A német szövetségi munkaerőpiaci kutatóintézet, illetve a coburgi egyetem szakértői jelentésükben kiemelték, „a bevándorlás a megoldás része” a demográfiai változások kezeléséhez.
Évente legalább 260 ezer bevándorlóra van szüksége Németországnak a demográfiai változások munkaerőpiaci hatásának ellensúlyozásához egy kedden bemutatott kutatás szerint.
A munkaképes korú lakosság bevándorlás nélkül várhatóan 16 millióval csökken 2060-ig, a jelenlegi 47 millióról 31 millióra. Ezt a visszaesést még akkor is csak részben lehetne ellensúlyozni, ha a nyugdíjkorhatárt felemelnék 70 évre, a német és az országban élő külföldi nők foglalkoztatottsági rátáját pedig a német férfiak foglalkoztatottságának szintjére emelnék. Ezekkel a „szélsőséges” lépésekkel négymillió fővel lehetne növelni a munkaerőpiac tartalékait, vagyis mindössze a kiesés egynegyedét lehetne pótolni.
Ezen a helyzeten a digitalizáció sem változtat számottevően, mert a munkaerőigényt várhatóan nem csökkenti lényegesen, bár szerkezetét átalakítja, a magasan képzett munkavállalók iránti keresletet növeli, a középfokú végzettségű munkavállalók iránti igényt pedig csökkenti.
A bevándorlók két területről, az európai uniós társországokból és az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országokból érkezhetnek. Az EU-s bevándorlók száma várhatóan csökken a legutóbbi ismert nettó bevándorlási adathoz, a 2017-es 250 ezer főhöz képest, a többi között azért, mert az EU-tagállamok gazdasági ereje és életszínvonala közötti különbségek idővel egyre inkább csökkennek, és Németország mellett számos további tagállam lakossága öregszik és fogyatkozik.
A bevándorlást „hatékonyan irányítani” kell egy törvénnyel, amely a képzett munkavállalókra vonatkozik – áll a jelentésben, amely szerint üdvözlendő, hogy a szövetségi kormány tervezett bevándorlási törvényének középpontjában éppen a magas végzettségű és a szakképesítéssel rendelkező munkavállalók állnak.