Rotschild Klára, 1976. november 13-án lett öngyilkos, emlékét a Rotschild Klári Ruhatervező Magániskola őrzi, amelyet az haute couture magyarországi iskolájaként tartanak számon.
Apja női szabó, anyja varrónő volt, és a szülők abban a lakásban dolgoztak, ahol Klára felnőtt. Bár semmilyen idegen nyelven nem beszélt, és nem volt képzettsége sem, mégis a kisujjában volt a szakma, ami nem csoda, hiszen tízévesen már a szüleinek segítve dolgozott.
Amikor szülei elváltak, akkor édesanyja megnyitotta a második Rotschild Szalont, apjáéval együtt így már két helyen válogathattak, vásárolhattak a hölgyek a Rotschild-modellek közül. A családnak egyébként nem volt semmilyen köze a híres bankárcsaládhoz, csupán névrokonság volt közöttük.
Az 1920-as években feleségül ment egy híres textilkereskedőhöz, és hamarosan megnyitotta a saját üzletét, immár a harmadik Rotschild Szalont Budapesten. Klára családja ügyesen felosztotta a vásárlókat a három szalon között: apjánál elsősorban az osztrák gazdag családok fordultak meg, anyja a hazai középosztályt célozta, míg ő maga a fiatal arisztokrata hölgyeket szolgálta ki.
Klára zsenialitását sosem kérdőjelezte meg senki, remek szakemberekkel vette körbe magát, a legjobb szabászok és varrónők nála dolgoztak. Agyával állítólag lefényképezte a szabásmintákat, minden általa látott ruhadarabról pontosan meg tudta mondani bármikor, milyen volt, hány zsebet vagy gombot varrtak rá. Odafigyelt arra, hogy mi a divat Párizsban, a magyarok leginkább tőle értesültek a francia divatvilágról ekkoriban. Olyan hírességek esküvői ruhái készültek a szalonjában, mint az egyiptomi király menyasszonyáé vagy Horthy István jövendőbelijéé. Arra is odafigyelt, hogy a ruháit bemutató modellek kivételesen szépek és csinosak legyenek, ezért őket állandó fűzőhordásra kötelezte, akkoriban a modelljeit csak a „Rotschild-lányok” néven emlegették.
A második világháború őt sem kímélte, szülei és férje is meghalt a holokauszt miatt. Üzleteit a háború után államosították, ő maga újságárusként dolgozott. Az ötvenes évek elején visszatért a divatszakmába, ’53-ban az ő irányításával nyílt meg a Váci utcai Különlegességi Női Ruhaszalon, amely 1961-től működött Clara Rotschild néven. A hatvanas, hetvenes években jórészt művészek, tudósok, gazdag külföldi családok vásároltak nála. Bár a PR-szakma akkoriban hivatalosan még nem létezett, sikereinek egy részét Klára annak is köszönhette, hogy elképesztő érzékkel kommunikált, rengeteg legenda kelt szárnyra akkoriban a vendégköréről és arról, hogy exkluzív ruhát csak a „Rotschildban” lehet kapni. Az árai elképesztően magasak voltak, de az eredeti Dior- és Chanel-modellek még sokkal többe kerültek, ezért boldogan vásárolt nála minden nő, aki egyáltalán megengedhette magának ezt a luxust.
Innen öltözködött Gábor Zsazsa, Honthy Hanna, Halász Judit, Psota Irén, Tito felesége, az osztrák kancellár családja, Kádár János felesége is. Rotschild Klára ismét népszerű volt, és nagyon sokan szerették a vevői közül; nemcsak divatérzéke, de jó szíve és humora is legendás volt. Beosztottjaival is remek kapcsolatban volt: mivel saját gyereke sosem született, ezért számos kollégájának gyermekét támogatta, és ő lett a keresztanyjuk. Imádott kártyázni és lóversenyre járni, bár a szerencsejátékokban sosem volt sikeres.
1976. november 13-án lett öngyilkos, emlékét a Rotschild Klári Ruhatervező Magániskola őrzi, amelyet az haute couture magyarországi iskolájaként tartanak számon.