Plüssmaci helyett gépfegyver: az Izrael-elleni terror fiatalodó arca

Agymosás, kiképzés, fizetés — az iszlamista terrorszervezetek mindent elkövetnek, hogy soraikat egyre fiatalabb gyermekekkel töltsék fel, akik számára nem számít más, csak hogy izraelieket ölhessenek.

A Hamász és az Iszlám Dzsihád palesztin terrorszervezetek számára céljuk eléréshez semmi sem szent, óvodás koruktól arra instruálják gyermekeiket, hogy az életük értelmét az izraeliek meggyilkolása, vagy a „mártírhalál” jelentse.

Óvodákban, iskolákban, nyári táborokban és gyermek televíziós műsorokon keresztül zajlik éveken keresztül a „felkészülés”.

Minden kicsi hős akar lenni, s itt az odavezető utat az izraeli katonák és civilek brutális kivégzése jelenti.

2018 júniusában a gázai Hamász nyári táborok központi bizottsága bejelentette, az aktuális táborok témája: „Visszatérek szülőföldemre”, melyet a „Visszatérés Menete” erőszakos demonstrációsorozat ihletett. A zavargások állandó szereplői, a bomba-lufi eregetés, a kődobálás, autógumi gyűjtés, és a harcok közben elesett „sahídok” dicsőítése, immár a kicsik programját is színesíti. Emellett, az előző évekhez hasonlóan a gyermekek katonai kiképzésen is átesnek (megtanulnak gépfegyvereket szétszedni és összeszerelni, izraeliek elrablását modellező szimulációkban vesznek részt, lőni tanulnak, stb.), illetve a terrorszervezet képviselői ideológiájukat is jól a fejükbe verik. A gázai nyári táborokban, melyek többségét a Hamász szervezi, minden évben gyermekek tízezrei vesznek részt.

A motiváció egyszerű, az emberélet nekik nem drága, de jól tudják, hogy minden egyes izraeli oldalról önvédelemből lelőtt gyermekkel szimpátiát ébreszthetnek a nemzetközi közösségben, és a zsidó államot vérszomjas gyilkosként tüntethetik fel, s ezzel a médiaháborút, így a közvéleményt kvázi meg is nyerték maguknak.

Közben maguk a terrorvezérek a színfalak mögött, biztos távolból figyelik és irányítják az eseményeket, egy-egy villáminterjúra felbukkanva a válságövezetben.

A gázai határon „Visszatérés Menetének” titulált erőszakos zavargások kezdetén, több, mint 10 hónapja a Hamász saját embereit, és azok családjait küldte „harcba”, hisz tüntetésnek mégsem nevezhető a gyújtóbombákat, köveket, parittyákat, drótvágó felszerelést felvonultató, határkerítést ostromló eseménysorozat. Néhány héttel később azonban a Hamász katonai szárnyának, az Izaddin al-Kasszámnak tagjai közül sokan határvédő izraeli golyók áldozatai lettek. Érdemes hozzátenni, hogy mind civilben voltak, de később kénytelenek voltak beismerni, hogy bizony, több, mint 50 terroristát veszítettek a határon.

Palesztin megmozdulás Gázánál (fotó: MTI/EPA)

A veszteségek után támadt a terrorszervezetek pokolian briliáns ötlete, hogy küldjenek nőket és gyermekeket a Gáza és Izrael között fekvő határra, ami persze nem új ötlet volt, csak az évtizedes gyakorlat újbóli életbe léptetése. A palesztin terrorvezérek tudták, ha nők vagy gyermekek halnak meg a határ közelében, az azonnal felkelti a külföldi újságírók és nemzetközi emberi jogi szervezetek figyelmét, és Izraelt úgy állíthatják be, mint aki szánt szándékkal palesztin ártatlanokat gyilkol.

A több ezer nő és gyermek emellett nem békés tüntetésre érkezik a határon, arra bátorítják őket, támadjanak az izraeli katonákra kövekkel, robbanóeszközökkel és Molotov-koktélokkal, illetve próbáljanak meg áttörni Izraelbe.

