Hogyan viszonyuljunk a múlthoz és Európához?

Minden új korszak szembekerül azzal a kérdéssel, hogy mit kezdjen megörökölt hagyományaival és mit kezdjen a külső környezetével. Milyen a mai magyar politika viszonya a (közel)múlthoz és milyen Európához?

Az 1930-as évek magyar reformjobboldala és a mai jobboldal

Van két kérdés, ami manapság megkülönböztetett figyelemre tarthat számot: milyen a politika viszonya a (közel)múlthoz, és milyen Európához?

1990 körül mindkét kérdés egyszerűen megválaszolhatónak tűnt: Magyarország (maga mögött hagyva a közelmúltat, a diktatúrát) európai demokráciává vált, hogy életét a jelenbe és a jövőbe helyezze át. Európa pedig természetese létezési közegnek tűnt, mint a levegő.

Mára mindkét kérdésben alapvető törésvonalak rajzolódtak ki a politikai eliten és a társadalmon belül. Egyszerűen szólva létrejött az „Európa-pártiak” és az „Európa-ellenesek”, a „történelemből kiábrándultak” és a „történelem-imádók” tábora, s ezek meglehetős vehemenciával vetik magukat egymásra. A közélet itthon lényegében másról sem szól, mint hogy az „Európa-párti” ellenzék ócsárolja az „Európa-ellenes-kormányt”, de persze a kormányoldal sem marad adós, amikor az Európa-pártiakat azzal vádolja, hogy folyamatosan elárulják a nemzeti érdeket.

Ilyen helyzetben nem könnyű megőrizni a nyugalmunkat. S az sem könnyű, hogy az adott helyzetet egy termékeny elemzés kiindulópontjául válasszuk.

Pedig érdemes kicsit megbolygatnunk mind a „közelmúlt”, mind „Európa” kérdését. Merthogy mindkét téma vizsgálata sok tanulsággal szolgálhat számunkra. Az alábbiakban bemutatok egy régi szerzőt, akinek írásaiban mind a közelmúlttal való foglalkozás, mind az európasiág kérdésének felvetése centrális szerepet tölt be. A szerző politikai aktivitását az 1930-as években fejtette ki, a korabeli jobboldali kormánypárt politikusa és ideológusa volt. De nem azért választottam, merthogy rajta keresztül azt akarom bizonyítani, hogy nyílegyenes út vezet a Horthy-korszaktól a mai jobboldalig. Hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy minden új korszak (ha nem is létrejötte után azonnal, de valamikor kétségkívül) szembekerül azzal a kérdéssel, hogy mit kezdjen megörökölt hagyományaival és mit kezdjen a külső környezetével. Az 1930-as évek e miatt hasonlít a maira.

A teljes cikk a Mandineren olvasható »