Agymosás, kiképzés, fizetés — az iszlamista terrorszervezetek mindent elkövetnek, hogy soraikat egyre fiatalabb gyermekekkel töltsék fel, akik számára nem számít más, csak hogy izraelieket ölhessenek.
A Hamász és az Iszlám Dzsihád palesztin terrorszervezetek számára céljuk eléréshez semmi sem szent, óvodás koruktól arra instruálják gyermekeiket, hogy az életük értelmét az izraeliek meggyilkolása, vagy a „mártírhalál” jelentse.
Óvodákban, iskolákban, nyári táborokban és gyermek televíziós műsorokon keresztül zajlik éveken keresztül a „felkészülés”.
Minden kicsi hős akar lenni, s itt az odavezető utat az izraeli katonák és civilek brutális kivégzése jelenti.
2018 júniusában a gázai Hamász nyári táborok központi bizottsága bejelentette, az aktuális táborok témája: „Visszatérek szülőföldemre”, melyet a „Visszatérés Menete” erőszakos demonstrációsorozat ihletett. A zavargások állandó szereplői, a bomba-lufi eregetés, a kődobálás, autógumi gyűjtés, és a harcok közben elesett „sahídok” dicsőítése, immár a kicsik programját is színesíti. Emellett, az előző évekhez hasonlóan a gyermekek katonai kiképzésen is átesnek (megtanulnak gépfegyvereket szétszedni és összeszerelni, izraeliek elrablását modellező szimulációkban vesznek részt, lőni tanulnak, stb.), illetve a terrorszervezet képviselői ideológiájukat is jól a fejükbe verik. A gázai nyári táborokban, melyek többségét a Hamász szervezi, minden évben gyermekek tízezrei vesznek részt.
A motiváció egyszerű, az emberélet nekik nem drága, de jól tudják, hogy minden egyes izraeli oldalról önvédelemből lelőtt gyermekkel szimpátiát ébreszthetnek a nemzetközi közösségben, és a zsidó államot vérszomjas gyilkosként tüntethetik fel, s ezzel a médiaháborút, így a közvéleményt kvázi meg is nyerték maguknak.
Közben maguk a terrorvezérek a színfalak mögött, biztos távolból figyelik és irányítják az eseményeket, egy-egy villáminterjúra felbukkanva a válságövezetben.
A gázai határon „Visszatérés Menetének” titulált erőszakos zavargások kezdetén, több, mint 10 hónapja a Hamász saját embereit, és azok családjait küldte „harcba”, hisz tüntetésnek mégsem nevezhető a gyújtóbombákat, köveket, parittyákat, drótvágó felszerelést felvonultató, határkerítést ostromló eseménysorozat. Néhány héttel később azonban a Hamász katonai szárnyának, az Izaddin al-Kasszámnak tagjai közül sokan határvédő izraeli golyók áldozatai lettek. Érdemes hozzátenni, hogy mind civilben voltak, de később kénytelenek voltak beismerni, hogy bizony, több, mint 50 terroristát veszítettek a határon.
A veszteségek után támadt a terrorszervezetek pokolian briliáns ötlete, hogy küldjenek nőket és gyermekeket a Gáza és Izrael között fekvő határra, ami persze nem új ötlet volt, csak az évtizedes gyakorlat újbóli életbe léptetése. A palesztin terrorvezérek tudták, ha nők vagy gyermekek halnak meg a határ közelében, az azonnal felkelti a külföldi újságírók és nemzetközi emberi jogi szervezetek figyelmét, és Izraelt úgy állíthatják be, mint aki szánt szándékkal palesztin ártatlanokat gyilkol.
A több ezer nő és gyermek emellett nem békés tüntetésre érkezik a határon, arra bátorítják őket, támadjanak az izraeli katonákra kövekkel, robbanóeszközökkel és Molotov-koktélokkal, illetve próbáljanak meg áttörni Izraelbe.
