Gyász: Elhunyt Róbert László Pulitzer-emlékdíjas és Aranytoll életműdíjas újságíró

„Nem ​tehetsz róla, hogy zsidónak születtél, de sose szégyelld! És vésd az agyadba fiacskám: az antiszemitizmus egyik oka a gyáva zsidó…”

Zsidónak születni című önéletrajzi kötetében ez a nagyapai mottó vezérli az 1938-as tiszaeszlári cserkésztábor kispajtását, a pécsi Széchenyi István reálgimnázium pingpong bajnokát, az 104/7-es büntetőszázad gúzsba kötött ifjoncát akkor is, amikor az SS-tizedes – mielőtt megásatná vele a sírját – megparancsolja: tisztítsa meg az ásót.

A szerző élete egyik legnagyobb kalandjának tekinti, hogy felkutassa az igaz, az etikusan hatékony embert a háborúk, a faji és társadalmi elnyomás rettenetei között is, a Tízparancsolat és az Evangélium igéinek segítségével.

Ebben a könyvében nemcsak szabósegéd öregapjának állít emléket. A emberi tartás példájaként ismerkedhet meg az olvasó a pécsi latintanár Petrovics Ede atyával éppúgy, mint a Luftwaffe katonájával vagy a sváb Wágner hadapród őrmesterrel, aki a szó szoros értelmében a sír széléről hozza vissza az életbe a tizennyolc éves munkaszolgálatost.

Róbert László televíziós dokumentumfilmek, rádióriportok és könyvek szerzőjeként vált nemzetközileg is elismertté. Mozgalmas élete egyfajta kalandregény volt.

1926-ban született Pécsett, majd ott érettségizett. A háború megpróbáltatásai és a munkaszolgálat után az újrakezdés következett. Magyar–francia szakon tanult a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1948-ban a párizsi Institut d’Etudes Politiques posztgraduális intézetében végzett.

A Rajk-per után bútorszállító segédmunkásként dolgozott, majd 1956-ban bekerült a Magyar Rádió forradalmi bizottságába. Az 50-es évek végén a Népszava munkatársa lett.

Első külföldi tudósításait ekkor írta Bagdadból és Bejrútból. 1962 és 1966 között a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda római és vatikáni tudósítója volt, majd 1968 és 1970 között Vietnám, Laosz és Kambodzsa következett, vietnami könyvéhez Graham Green ír előszót.

Az első televíziós dokumentfilm-sorozatokat is ekkor készítette. Ezek olyan sikeresek voltak, hogy német és svéd televíziók is műsorukra tűzték őket.

1970 és 1972 között forgatta a Milyenek az olaszok? című TV-sorozatot, amit az olasz RAI is bemutatott. A sorozatért díjat adományozott neki Róma polgármestere.

1976-ban, nyolc év „várakozást” követően indult el a Tisztelendők című, harmincnyolc epizódból álló sorozata – amelynek ideáját XXIII. János pápától kapja –, mely bejárta Európa számos televízióját. Mózes-Jézus-Mohamed című filmje az első hiteles kelet-európai tanúságtétel a zsidó-keresztény-muzulmán dialógus mellett.

1979-ben a MAFILM Híradó és Dokumentum Filmstúdió szerkesztőjeként, a kelet-európai tudósítók közül egyedül,

felkerült arra a párizsi repülőgépre, amely Khomeini ajatollahot, Irán legfőbb vallási elöljáróját, a Reza Pahlavi sah uralmát megdöntő iszlám forradalom vezetőjét szállította Teheránba.

Ebből az élményből született az utóbb a Magvető Kiadónál megjelent Allah nevében című, több kiadást megért könyve. A hetvenes évektől írásai jelentek meg több hetilapban, folyóiratban, tanított a Strasbourgi Egyetem újságíró-tagozatán, a budapesti Filmfőiskolán és a Pécsi Tudományegyetem kommunikációs tanszékén. 1989-ben a MÚOSZ elnökének választották, 2016-ban az újságíró szövetség tiszteletbeli tagjává avatták.

Legyen könnyű neki a föld.

Az alábbiakban egy vele készített interjúrészlettel emlékezünk rá. (A felvételek megtekinthetők és kutathatók az Országos Széchényi Könyvtárban.)

– TIT –