114 éve született Rejtő Jenő, akit máig a ponyvák koronázatlan királyaként emleget a magyar irodalom.
Eredeti nevén Reich Jenő az 1905 március 29-én látta meg a napvilágot. Egy papírkereskedő-tisztviselő zsidó család harmadik gyermekeként. Az akkor még Izabella tér 5-ös számú házban, ami ma már az íróról elnevezett Rejtő Jenő utca 6-os számot viseli.
Vélhetően a pesti belvárosi nyüzsgés is inspirálhatta Rejtőt, hisz a ház ahol nevelkedett pont szemközt helyezkedik el a Pesti Magyar Színházzal, így a későbbi író már gyerekkorában szó szerint egy karnyújtásnyira volt a művészetek világától. Rövid élete során rendkívül gazdag életművet hagyott hátra, bár több műfajban is maradandót alkotott, mégis talán a legtöbben a P. Howard írói álnéven született regényei alapján ismerték meg Rejtő egészen kalandos, papírra vetett belső világát.
Rejtő Jenő sokakat megnevettett írásaival, ám az ő sorsa sajnos végtelenül szomorúan alakult. Először a nagykátai munkaszolgálatos gyűjtőtáborba került, ahonnan rövid úton a Don-kanyarba vezényelték a 2. magyar hadsereg részeként. Itt 1943 január 1-én tűnt el, vélhetően ekkor halt meg, bár halálának pontos napja mai napig nem ismert, mert a korabeli katonai gyakorlat szerint halottnak csak azt lehetett tekinteni, akiről ezt három tanú jegyzőkönyvvel alátámasztva izgazolta.
Nemeskürty István így emlékezik Rejtőről:
„Gyanítjuk, hogy Rejtő ponyvaírói munkássága is (részben) a belső emigráció egy fajtája. Tény mindenesetre, hogy példányszámban ki sem fejezhető, máig tartó sikere nem egyszerűen a kalandregény izgalmának és a fekete humor egy elmés változatának köszönhető. Rejtő olyan, szinte már profetikus ihlettel és fájdalmas, tragikus humorral írta meg előre mindazt, ami vele és sorstársaival néhány év múlva tényleg megtörtént.”