Golda Meir már nyugdíjas nagymama volt, amikor ötven éve, 1969 márciusában Izrael miniszterelnökének választották, öt évig vezette az országot – írja a 168óra.
Golda Meirt már jóval Margaret Thatcher előtt Vasladyként emlegették. Háziasszony helyett a cionista mozgalom lelkes híve lett, egyúttal szocialista és ateista is.
„A zsidóság nem csak vallás kérdése. Számomra azt jelenti, hogy büszke vagyok olyan néphez tartozni, amely minden rámért szenvedés ellenére több mint kétezer éven át megőrizte azonosságát”
– írta önéletrajzában.
Hasonlóan gondolkodó táblafestő férjével a húszas éveik elején költöztek Palesztinába. Ő volt 1938-ban a palesztinai zsidó megfigyelő a Roosevelt amerikai elnök szervezte híres-hírhedt eviani konferencián, ahol 32 ország küldötte fejezte ki együttérzését az üldözött német és osztrák zsidókkal, de csak egyetlen állam, Trujillo diktátor Dominikai Köztársasága volt hajlandó befogadni üldözötteket.
A háború idején bevonták Brit-Palesztina Hadigazdasági Tanácsadó Testületébe, miközben titokban a britek által keményen ellenzett bevándorlást szervezte. Amikor a britek 1946-ban sok cionista vezetőt letartóztattak, a kevesek közé tartozott, aki ebből kimaradt. Így átvette az ügyek intézését, ő tárgyalt a hatalommal, miközben tartotta a kapcsolatot a fegyveres zsidó ellenállással is. A háború után a zsidók palesztinai bevándorlását intéző Jewish Agency politikai osztályának vezetője s ezzel immár a nemzetközi politika szereplője is lett.
Amikor az ENSZ megoldást keresett a palesztinai kérdésre, arab nőnek álcázva magát titokban ment el Abdullah jordán királyhoz, hogy rávegye, ne csatlakozzon az Izrael ellen készülő arab országokhoz.
1956-ban a külügyi tárcát bízták rá, majd egy évtizeden át töltötte be ezt a posztot. Amikor 1969 februárjában meghalt Levi Eshkol kormányfő, utódjának a nagymama korú Golda Meirt választotta a párt, aki akkor a Munkapárt főtitkára volt. Golda ezt nem fogadta túl nagy örömmel, szokásos száraz humorával, közölte:
„hetvenévesnek lenni nem bűn, de nem is öröm, így hát elfogadom”.
A teljes cikk itt olvasható.