A Migrációkutató Intézet vezető kutatója, iszlám-szakértő arról beszélt a Figyelőnek adott interjújában, hogy a nyugat-európai integrációs modellek kudarcba fulladtak.
A kérdésre, miszerint „hogyan érthette ennyire félre a nyugat-európai ember az integráció fogalmát és gyakorlatát”, a szakértő kifejtette, hogy
„napjaink nyugati kultúrájában az integráció gondolata mint arra vonatkozó elvárás, hogy egy etikai, erkölcsi vonatkoztatási ponthoz igazodjunk, nincs jelen”.
Speidl szerint „a nyugat-európaiak számára a szabadság vált abszolút értékké. Azt vallják, hogy mindent szabad, ami nem sérti a környezetünkben élő embereket. Ezért történhetett meg, hogy nem figyeltek fel azokra a tendenciákra, amelyek a muszlim közösségekben megjelentek, holott ezek
nem illeszkedtek a keresztény gyökerű nyugati hagyományokhoz, sem pedig az elmúlt két évszázadban kialakult, a felvilágosodás eszmerendszerén nyugvó normákhoz, amelyeknek alaptétele a személy, az individuum tiszelete”.
Noha a bevándorlók jelenléte kezdetben nem sértett senkit, „ez akkor változott meg, amikor a vendégmunkások gazdasági bevándorlókká váltak, akiknek a gyermekei és unokái már nyíltan és látványosan tagadják az európai értékeket”.
A kutató véleménye, hogy Nyugat-Európában „igenis jelen van a rasszizmus”, amely nem tette lehetővé a bevándorlóknak, hogy a társadalmi ranglétrán előbbre jussanak és megbecsülést kapjanak.
Speidl fontos szempontként nevezte még meg, hogy a szekuláris arab országokból kiutasított iszlamistákat Európa beengedte,
„itt kezdtek el szabadon szervezkedni, a világi gondolkodású bevándorlókban felébresztve a vallási tudatosságot”.
A kutató szerint „alig van olyan imám, akit kitiltottak volna Európából azért, mert iszlamista nézeteket vall, és szélsőséges, gyűlöletkeltő kijelentéseket tesz”.
Az interjúban szó esett továbbá arról is, hogy a szekularizált nyugati társadalom nem nyújt alternatívát az iszlám vonzásával szemben.
„Nem véletlen, hogy az európai iszlamisták zöme olyan ember, aki megtapasztalta a szabadságot, kiélvezte annak minden gyümölcsét, és egy ponton belátta, hogy ez nem vezet sehova, majd a konzervatív vallásosságban keresett menedéket”.
Speidl szerint tehát
„az iszlám tükröt tart a Nyugatnak, amelyben a mi kontúrjaink már csak elmosódva látszanak”.