Ádám Eszter: Jeruzsálem mindenhova elkísér

„Nagyapámra mindenki úgy emlékszik vissza, mint aki korszakot teremtett, ő hozta el a Madách Színház aranykorát. Ezért úgy gondolom, hogy évente egyszer tisztelegni előtte nem csak szabad, hanem kell is” — mondja az egykori rendező Jeruzsálemben nevelkedett unokája.

Ádám Eszter, a magyarországi színházi élet egyik legmeghatározóbb főrendezőjének, Ádám Ottónak az unokája. Nem meglepő tehát, hogy az alma bizony nem esett messze a fájától. Kislány kora óta remekül zongorázik, kilenc évesen már operaénekesnő akart lenni. Gyerekkorát és fiatal éveit Jeruzsálemben, szülővárosában töltötte, de három éve, amióta Magyarországon él, minden évben koncerttel emlékezik nagyapja munkásságára.

Mikor énekelt először? Emlékszik rá, vagy hamarabb énekelt mint ahogy megtanult volna beszélni?

Igen, előbb tudtam énekelni, mint beszélni. Ahogy a szüleim mesélték, sokkal jobban szerettem énekelni. Minden helyzetben része akartam lenni a muzsikának, és sok zenés gyerekelőadáson vettem részt.

Mit csinál akkor, amikor nem énekel?

Sok minden érdekel. Elég sok időt fektetek az énekművészetbe, mert az nem csak az énekgyakorlásból áll, sokat kell kutatni, olvasni, tájékozódni, nyelveket tanulni és több száz oldalas zeneműveket lehetőleg kívülről megtanulni különböző idegen nyelveken. Amikor nem tanulok, akkor dolgozom, szeretek tanítani. Szeretem a hébert, ez az anyanyelvem, amit tanítok is az Izraeli Kulturális Intézetben. Emellett az ELTE Bölcsészkarán fogok hamarosan mester diplomát szerezni. Szabadidőmben szeretek a természetben lenni a barátaim és családom társaságában.

Sokáig élt Izraelben. Mi hiányzik leginkább és mi az, amit a legjobban szeret Magyarországban? 

Jeruzsálemben születtem és néhány évvel ezelőttig ott éltem, ott nőttem fel. A szülőföldem, és a szülőföld mindig ott van az ember szívében, gondolataiban. Hiányoznak a barátaim, a tájak és maga a szülővárosom is. Viszont az ízek, a színek, a muzsika, a nyelv elkiséri az embert, bárhova is menjen élete során.

Fotó: Yifat Yogev

Magyarország a második otthonom, gyerekkorom óta minden évben itt nyaraltam a nagyszüleimnél. Így Magyarország is nagyon közel áll a szívemhez. Most, hogy pár éve itt élek, sok kedves emberrel találkoztam, nagyon sok lehetőség nyílik meg előttem és a zenei pályám előtt, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok.

Meg lehet-e élni a vallásos zsidó identitást itt is ugyanúgy, mint a Izraelben?

Mivel vallásos hagyományőrző családban nőttem fel, a zsidó tradíció ma is az életünk része. Budapesten is olyan közegben vagyok, ahol a számomra fontos hagyományt ápolni tudom, mindennap foglalkozom a héber nyelvvel, a bibliával és az izraeli irodalommal is. Így a zsidó és az izraeli identitásom egymásba fonódik, és nap mint nap mindkettő velem van itt Magyarországon is.

Mióta van az életében kiemelt helyen az éneklés? Hogyan találkozott az operával? 

Az éneklés egy csoda. Boldog vagyok, hogy hangot, hallást és zenei tehetséget kaptam a Teremtőtől. A zene és az ének mindig jelen volt az életemben, és mindenhova elkísért az utam során. Olyan mint egy jó barát, akire mindig számíthatok, és támaszt nyújt ha szükségem van rá.

Ahogy már említettem, kisgyerek korom óta szerettem énekelni és a családunkban is szólt mindig a zene. Különösen emlékezetes számomra, amikor Nagyapám énekelt nekem különböző operarészleteket. Akkor még kisgyerek voltam, de már tudtam zongorázni és szorgalmasan tanultam a zene alapjait is. Tízéves koromban felvettek Izrael egyik legjobb gyerekkórusába, majd 12 éves koromban a Jeruzsálemi Zeneművészeti Egyetem mellett működő gyakorló gimnáziumba is bekerültem.

