Volt felhördülés a nyugat-európai fővárosokban, amikor Trump elnök rájuk pirított: fogadják már vissza az Iszlám Állam (IS) oldalán harcoló, majd a kurdok fogságába esett állampolgáraikat. Természetesen senki nem kapkod a veszélyes terroristák (és családtagjaik) után, ráadásul azt sem tudják, mit kezdjenek velük.
A gond csak az, hogy a tapasztalt harcosoknak viszont lehetnek elképzeléseik arról, hogyan folytassák a dzsihádot hazatérve Európába.
Az elmúlt bő egy hét alatt több fontos esemény is megmutatta, hogy mennyire nem állnak készen a nyugati országok a szíriai illetve iraki harcokat megjárt állampolgáraik „fogadására”.
Nagy vitákat váltott ki például az Egyesült Királyságban (nem mintha a Brexit-katyvasz nem lenne nekik elég), hogy mi legyen Shamima Begummal, azzal a 19 éves londoni nővel, aki négy éve szökött Szíriába, ahol azon nyomban egy IS-tag felesége lett. Szült három gyereket, kettő a rossz körülmények (betegségek és alultápláltság) miatt meghalt. A legkisebbnek épp most adott életet egy menekülttáborban, és jönne vissza Angliába.
Az angolok részéről volt bőven együttérzés a szimpatikus arcú kismama iránt, többen kérdezgették, hogy most elkövető vagy inkább áldozat ő.
A nő viszont többször is kijelentette: semmit nem bánt meg,
mire Sajid Javid — egyébként pakisztáni származású — belügyminiszter, akiből még kormányfő is lehet, visszavonta a brit állampolgárságát abban a reményben, hogy majd a bangladesiek befogadják a nőt (nem fogadják, nekik sem kell, vitatják, hogy egyáltalán lenne bangladesi állampolgársága).
Erre aztán elszabadultak az indulatok a brit sajtóban: mégiscsak a mi lányunk ő, írták, nekünk kell érte vállalni a felelősséget, meg amúgy is jogállam vagyunk, amibe nem férnek bele ilyesfajta „illiberális” és „populista” döntések. Az ügy még biztosan folytatódik — például a bíróságon.
Svájci abszurd
Ez idő alatt Svájc is kitett magáért, már ami a legnagyobb kollektív nonszenszért folytatott versenyt illeti. Ott meg egy katonai bíróság ítélt el egy volt svájci katonát, aki az IS ellen (!) szállt harcba Szíriában. Johan Cosar (méltó arra, hogy megjegyezzük ezt a nevet) Svájcban született, nagyszülei szíriai keresztények voltak.
Cosar újságíróként ment Szíriába, de amikor látta, hogy az iszlamisták sorra pusztítják el a keresztény településeket és irtják a híveket, úgy érezte, katonai múltjára támaszkodva segíteni kell rajtuk. Megszervezte az ellenállást, harcosokat toborzott és még ki is képezte őket. Volt, hogy ötszáznál is több ember tartozott a keze alá.
A katonai bíróság szerint Cosar aláásta Svájc semlegességét és biztonságát azzal, hogy egy külföldi katonai alakulathoz csatlakozott. Az ítélet viszont enyhe volt: három hónap felfüggesztett kapott, és 500 frankos pénzbírságot. A bírák nyilván felfogták, hogy a 37 éves férfi valójában hőstettet hajtott végre, csakhogy — amint a svájci hadsereg szóvivője mondta — „A törvények tiltják, hogy egy svájci állampolgár külföldi haderőben szolgáljon, függetlenül attól, hogy melyik haderőről van szó.”
Cosar csak annyit mondott, hogy inkább kitüntetést érdemelt volna a nyakába, mint pert, mivel a terrorizmus ellen harcolt és a szíriai keresztény kisebbséget a biztos haláltól mentette meg.
Szerencsére a svájciaknak van annyi eszük, hogy ha valaki betiltott szervezet oldalán harcol, akkor akár húsz évet is kaphat, így aztán nem érdemes hazatérniük az alpesi ország azon állampolgárainak, akik az IS soraiban harcoltak. Igaz, az igazságügy miniszterük azt mondta: inkább ott helyben, Szíriában kéne bíróság elé állítani a dzsihadistákat, mintsem itthon.
Trump Európára ijesztett
A legjobban azonban alighanem attól estek gondolkodóba a nyugat-európai kormányok, hogy az amerikai elnök rájuk pörkölt: fogadják végre vissza azokat az állampolgáraikat, akik Szíriában harcoltak és a kurdok fogságába estek.
Trump azzal fenyegetett, hogy különben egyszerűen szabadon engedik őket.
Az Egyesült Államok által támogatott, kurd vezetésű milícia minden áron ki akarná füstölni a dzsihadistákat az utolsó szíriai fellegvárukból, ezekben a harcokban ejtettek foglyul sokakat közülük. Több mint nyolcszázan Nyugat-Európából érkeztek annak idején, plusz a hatszáz asszony és 1200 gyerek.
A népes társaság ellátását és felügyeletét a kurdok már alig győzik (törököt fogtak azzal, hogy az amerikaiak igyekeznek minél inkább kivonulni Szíriából, miközben a törökök legszívesebben leradíroznák őket a térképről). Ők már kérték a nyugatiakat, hogy csináljanak valamit a polgáraikkal, rájuk nem hallgatott senki, ezért kapcsolódott be Trump a sztoriba, és engedett meg egy dörgedelmet elsősorban a franciáknak, briteknek és németeknek címezve.
