1949. augusztus 12-én fogadták el Genfben a háborúk áldozatainak védelméről szóló, ma is érvényben lévő egyezményeket.
A háborúkban, fegyveres konfliktusokban alkalmazandó nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumai a genfi egyezmények és azok kiegészítő jegyzőkönyvei, a hadijogról szóló 1899-es és 1907-es hágai egyezmények, valamint egy sor más nemzetközi szerződés.
A genfi konvenciók a háborúk áldozatainak – ideértve a civil lakosságot is – védelmét szolgáló politikai és egyéb indítékoktól független, irányadó és alapvető nemzetközi jogi szabályokat foglalják össze.
Az első egyezmény a haderőkben szolgáló, de megsebesült vagy megbetegedett emberek sorsára vonatkozik általánosságban, a második a haditengerészeti állomány, a harmadik a hadifoglyok, a negyedik a polgári lakosság kérdéskörét taglalja.
A genfi konvenciók története szorosan kötődik a Nemzetközi Vöröskereszthez.
A szervezetet alapító svájci üzletember, Henri Dunant az 1859-es (az osztrákok és a francia-szárd-piemonti csapatok között vívott) solferinói csata sebesültjeinek szenvedéseit látva kezdeményezte a segélyszervezet létrehozását és egy konferencia összehívását a háborúban megsebesült katonák kezelésének, ellátásának kérdéséről. Így született meg 1864-ben az első genfi egyezmény, amelyet 22 ország képviselői ratifikáltak.
A második genfi konvenció 1906-ban kiegészítette az elsőt, és kiterjesztette annak hatályát, amelyet aztán az első világháború után az 1929-es harmadik genfi egyezménnyel fejlesztettek tovább. Ez a hadifoglyok védelméről szólván előírta, hogy az emberiesség szabályainak megfelelően kell kezelni őket, tájékoztatást kell adni róluk, és engedélyezni kell, hogy semleges államok képviselői meglátogassák a fogolytáborokat.
A nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumai az 1899-ben és 1907-ben elfogadott hágai egyezmények is, amelyek egyebek között a tengeri hadviselésre alkalmazták a genfi megállapodás rendelkezéseit, s tiltották a többi között a harci gázok és a robbanólövedékek használatát.
A szerződésekben foglalt elvek azonban papíron maradtak, Németország a második világháborúban „totális háborút” folytatott, és a civil lakosságot is katonai célpontnak tekintette, a hadifoglyokat a németek és a szovjetek is embertelen bánásmódban részesítették.
A semleges Svájc ezért kezdeményezte a hadijog korszerűsítését, a konferenciák során kidolgozott dokumentumokat 1949. augusztus 12-én Genfben írták alá. A négy egyezmény közül az első a hadra kelt fegyveres erők sebesültjeinek és betegeinek helyzetére vonatkozott, annak javításáról szólt, a második a tengeri haderőkhöz tartozó sebesültek és betegek helyzetének javításáról, a harmadik a hadifoglyokkal szembeni bánásmódról, a negyedik pedig a polgári lakosság háború idején való védelméről rendelkezik.
Ez utóbbi tiltja egyebek között indítéktól függetlenül egyének és csoportok deportálását, túszok szedését, az emberi méltóság megsértését, a kínzást, a kollektív büntetést és megtorlást, a tulajdon indokolatlan megsemmisítését, a faji, vallási, nemzetiségi és politikai megkülönböztetést.
A következő évtizedekben a lokális háborúk, fegyveres konfliktusok állandósulása miatt szükségessé vált az egyezmények kiegészítése. Négy évig tartó tanácskozás és vita után, 1977-ben két kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el, amelyek az önrendelkezésért, az idegen megszállás és a fajüldöző rezsimek ellen folytatott harcot nemzetközi konfliktusnak minősítik, és a polgári lakosság védelmét kiterjesztik az egyes államok határain belüli konfliktusokra is.
2005-ben újabb kiegészítő jegyzőkönyvet hagytak jóvá, amely a vörös kereszt és a vörös félhold mellett védelmet élvező jelképnek minősítette a kulturális háttérre és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül mindenki számára elfogadható vörös kristályt is.