Emlékszem, 9 éves voltam, amikor Budapesten az Operaházban Puccini Pillangókisaszzony című operáját néztük, teljesen oda voltam érte, szerintem abban a pillanatban rabolta el a szívemet az opera. Aztán végül 16 éves koromban eldöntöttem, hogy énekművész-operaénekes szeretnék lenni.

Amióta itt élek Budapesten, már húsz koncertem volt, ezek nagy része szóló koncert, de volt közöttük több zenekari fellépésem is, amikor Joób Gergely vezényletével énekelhettem.

Mit ad a közönség ezeken az estéről estére teltházas koncerteken? 

A közönség mindig feltölt, érzem a szeretetet, amit visszakapok tőlük és ezáltal szárnyalok a zenében. A művész rögtön érzi, hogy a közönség mit érez egy-egy előadott mű után, és ezzel a kölcsönhatással tud egyre jobbat alkotni. Így teljesül ki a művészi szárnyalás, ami az igazi szabadság számomra.

Milyen dalokból állnak a repertoárjai ? Melyik az, ami a legközelebb áll a szívéhez?

Legszívesebben az operaszerepeimmel foglalkozom, hiszen az az igazi kihívás és minden énekes az álomszerepei tökéletesítésére törekszik. Szívesen énekelek héber nyelvű klasszikus zenei repertoárt is, ami itt Magyarországon igazi ritkaságnak számít. Összegyűjtöttem egy hatalmas héber nyelvű repertoárt, amiből 18 művet mutattam be a Magyar Rádióban, az Izrael állam fennállásának 70. évfordulója tiszteletére rendezett koncerten a Márványteremben.

Ezzel a szóló előadással debütáltam a Magyar Rádióban, és nagyon büszke vagyok rá. Ugyanezt a repertoárt elénekelhettem a csodás szegedi Zsinagógában a Zsidó Őszi Fesztivál meghívására. De örömmel adnám elő más helyeken is.

A dalirodalmat is nagyon szeretem, kedvenceim között Schubert, Debussy, Fauré, Strauss és Mendelssohn liedjei, azaz művészi dalai állnak. Nem zárkozom el a jazztől és a sanzontól sem. Jó néha más műfajba is belekóstolni.

Nagypapája emlékére már évek óta énekel, mikor született meg az koncert ötlete? Pár nap múlva kerül sor az idei emlékkoncertre, mit lehet tudni a műsorról?

Nagyapám, Ádám Ottó, legendás főrendező, színigazgató és egyetemi tanár volt. Minden évben, immáron ötödik éve rendezünk egy évfordulós emlékkoncertet a tiszteletére, ahol kollégái, tanítványai emlékeznek vissza rá.

Az est zenei részét én, az unokája adom, a nagyapámnak kedves operarészletekből és dalokból éneklek a közönségnek.

Az ötlet bennem született meg, mert ezzel úgy érzem, hogy visszahozom közénk és velünk van, velem van, és amíg emlékezünk rá, addig mindig velünk is lesz.

Nagyapámra mindenki úgy emlékszik vissza, mint aki korszakot teremtett, ő hozta el a Madách Színház aranykorát. Ma a színházi életben nincs olyan ember, akire ne hatott volna, vagy finom személye által, vagy a művészetén keresztül.

Ezért úgy gondolom, hogy évente egyszer tisztelegni előtte nem csak szabad, hanem kell is.

Ebben az évben a kíváló zongoraművésznő, egyetemi tanár Lengyel Andrea fog kisérni. Mácsai Pál, Tolcsvay László, Turán Róbert és Juhász Jácint fia, Juhász Attila fognak beszélni Nagyapámról.

A koncert április 8.-án hétfőn 19:00 órakor lesz a Benczúr Házban.

Az emlékkoncert után mikor lép újra színpadra? 

A következő koncertem itt Magyarországon június 13.-án lesz, kilenc nyelven fogok énekelni egy színes nyári koncerten, szintén a Benczúr Házban, ahol Asbóth József a híres műsorvezető fogja vezetni az estet. Ősztől mint minden évben ismét több koncertem lesz, akit érdekelnek a részletek, a Facebook-oldalamon minden aktuális fellépést megtalál.

Ha kicsit a jövőbe tekint, hol  látja magát a következő tíz évben?

Öt, tíz év múlva remélem, hogy már az álomszerepeimet énekelhetem lelkes és szerető közönség előtt.