A franciák, britek és németek pedig nem titkolták, mit gondolnak az ügyről.
Kezdjük a franciákkal, tőlük mentek ki a legtöbben harcolni a Daeshez [az Iszlám Állam arab rövidítése – a szerk.]. A párizsi kormány az elmúlt években nem igazán fogadta vissza az Iszlám Állam francia tagjait. Belloubet igazságügyi miniszter most is azt találta mondani: eseti jelleggel döntik el továbbra is, hogy ki térhet haza. Castaner belügyminiszter ennél konkrétabb volt. Mint mondta: a Franciaországba visszatérő IS-tagokat lecsukják és bíróság elé állítják. Philippe kormányfő szerint pedig sokkal jobb, ha a dzsihadistákat otthon leültetik, mintha
köddé válnak és csendben szövögetik támadási terveiket, esetleg pont francia célpontok ellen.
Ez valószínűleg zene volt Trump füleinek, főleg a többi válasz hallatán. A britek nem csak a brexittel akadtak el. A Begum-üggyel a kormány értésre adta: inkább megfosztja a brit dzsihadistákat állampolgárságuktól, mint hogy otthon vesződjenek velük a bíróságon.
A németek „deradikalizálnak”
A németek is jelentős számban „képviseltetik” magukat az IS-ben. Becslések szerint úgy ezer német állampolgár állt be dzsihadistának, minden harmadik közben már haza is tért. A fő cél Németországban eddig nem az volt, hogy megbüntessék a delikvenseket, hanem hogy „deradikalizálják”, vagyis leszoktassák őket a terrorizmusról. Ezt elsősorban oktatással igyekeztek elérni, tartományi szinten.
Úgy tűnik, Trump beszólása itt hatott: a német hatóságok letartóztatási parancsot adtak ki 18, külföldön fogságban tartott német állampolgárságú dzsihadista ellen, 32 esetben pedig már folyik az eljárás. A német kormány azért közölte: még meg kell vizsgálni, hogy a foglyok mekkora veszélyt jelentenek az országra, és hogy milyen jogi lehetőségek vannak ellenük.
A német belügyminisztérium szerint egyébként minden német állampolgárnak joga van hazatérni, még azoknak is, akik az IS-t erősítették, de
csak azokat fogadják vissza, akik bizonyítani tudják a személyazonosságukat és nem jelentenek súlyos biztonsági kockázatot.
Különben a baden-württembergi belügyminiszter nem véletlenül beszélt arról, hogy ha Németország elvárja, hogy a többi ország visszafogadja azokat az ide érkező menedékkérőket, akik bűncselekményeket követtek el, akkor a németeknek is illene visszavenni a saját terroristáikat.
Arra az alighanem összeurópai problémára pedig Maas német külügyminiszter hívta fel a figyelmet, hogy
rendkívül nehéz pert indítani a hazatért dzsihadisták ellen,
mert alig lehet összeszedni a bizonyítékokat és tanúkat sem egyszerű felkutatni. Maas szerint csak akkor érdemes hazahozni német földre a foglyokat, ha biztos, hogy bíróság elé lehet őket állítani. A németek arra hivatkozva is keresik a kibúvót, hogy csak akkor lehet egy gyanúsítottat kiadni, ha van konzuli segítség, márpedig a németek évek óta nem tartanak konzult Szíriában.
A bizonyítékok hiánya miatt egyébként — ha bíróság elé kerülnek is a delikvensek — rendkívül enyhe büntetésre számíthatnak, ráadásul kérdésessé teszi az eljárást az is, hogy a bűncselekményeket távoli országokban követték el. Általában háromtól öt évig terjedő börtönbüntetéssel megússzák, ami vérlázító, tekintve hogy válogatott kegyetlenkedésekről, kivégzésekről, lefejezésekről, emberkereskedelemről, nemi erőszakról van szó.
Újabb transzatlanti törésvonal
Az okosok ezért azt mondják: az európai kormányoknak leginkább az marad, hogy megfigyeljék a hazatért dzsihadistákat, ami nem túl biztató ránk, egyszerű európaiakra nézve, tekintve, hogy már amúgy is túl vannak terhelve a biztonsági szolgálatok. Drága mulatság megpróbálni reintegrálni a dzsihadistákat, és nagy kérdés az is, hogy mi lesz a feleségekkel és a súlyosan traumatizált gyerekekkel.
Összeurópai segítség nem várható. Mogherini, az EU külpolitikai főnöke azt mondta: a dzsihadisták visszatérésének a problémáját minden kormány nemzeti szinten oldja meg. Itt tartunk öt évvel az Iszlám Állam felemelkedése, vagyis a probléma megjelenése után.
Ha viszont nem oldják meg a gondot (például a biztonsági kockázatoktól illetve közfelháborodástól tartva), akkor borítékolni lehet, hogy az újabb törésvonal lesz az amúgy is szakadozó transzatlanti kapcsolatokban.
Ráadásul ahogy a brit elhárítás, az MI6 vezetője mondta: a visszatérő dzsihadistáknak „nagy valószínűséggel megvannak a képességeik és kapcsolataik ahhoz, hogy potenciálisan nagyon veszélyesek legyenek”.
Egyébként tíznél több magyarról is tudni, akik kalandra vágytak az IS berkeiben, és elvileg hazatérhetnek.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.