Idén 36 éve hunyt el Arthur Koestler a XX. század egyik legolvasottabb írója. Sötétség délben című regényéhez Mesés Péter készített új magyar műfordítást, amelyet a Magvető Kiadó gondozásában, február 18-án mutattak be Budapesten.
Arthur Koestler nagyapja még a XIX. századi orosz pogromok elől menekült Magyarországra, édesapja Henrik Köstler nagyiparos volt, édesanyja pedig prágai zsidó családból származott. Családjával 14 évesen Bécsbe költözve vált világhírű íróvá, filozófussá és tudománytörténésszé. Írásaiban a legjelesebb magyar írók és költők szerepelnek, úgy mint Kassák Lajos, Radnóti, Ignotus vagy József Attila.
Külföldi lapok tudósítójaként a két világháború között bejárta Palesztinát, Franciaországot, Németországot és a Szovjetuniót is. A náci előretörés láttán úgy döntött, hogy csatlakozik a kommunista mozgalomhoz, így 1931 szilveszterén belépett a Német Kommunista Pártba.
Részt vett a spanyol polgárháborúban, fogságba esése után kommunista elkötelezettsége miatt halára ítélték. Életét a szabadon engedésére szervezett kampány mentette meg. Koestler hűségét a mozgalomhoz a kommunista uralom tényeinek megismerése erodálta. A párt újságírójaként két évet töltött a Szovjetunióban, ahol szembesült a szovjet propaganda és a mindennapok tényei közti éles ellentéttel. A sztálini koncepciós perekről érkező hírek hatására 1938-ban kilépett a pártból.
1940-ben a Francia Idegenlégióhoz, majd az angol Pioneer Corpshoz csatlakozott. A háború után felvette a brit állampolgárságot és három éven át Észak-Walesben élt, majd élete további évtizedeit felváltva az Egyesült Államokban és Angliában töltötte.
A Sötétség délben című regénye 1940-ben Angliában jelent meg, igazi sikert azonban Franciaországban aratott. Ez volt az az írása, amely segített az európai szabadságeszmény háború utáni újraértékelésében, és lelkiismereti számvetésre kényszerítette a totalitarizmus minden formáját elutasító erőket.
Az eredeti, német nyelvű kézirat alapján Mesés Péter készített új magyar műfordítást a zsidó származású brit író Sötétség délben című regényéhez. A könyvet a Magvető Kiadó gondozásában, február 18-án mutatták be Budapesten.
A kalandos életű szerző 1939-1940-ben írta meg regényét. Az eredeti, német nyelvű szöveg még a második világháború elején elveszett, ezért a történetet az író akkori szerelme, Daphne Hardy angol fordításából ismerte meg a világ. Az eddigi, egyébként kiváló magyar fordítások is ezen angol változat alapján készültek. 2015-ben azonban egy német doktorandusz a svájci Europa kiadó dokumentumai között kutatva rábukkant az eredeti német változatra a zürichi Központi Könyvtárban.
Mesés Péter műfordító szerint a Zürichben megtalált eredeti német nyelvű gépírásos kéziraton Koestler kézzel végzett javításai is láthatóak. Mivel azonban kevés van ezekből a korrigálásokból, valószínű, hogy a Rubaschow címmel ellátott szöveget Koestler a regény végleges változatának szánta.
A történet főhőse Nyikolaj Szemjonovics Rubasov, a régi bolsevik gárda egyik vezetője, aki a szovjet rendszert a legnagyobb külső nehézségek és belső kétségek között is mindvégig hűen szolgálta. Azonban egyik napról a másikra egy koncepciós per vádlottjaként börtöncellában találta magát.
A fordítás ráadásul egyáltalán nem ideális körülmények között készült, hiszen a pár ekkor már a második világháború alatt, Párizsban élt. A kommunista múltú, zsidó származású Koestlernek, aki a spanyol polgárháborúban megjárta a falangisták siralomházát is, és a brit állampolgárságú Hardynak mindenképpen menekülnie kellett a közelgő német invázió elől.
A körülményeket is figyelembe véve Daphne Hardy bámulatra méltó munkát végzett, hiszen a regény mégis csak az ő fordításában vált világhírűvé. Ugyanakkor, talán szeméremből is, de sokat finomított Koestler eredeti német szövegének durvaságán, kopogós és szikár nyelvezetén
— emelte ki Mesés Péter, aki elmondta azt is, hogy Koestler autentikus fordításként ismerte el Hardy változatát, hálás volt a munkájáért már csak azért is, mert szerződésük volt egy angol kiadóval a regényre.
Később, a regény angolból németre való visszafordításában Koestler személyesen is részt vett, de ez a német változat is sokkal jobban hasonlított az angolra, mint a 2015-ben megtalált eredetire. A fordításkor Koestler sokat panaszkodott, hogy már nem leli ugyanazt a hangot, amelyet a regény írásakor még megtalált.
Az írót a II. világháború utáni kommunizmus és a sztálinizmus változatlanul foglalkoztatta. 1954-ben írt A láthatatlan írás című művében határozottan megfogalmazta véleményüket a kommunizmusról, a szocialista gyakorlatról és a sztálinizmusról.
A Szovjetunió létrejöttével megtestesülni látszott az álomkép, s az emberiség jelentős részére hatott a varázslat, ahogyan különböző intenzitással, de hat még ma is. Felismerni és kimondani az igazságot, hogy a rendszer, amely ma már a világ területének egyharmada fölött uralkodik, a történelem legigazságtalanabb és legembertelenebb társadalmát hozta létre; ez a legnagyobb kihívás, amivel az emberiség szembekerült, és szembenézni vele a legtöbbünknek ugyanolyan nehéz, mint a gótika emberének elfogadni, hogy nincs mennyország.
Arthur Koestler a kontinens legnagyobb hatású antitotalitarista gondolkodója, az európai értelmiség ünnepelt sztárja, és az az utolsó polihisztor volt, aki élete végéig megőrizte magyar gyökereit. 1956-ban, vérmérsékletére jellemzően nemcsak írásaiban emelte fel a hangját a Magyarország szabadságáért, és mentette meg magyar újságíró kollégáit, de a forradalom vérbefojtása miatti elkeseredésében harminc téglát hajított be a londoni magyar követség ablakán. Mindezek után évekig csak egyetlen természettudományos tanulmánya, az Alvajárók jelent meg magyar nyelven.
Idősebb korában Koestler Parkinson-kórban és fehérvérűségben szenvedett. Hitéhez hűen, amely szerint az egyénnek jogában áll dönteni saját sorsa felett, Koestler a nálánál jóval fiatalabb harmadik – amerikai – feleségével, Cynthia Jefferieszel öngyilkosságot követett el. A házaspár holttestét 1983. március 3-án találták meg londoni otthonukban.
Arthur Koestler életét a Kossuth-díjas Sári József zeneszerző német felkérésre 1999-ben írt kortárs operájában, a Napfogyatkozásban dolgozta fel, amit az Operaház 2009-ben mutatott be, Kovalik Balázs rendezésében.
Az írót 2005 októberében posztumusz Terézváros díszpolgárává választották. Századik születésnapjára pedig a Szív utcai szülőháztól nem messze, a Városliget fasor és a Lövölde tér sarkán avatták fel Varga Imre szobrászművész által készített szobrát.