A Hamász agymosásának legutóbbi áldozata, Hasszán Salabi 14 éves volt csupán. Társaihoz hasonlóan őt is azért küldték a határra, hogy „egyengesse az utat a palesztinok számára, vissza Izraelbe”, hogy visszavegyék, amiről úgy gondolják, jog szerint az övék. Arra viszont nincsenek felkészülve a gyerekek, hogy az izraeli határőrök honvédelmi feladataik ellátása közben óhatatlanul lelőhetik őket. A hangsúly azon van, hogy ezzel nagy segítséget nyújtanak barátaiknak és népüknek a visszatéréshez. Életüknek itt már individuális értéke nincsen.

Foto: Anadolu Agency

Mindeközben a gázai palesztinok elmondása szerint a terrorszervezetek vezetői a távolból, biztonságból figyelnek, időnként megjelenve csak a zavargások helyszínén, egy-egy sajtónyilatkozat erejéig.

Nem az a legfelháborítóbb ebben, amit a Hamász és az Iszlám Dzsihád művel, hanem annak agyonhallgatása a nemzetközi közösség részéről. Valahogy mindig kapósabb az Izraelt „vérszomjas gyilkosként” beállító palesztin propaganda a sajtónak.

A „tüntetőknek”, köztük a gyermekeknek minden sérülésért pénzjutalmat is ígértek. Az izraeli hadsereg katonái jelentették, hogy azonosítatlan palesztin ügynökök hangosbeszélőn fejenként 300 sékelt (kb. 20 000 forintot) ígértek azoknak a gyerekeknek, akik a határon megsérülnek.

Egy 2018 szeptemberében kiadott jelentés szerint négy éve folyamatosan növekszik a palesztin terroristák által kiképzett és bevetett gyermekek száma. Csak 2018-ban legalább tizennyolc 13 és 18 év közötti tinédzser terrorista hajtott végre támadást Izrael területén, beleértve késelős és bombatámadásokat is, derül ki a Human Rights Voices szervezet által összeállított dokumentum adataiból.

Foto: Abed Rahim Khatib

2015 szeptembere óta legalább 142 támadásért volt felelős 174 gyermekterrorista, melyek hét izraeli halálához, és további 58 komoly sérüléseihez vezettek (közülük többen még maguk is gyermekek voltak).

A gyermekterroristák kedvelt műfaja a jelentés szerint a késelés, mely a 142 támadás közül 105-öt tett ki. A támadók közül a legfiatalabb még 9 éves sem volt.

2018-óta a gyermekek a gázai zavargásokban mind felbujtóként, mind élő pajzsként részt vesznek.

A jelentés erős kritikával illeti mind a palesztin vezetést, mind az Egyesült Nemzetek szervezetét, amiért nem lépnek fel a durva gyermekbántalmazás ellen, sőt a másik oldalt hibáztatják az ügyben.

„AZ ENSZ főtitkár legfrissebb éves riportja a „Gyermekek és Katonai Konfliktusok” témájában a palesztin gyermekeket egyedül az izraeli önvédelmi reakciók áldozataiként írja le (…) illetve megemlít két lányt és három fiút, akik 15-17 évesen késelős támadás keretében vesztették életüket.”

— folytatódik a jelentés szövege, kiemelve, hogy a gyermekekkel kapcsolatban az ENSZ még véletlenül sem használja a terrorista kifejezést, ahogy nem utal a Hamász agymosó tevékenységére sem.

Ezen felül, nem a kiskorú késelőket, bombákkal támadókat és lövészeket tartja aggasztónak, hanem a palesztin politikai vezetők izraelieket célzó kődobálásra való felbujtó üzeneteit.

Az ehhez hasonló ENSZ riportok aktívan támogatják az izraeliek és a palesztinok jogainak megtiprását: az élethez és a biztonsághoz való jogot minden oldalon. Vajon mikor ébred már fel a tisztelt nemzetközi közösség, és számolja fel a problémát egyszer s mindenkorra?