„Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm.” Ma lenne 107 éves Örkény István, az egyperces novellák megteremtője.
A legendás író 1912. április 5-én jómódú nagypolgári zsidó családban született. A Piarista Gimnáziumban végzett, majd édesapja kérésére gyógyszerész és vegyészmérnöki diplomát szerzett, bár ez idő tájt már az irodalom vonzotta. Első novelláját 1937-ben József Attila fogadta be a legendás Szép Szó folyóiratba. Bejárta Nyugat Európát, így a második világháború kitörése Párizsban érte. Az utolsó vonattal érkezett haza, ennek költőien emlékezetes írása a Párizs isten hozzád című egyperces novellája.
1941-ben magánkiadásban adta ki első novelláskötetét, a Tengertáncot. Az élet szélsőségeit sajnos már nagyon fiatalon át kellett élnie, hiszen 1942-ben, behívót kapott Nagykátára. Felvette fehér, katonai tartalékos tiszt egyenruháját, de a később hírhedté vált Muray alezredes azonnal egy fához kötözte, és egyenruhája gombjait egymás után vágta le bicskájával.
Örkény ekkor tudta meg, hogy zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be, és a szadista alezredes provokációnak minősítette ünnepi egyenruháját. Négy és fél évet töltött a fronton, a második magyar hadsereg halálmenetében, majd szovjet hadifogságba esett. Hihetetlen lelkierővel már ott is írni kezdett. Ezekben az években született a hadifogoly-szociográfia: a Lágerek népe, majd a fronton játszódó darab: a Voronyezs. Jó néhány novellát és számtalan, a hadifogoly-lét lelkiállapotát elmesélő érdekfeszítő levelet írt szüleihez és barátaihoz.
1946 karácsonyán térhetett csak haza, majd szinte azonnal bekapcsolódott a háború után nagy lendülettel induló irodalmi életbe. Lelkesen támogatta és hitte az épülő szocializmust. 1953-ban született, Írás közben című írószövetségi felszólalásában azonban nyilvánosságra hozta emberi, írói válságát és felismerését a rendszer tarthatatlanságáról.
Az 1956-os forradalomban ugyan nem vett részt tevőlegesen, de ő írta a ma is gyakran idézett mondatot, a Szabad Kossuth Rádió Parlamentből sugárzott október 30-i köszöntőjét:
„Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon.”
A forradalom leverése után a kádári pártapparátus szilenciumot szabott ki rá, és írásait 1958-tól sehol nem közölték. Ezután csak 1962-ben jelenhetett meg újra egy novellája, majd 1966-ban és 1967-ben két elbeszéléskötete. A Jeruzsálem hercegnője, benne a Macskajáték kisregény formájával, majd a Nászutasok a légypapíron, a Tóték prózai változatával.
1968-ban látott napvilágot az Egyperces novellák első kiadása, amellyel új műfajt teremtett a magyar irodalomban, majd novelláinak és aTóték, 1967, majd a Macskajáték, 1971 a drámájának köszönhetően nemzetközi hírnévre tett szert.
Műveit számos nyelvre lefordították, színdarabjait pedig több országban színpadán is előadták. A Tóték párizsi előadása 1970-ben megkapta a Fekete Humor Nagydíját. Novelláiból, regényeiből, egyperceseiből filmek, tv-játékok sora született. 1969-ben Fábri Zoltán nagysikerű filmet rendezett a Tótékból, Isten hozta, őrnagy úr! címmel, amelynek főszerepében Latinovits Zoltánt láthattuk. Majd Makk Károly 1974-ben forgatta le a Macskajátékból készült, filmjét.
Örkény István 1979. június 24-én halt meg. Végakarata ezekkel a sorokkal zárul:
„Most, amikor e sorokat írom, nemcsak vér szerinti rokonaimra, hanem barátaimra és ismerőseimre is szeretettel és hálával gondolok. Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt; több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam. Sorsomat befejezettnek érzem. Kérem, ne maradjon utánam gyász. Isten veletek, kedveseim.”