A Hamász agymosásának legutóbbi áldozata, Hasszán Salabi 14 éves volt csupán. Társaihoz hasonlóan őt is azért küldték a határra, hogy „egyengesse az utat a palesztinok számára, vissza Izraelbe”, hogy visszavegyék, amiről úgy gondolják, jog szerint az övék. Arra viszont nincsenek felkészülve a gyerekek, hogy az izraeli határőrök honvédelmi feladataik ellátása közben óhatatlanul lelőhetik őket. A hangsúly azon van, hogy ezzel nagy segítséget nyújtanak barátaiknak és népüknek a visszatéréshez. Életüknek itt már individuális értéke nincsen.
Mindeközben a gázai palesztinok elmondása szerint a terrorszervezetek vezetői a távolból, biztonságból figyelnek, időnként megjelenve csak a zavargások helyszínén, egy-egy sajtónyilatkozat erejéig.
Nem az a legfelháborítóbb ebben, amit a Hamász és az Iszlám Dzsihád művel, hanem annak agyonhallgatása a nemzetközi közösség részéről. Valahogy mindig kapósabb az Izraelt „vérszomjas gyilkosként” beállító palesztin propaganda a sajtónak.
A „tüntetőknek”, köztük a gyermekeknek minden sérülésért pénzjutalmat is ígértek. Az izraeli hadsereg katonái jelentették, hogy azonosítatlan palesztin ügynökök hangosbeszélőn fejenként 300 sékelt (kb. 20 000 forintot) ígértek azoknak a gyerekeknek, akik a határon megsérülnek.
Egy 2018 szeptemberében kiadott jelentés szerint négy éve folyamatosan növekszik a palesztin terroristák által kiképzett és bevetett gyermekek száma. Csak 2018-ban legalább tizennyolc 13 és 18 év közötti tinédzser terrorista hajtott végre támadást Izrael területén, beleértve késelős és bombatámadásokat is, derül ki a Human Rights Voices szervezet által összeállított dokumentum adataiból.
2015 szeptembere óta legalább 142 támadásért volt felelős 174 gyermekterrorista, melyek hét izraeli halálához, és további 58 komoly sérüléseihez vezettek (közülük többen még maguk is gyermekek voltak).
A gyermekterroristák kedvelt műfaja a jelentés szerint a késelés, mely a 142 támadás közül 105-öt tett ki. A támadók közül a legfiatalabb még 9 éves sem volt.
2018-óta a gyermekek a gázai zavargásokban mind felbujtóként, mind élő pajzsként részt vesznek.
A jelentés erős kritikával illeti mind a palesztin vezetést, mind az Egyesült Nemzetek szervezetét, amiért nem lépnek fel a durva gyermekbántalmazás ellen, sőt a másik oldalt hibáztatják az ügyben.
„AZ ENSZ főtitkár legfrissebb éves riportja a „Gyermekek és Katonai Konfliktusok” témájában a palesztin gyermekeket egyedül az izraeli önvédelmi reakciók áldozataiként írja le (…) illetve megemlít két lányt és három fiút, akik 15-17 évesen késelős támadás keretében vesztették életüket.”
— folytatódik a jelentés szövege, kiemelve, hogy a gyermekekkel kapcsolatban az ENSZ még véletlenül sem használja a terrorista kifejezést, ahogy nem utal a Hamász agymosó tevékenységére sem.
Ezen felül, nem a kiskorú késelőket, bombákkal támadókat és lövészeket tartja aggasztónak, hanem a palesztin politikai vezetők izraelieket célzó kődobálásra való felbujtó üzeneteit.
Az ehhez hasonló ENSZ riportok aktívan támogatják az izraeliek és a palesztinok jogainak megtiprását: az élethez és a biztonsághoz való jogot minden oldalon. Vajon mikor ébred már fel a tisztelt nemzetközi közösség, és számolja fel a problémát egyszer s mindenkorra?
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.