Embertelen stílusa miatt támadják a világ leghíresebb izraeli karmesterét, akit többen is megvádoltak az utóbbi időben.
Egy műalkotás nem mindig demokratikus, de egy közintézményt nem lehet királyi udvarrá átformálni – sommázta a német Der Tagesspiegel magazin a berlini Állami Operaház főzeneigazgatóját ért támadásokkal kapcsolatos reakciókat egy friss cikkében.
Daniel Barenboim, a 76 éves Argentínában született, világhírű izraeli muzsikus-karmester mindeddig kikezdhetetlen zenei óriásnak tűnt.
Egészen az elmúlt hetekben feltornyosult rágalom-hadjárat kirobbanásáig. Mintegy féltucatnyi muzsikus állt nyilvánosság elé azzal, hogy Barenboim vezetési stílusa miatt a félelem légköre uralkodott el az operaház zenekarában. Willi Hilgers, az együttes egykori ütőse például azt állítja, hogy a karmester dühkitörései és megalázó bánásmódja miatt küzd magas vérnyomással és súlyos depresszióval.
A New York Times hét olyan muzsikussal is beszélt, akik korábban dolgoztak a heves temperamentumú zenésszel. Mindegyikük szerint zaklató, erőszakosan agresszív modorú, és minden normát áthágó módszerei elfogadhatatlanok ma egy normális dirigensnél.
„Erőszakosan megszégyeníteni valakit annyit jelent, mintha direkt szándékkal, örömszerzés céljából akarnék bántani valakit. Ez nem az én személyiségem. Nem vagyok egy szelíd bárány, de zaklató, elnyomó sem vagyok.”
— fogalmazott Barenboim az őt ért vádakra hozzátéve, hogy a Buenos Aires-i születése miatt a latin vérével még hevesebb temperamentuma van.
A karmester, aki 5 éves kora óta zenél, 10 éves korában, 1952-ben emigrált Izraelbe. Közel 15 évig vezette, a kor messze legjobban fizetett zenészeként, a párizsi szimfonikusokat, majd ugyancsak 15 évig Chicago Szimfonikus Zenekarát. Barenboim mintegy negyed százada a legfőbb zenei potentát Berlinben. Három zenekarnak is meghatározó láncszeme. (Az egyik egy Közel-Keleti fiataloknak esélyt adó formáció.)
A zsidó állam legismertebb muzsikusa sajátságos viszonyban áll hazájával. Erős politikai közszereplései miatt a hivatalos állami szereplők általában szeretik ignorálni.
Elsősorban azért, mert ahogy több művészeti projektjével ezt kifejezte már, hangos híve a palesztinok emberi jogainak is és a két állami megoldásnak egy független Palesztin állam létrejöttével.
„Tudom, hogy nem véletlen a vádak mostani napvilágra kerülése. A napokban lesz aktuális, hogy folytassuk a tárgyalásokat a 2022-es évig szóló szerződésem meghosszabbításáról. Ugyan, ha én valóban bántottam ezeket az embereket, vajon mi motiválta őket abban, hogy mostanra időzítsék a rágalmaikat?”
— tette fel a költői kérdést a karmester.
A Neokohn megkeresett két ismert magyar operaénekest is azzal kapcsolatban, mit gondolnak a világhírű Maestro módszereiről.
Sebestyén Miklós, aki most épp a moszkvai Bolsoi Színházban készül bemutatóra, régóta él Németországban, és maga is hallotta a német sajtóban részletesen ismertetett esetet. Mint mondta, nem ismeretlen számára bizonyos karmestereket érő hasonló bírálatok.
„El tudom képzelni, hogy kevés fóka, sok eszkimó alapon a zenészek inkább lenyelik az ilyet, minthogy reszkírozzák az állásukat addig, amíg nem találnak valami jobb alternatívát. Alapvetően az a véleményem és tapasztalatom, hogy a zenészek folyamatos “terrorizálása” – akkor is, ha csak minél jobb eredményt akar a karmester elérni – teljesen kontraproduktív.”
— fogalmazott a tehetséges bassz-bariton.
Komlósi Ildikó, ugyancsak világhírű magyar előadó a Neokohntól értesült a rágalmakról, de nem kívánta részleteiben kommentálni az esetet.
A kialakult helyzetnek különös pikantériát ad az a tény, hogy Barenboim régóta rendkívül jó viszonyt ápol a német főváros vezetőivel. Az együttesei számára kilobbizott magas és kényelmes költségvetés folyamatosan garantált. Berlin, amelynek három (!) állami operája is van idén Barenboim dalszínházára évi 50.4 millió euró büdzsét szavazott meg.
Sajtójelentések szerint Klaus Lederer, a város fő kultúrpolitikusa a jövőt tervezvén egy harmadik fél bevonását sürgeti az eset minél objektívebb rendezéséhez.