Az 1949-es genfi egyezményeket azóta 196 ország ratifikálta, de közülük többen (például az Egyesült Államok, Törökország) az 1977-es kiegészítéseket már nem fogadták el. Magyarország 1954-ben csatlakozott az egyezményekhez (a kiegészítő jegyzőkönyvekhez 1989-ben és 2006-ban), az erről szóló törvényerejű rendeletek 1955. február 3-án léptek hatályba.
Bár a hadviselési módok és technikák 1949 óta jelentősen megváltoztak, a genfi konvenciók ma is a nemzetközi humanitárius jog sarokkövei, amelyek a konfliktusövezetekben védelemre szorulók számára biztosítani kívánják az emberiesség minimális szintjét, előírásai a háborús és emberiesség elleni bűnügyek megelőzésében, kivizsgálásában és megtorlásában mind állami, mind nemzetközi szinten irányadóak
Ebbe a rendszerbe hogyan illik bele a 2VH alatt Douhet olasz katonai teoretikus elve szerinti a hátország civil lakosságának totális bombázása amit az összes harcoló fél csinált?
Simán. A nagyok mindig is lexarták a nemzetközi jogot. Azt csak a kicsiknek és gyengéknek találták ki, hogy egyszerübb legyen őket kontroll alatt tartani.
A nemzetközi jog szerint megszállni területet csak Államtól lehet!
Judát, Somront és Kelet-Jeruzsálemet 1948-ban Jordánia MEGSZÁLLTA.
De sohasem volt az ő területe! Hanem a Brit gyarmat része volt.És 1948 után Izrael része lett.
Az 1949-ben megszállt területeit1967-ben Izrael FELSZABADÍTOTTA!
Miert csak nekem forog ettol a kepmutatastol a gyomrom? Jellemzo, h egy horror idoszakot lezarnak egy ilyen eso utan koponyeg szerzodessel. Itt tengelyt akasztottt ket nezetet vallo ‘fiatal’, hogy kinek hol es mit kellene osszesepernie. Ezzel szemben a rettentoen keseru valosag az, hogy egyezmeny ide, egyezmeny oda, az emberi kegyetlenseget ezzel nem lehet semmisse tenni. Az ember esze megall, bekeidokre haborus aladozatok vedelmerol szolo egyezmeny. Nagyszeru. Amit persze nyilvan soha senki sem vett es nem is fog komolyan venni, nemhogy betartani de betartatni sem. Segitsetek, Hutuk kiirtasa, Pakisztan Bangladesiek elleni nepirtasa, Uganda, voros khmerek, Szudan, Ruanda, Sebrenyica a teljesseg igenye nelkul, also hangon 10M emberi elet kioltasa, nem akarmilyen szenvedesekkel vegrehajtva. Es a vilag mit is tett ekozben? Nem ertelmetlen egyezmenyekkel kell a lekiismeretunket elhallgattatni, hanem aktivan beavatkozni, amikor embertarsainknak eppen megorulni tamadt kedvuk. Sohasem felejtem el, eltuk zavartalanul az eletunket, mikozben a szerbek irtottak az albanokat, horvatoka bosnyakokat. Senkinek sem jutott eszebe tenni vmit. Es lehet az Amik szamlajara irni ezt+azt, de ha Ok nem lennenek, a vilag mar reg langbaborult vna. Es erre a legjobb pelda a jugoszlav polgarhaboru, ami az EU hatarain zajlott, megsem erezte senkisem, hogy veget kellene vetni ennek a tomegmeszarlasnak. Senki nem tett semmit, es evek teltek el. Az egyezmenyek semmit sem ernek, ez a napnal is vilagosabb, es akik ebben reszt vesznek es a nevuket adjak, udvozlik, azok vmilyen modon de bunreszesseget vallanak. Nem kell tul messzire menni, itt ez a ‘ragyogo’ irani atomalku, csak hogy egyet emlitsek. Kik adtak ehhez az arulashoz a nevuket???