Hét brit parlamenti képviselő jelentette be egyszerre, hogy kilépnek a Munkáspártból.
A szakadárok függetlenként folytatják a munkájukat. Az erről szóló sajtótájékoztatón a párt egyik korábbi legnevesebb zsidó politikusa, Luciana Berger azt mondta, hogy
nem tud olyan pártban maradni, „ahol intézményesült az antiszemitizmus”.
Berger szerint a vezetőség nem tett semmit a pártban uralkodó zsidóellenes hangulattal szemben.
Chris Leslie arról beszélt, hogy ez a Munkáspárt már nem az a párt, ahova ő annak idején belépett és amelyért dolgozott, mert azóta túszul ejtette „a kemény balosok politikai gépezete”. Szerinte a pártvezetőség gondolkodásmódja idejétmúlt és beszűkült, és felelőtlenség lenne Jeremy Corbyn pártelnökből miniszterelnököt csinálni.
Számukra a világ két részre oszlik, elnyomókra és elnyomottakra, osztályellenségekre, miközben a modern világ ennél már jóval bonyolultabb.
Angela Smith azt mondta, hogy ő egy Munkáspárttal szimpatizáló, munkásosztálybeli családba született, akik támogatták ők.
A legtöbb ember olyan, mint a családom. Nem akarják, hogy a baloldali értelmiségiek leereszkedően viselkedjenek velük és hogy arról beszéljenek nekik, hogy szegénynek és munkásnak lenni dicsőség.
Ann Coffey az új, független képviselői csoport feladataként azt jelölte meg, hogy hangot adjanak azoknak, akiknek most nincs.
Mike Gapes pedig azt mondta:
Jeremy Corbyn és a körülötte állók sok nemzetközi ügyben a rossz oldalon állnak, Oroszországtól Szírián keresztül Venezueláig.