Guaidó azért nem lehet hős, mert Netanjahu és a tudjukkik is támogatják. Ha pedig a Bank of England előtt tüntetünk Venezueláért, palesztin zászlóval célszerű mennünk.
Két érdekes hírre figyelt fel a Harry’s Place nevű blog.
Az egyik, hogy a Labour szélsőséges, Izraellel szemben folyamatosan elfogult vezetőjéhez, Jeremy Corbynhoz köthető The Canary című oldal a minap megjegyezte: Juan Guaidó, az önmagát Venezuela legitim, ideiglenes elnökének tartó politikus (akit a Nyugat egyöntetűen akként ismer el) azért nem lehet a mainstream média által ünnepelt hősi karakter, mert a zsidó állam miniszterelnöke is elismerte őt az ország elnökének.
„Izrael egyike annak a számos kolonialista hatalomnak, beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot, amely támogatja a Nyugat legújabb imperialista tervét. Február 3-án Guaidó hívei izraeli zászlókat raktak ki és lobogtattak egy ellenzéki tüntetésen”-
állapította meg az egyébként sem éppen kóser The Canary, amely „elemzése” címéül azt adta: „A venezuelai puccsisták izraeli zászlókat lobogtatnak. Ideje megkérdezni, miért.”
A brit blog azonban történetesen utánanézett, és megállapította: az ellenzéki tüntetésen az összes olyan állam lobogóját lengették, amely Maduróval szemben az ellenzéki politikust ismerte el elnöknek. Ez olyan két tucat ország, beleértve Európa többségét, Amerikát, Kanadát és több latin-amerikai országot is. „Szóval, miért Izrael az érdekes?” – teszi fel a releváns kérdést a blog.
A választ a másik hír adja meg: néhány napja a corbynista baloldal „Ne legyen háború Venezuela ellen!” címmel tartott demonstrációt a Bank of England londoni épülete előtt, követelve, hogy a kincstár azonnal függessze fel a Maduro-rezsim vagyonának befagyasztását. És mint a fotón is látható, milyen zászló látható a tüntetésen? Palesztin.
A blog többféle szarkasztikus magyarázatot kínál. Egyrészt ugye bankról van szó, tehát „zsidók.” Övék a világ, ők ülnek a pénzeszsákjaikon, és mivel ijeszted meg őket leginkább? Palesztin zászlóval. Másrészt mivel nemzeti felszabadító mozgalomról van szó, csak természetes, hogy az interszekcionalitás jegyében az elnyomott palesztinoknak is ott a helyük. Harmadszor, a nyíltan Maduro-párti Jeremy Corbynt nem a brit vagy a sarló és kalapácsos, hanem a palesztin zászló előtt fotózták a legtöbbet. Végül, természetesen, Izrael áll a Maduro elleni „puccs” mögött, ki más.
A Labour vezetőjét a The Jewish Chronicle elemzése szerint egyébként nem zavarja pártfogoltjának rasszizmusa, antiszemitizmusa (Maduro a 2013-as kampányban ellenfelét, a kelet-európai zsidó felmenőkkel rendelkező, egyébként katolikus Henrique Capriles-t a „cionista kapitalizmus”, a „zsidó lobbi” ügynökének nevezte), és nem zavarta Corbynt az sem, hogy csak abban az évben Venezuelában négyezer (!) antiszemita incidensről érkezett jelentés.
Az elmúlt húsz évben egyébként az ország zsidó közösségének háromnegyede elhagyta az országot, mára csak ötezren maradtak.
A JC megállapítja: a venezuelai eset „a próbája annak, vajon egy Corbyn-kormány Izrael segítségére lenne-e egy Hamásszal történő összecsapás esetén, akkor is, ha nemzetközi közvélemény egyöntetűen úgy ítélné meg, hogy az iszlamisták tehetnek róla.” A választ talán mindannyian sejthetjük.