Mi a csudát vacakolunk Gázával, amit ha akarnánk, egy nap alatt letörölhetnénk a Föld színéről?
Isten látja lelkemet, nem vagyok katonai kommentátor, szakértő még kevésbé, mindazonáltal az ember el-el gondolkodik a körülötte zajló eseményeken. Valami katonai múlttal mégiscsak rendelkezem – hadd dicsekedjek! – származási országomban tengerész voltam, Izraelben két háborúban vettem részt. Nem azért, mert nem volt több, de nekem csak ennyire futotta: mire ideértem, néhányat már megvívtak nélkülem.
Továbbá 20 éven át tartalékos katona voltam, tehát – mondjuk úgy – a lőpor szagát módom volt megismerni.
Az izraeli hadsereget – mi – a világ egyik legmodernebb, legjobban képzett, legütőképesebb egyikének gondoljuk, és ha ebben lehet is némi túlzás, tény, hogy rajta vagyunk a legjobbak listáján.
Felmerül a kérdés, ha így áll a helyzet, mi a csudát vacakolunk Gázával? Hiszen jószerével – rosszszerével – ha akarnánk, egy nap alatt letörölhetnénk őket a föld színéről. Hogy van az, hogy a Hamász – valljuk be – sikerrel áll velünk szemben?
Az izraeli véderő – mint jeleztem – jól felszerelt, képes sakkban tartani a környező országok megsemmisítésünkről álmodozó, több nagyságrenddel robusztusabb hadseregeit.
És akkor itt van a csöppnyi Gáza? A Hamász? Mi a titkuk? Mit csinálunk rosszul?
Úgy gondolom, harcmodorunk az, ami a Hamászt velünk szemben előnyhöz juttatja.
Mit csinálunk, illetve mit nem csinálunk? Nem kezdeményezünk, már nagyon régen nem, csak válaszolunk a minket ért támadásokra. Hogyan? Raktárakat, kiképző táborokat, fegyvert előállító műhelyeket bombázunk. Este, amikor már nincs ott senki.
Ha lakóépületeket, vagy azok környékét támadjuk, és feltételezzük, hogy civil lakosság is sérülhet, előtte felszólítunk mindenkit, hagyják el a környéket. Van, hogy a támadás előtt röplapokat, figyelmeztető bombákat dobunk le, időt adva a menekülésre. Képesek vagyunk – mert nagyon okos bombáink vannak – kilőni egy lakást, ahol a terroristák vannak, közben az egész épületet épen hagyni. Azt is megtesszük, hogy telefonon értesítjük a ház „békés” lakóit, jó lesz elhúzni, jövünk.
Mi a probléma ezzel a harcmodorral? Az, hogy ellenségeinknek tulajdonképpen nincs mitől félniük.
A teljes cikk itt olvasható: