha nem jön helyreigazítás.