A libázástól Anne Frankig – merre fajul az útszéli stilus a futballpályákon?

Szinte hetente hallani fasisztoid rigmusokat európai futballpályák környékén. Meddig tűrhetik ezt futballszövetségek?

Bár a statisztikák szerint csak minden tizedik antiszemita gyűlöletbeszéd köthető sportrendezvényekhez, manapság szinte hetente hallani fasisztoid rigmusokat európai futballpályák környékén. Meddig tűrheti ezt a nemzetközi futballszövetség?

Robin van Persie óriási ziccert hagyott ki a napokban. Minden idők egyik legjobb holland labdarúgója karrierjének egyik legfontosabb meccsét a holokauszt nemzetközi emléknapján játszották. A Feyenoord csatára az idény végén visszavonul, igy mindenki tudta, az ősellenfél, Ajax Amszterdam elleni derbi az utolsó “classicója” lesz. Rotterdamban aztán minden úgy alakult van Persie számára, ahogy azt álmodták a rajongói: két csodálatos góllal járult hozzá csapata 6-2-es diadalához. Azonban a legnagyobb ziccert nem tudta értékesiteni. Sem ő, sem más.

A példaképnek is számitó sportolók közül senki nem reagált arra a visszataszitó antiszemita gyűlölködésre, amely bemocskolta a rangadót.

“A zsidók legjobban a holokauszt emléknapján égnek” – skandálták a Feyenoord rasszista elemei a mérközés előtt és közben is. A nagy visszhangot kapott esemény pont a holokauszt emléknapján történt, akkor, amikor a rotterdami csapat a zsidók által alapitott Ajax-szal mérközött presztizs meccset. Ez volt a legutóbbi súlyosan zsidóellenes verbális vandalizmus európai futballpályák környékéről. A hatóságok öt embert előállitottak, és fejenként több száz eurós birságot róttak ki rájuk.

Pár héttel korábban Belgiumban flamandul szólt hasonló nóta: “Apám komandós volt, anyám SS-tag, együtt égették a zsidókat…” – ragadtatták el magukat a Bruge fanatikusai. A shoa témája még Izraelben is képes volt okot szolgáltatni ellenséges drukkerek heccelésére: Tel Aviv két ősi riválisa, a Maccabi és a Hapoel egyik közelmúltbéli meccsén a Hapoel fanatikusai holokausztot kivánva hergelték a vendég csapat szimpatizánsait. Meg is kapták a maguk 25000 shekeles büntetését az Izraeli Futball Szövetségtől.

Magyarországon legutóbb nem hazai csapatot kellett megregulázni antiszemita kifakadás miatt. Erre különben régebben gyakrabban került sor, de örömteli tény, hogy egyre ritkábban megy az MTK – ugyancsak zsidó alapitói miatt gyakorolt – zrikálása. A “libások” gá-gá-zása egyre kevésbé jellemző idehaza. (Ez a fajta kódolt és cinikus rasszizmus szinte üditőként hathat ma belga vagy olasz pályákon…) Történt egy tavaly késő októberi napon, hogy a fehérvári MOL Vidi együttese Budapesten fogadta a londoni Chealsea alakulatát. A mérkőzés szolid izgalmai közepette a vendég angol drukkerek a saját londoni szomszédukat, az egykori zsidó környékén alapitott Tottenham Hotspur-t kezdék el mocskolni trágár és gyűlölködő stilusban. Ennek olyan következménye is lehet, hogy a csapat zárt kapuk mögött, nézők nélkül kell, hogy megvivja következő nemzetközi mérkőzését. Legakább is az UEFA (az európai futball szövetséges úniója) erre tett javaslatot.

Az angol klubnak különben egy orosz zsidó, Roman Abramovich a tulajdonosa, aki épp egy éve saját alapitványán keresztül hivott életre egy “Állitsd meg az Antiszemitizmus” kampányt. Ennek részeként a klub munkatársai és több drukkoló is ellátogatott Auschwitzba tavaly. Továbbá együttműködést kötöttek a londoni Zsidó Múzeummal, és iskolákba járnak munkatársaik történelem órákat tartan fiatal drukkereknek.

A londoni klub ráadásul most májusban egy jótékonysági mérkőzésen szerepel Amerikában. Ott a New England Revolution csapatával csapnak össze. Az amerikai gárda tulajdonosa londoni kollégájával közösen egy-egy millió dollárt adományozott csak ennek a mérközésnek és a missziónak érdekében. A példátlan eseménynek nem nem tudni a következményeit, de a szofisztikált keleti parti mérkőzéssel sokat nem kockáztat egyik fél sem.

Olaszországban vagy épp Argentinában minden bizonnyal más hatást lehetne kiváltani. Buenos Aires-ben tavaly novemberben az All Boys csapatának drukkerei a verbális tartalmat erőszakkal fejelték meg: nem csak “szappant készitsünk a zsidókból” rigmusokkal operáltak és palesztin zászlókkal hergelték egymást, de miután a csapatuk kikapott a vendég – ugyan csak zsidók által alapitott klub – Atlanta csapatától, erődemonstrációt tartottak a klubházban, még az öltözőkhöz is eljutottak. Csak a rendőri erők tudták feltartóztatni őket.

Olaszországban a római AS Roma és a Lazio rivalizálása jól ismert. Utóbbi fanatikusai között több nagyivű fasiszta fődrukker is akad. Ezek az elemek évek óta rendszeresen gerjesztik az indulatot. A Ducét idéző karlenditéseik mindennaposnak számitanak mérközéseken. 2017-ben azonban egészen Anne Frankig nyúltak vissza ihletért. Ellenlábasuk, az AS Roma piros és sárga csapatszinével megfestett világhirű Holland holokauszt áldozat gyermeki arcképével festették tele Rómát…

“Anne Frankot ilyen inzultusra és félelemkeltésre felhasználni nem csak embertelen, de risztó is olyan országban, ahol az antiszemituzmus ordas eszméje 80 évvel ezelőtt pusztitotta embertársainkat” – reagált Sergio Mattarella államelnök elsők között akkor.

Lapunk szerette volna megtudni az UEFA-tól, hogy ők milyen stratégia mentén próbálnak megoldást kinálni a helyzet orvoslására. A testület éves közgyűlését a napokban éppen Rómában tartja, igy kissé zabadkozva a részletes válaszok elhalasztását kérték, mindössze egy formális komünikét juttattak el szerkesztőségünkhöz. Ebből az derül ki, hogy a társadalmi szerepvállalásuk imázsformáló aktivitásaként a zéró tolerancia már régóta prioritásuk rasszista, homofób vagy éppen antiszemita jelenségekkel szemben.

Az UEFA pár éve szövetkezett a 2001 óta működő FARE, kisebbségek jogait képviselő monitoring civil szervezettel. Velük közösen dolgoztak ki egy meccs-monitoring rendszert. Ennek lényege, hogy kiemeltebb eseményekre saját embereket küldenek ki, akik a mérkőzések után azonnal riportban jelzik, hogy a stadionokban és környékükön tapasztaltatak-e diszkriminációs jelenségeket. Ezeket a jelentéseket aztán az UEFA továbbitja az illetékes hatóságoknak, hivataloknak. Minden államban adott törvényi szabályozás dönt az esetleges szankciókról.