A „kék hullám”, a demokrata párt földindulásszerű győzelme mögött egy elsőre kevésbé látható folyamat is zajlott és zajlik: a párt sorain belül egy nettó kommunista mozgalom tesz szert egyre nagyobb befolyásra. Az Amerikai Demokratikus Szocialisták (DSA) nem önálló pártként, hanem demokratákként indultak − és veszélyesek Amerikára.
„Ahogyan azt 2026 folyamán láthattuk, a mérsékeltek már nem irányítják a Demokrata Pártot, különösen Izrael ügyében. (…) A progresszívek – köztük az Amerikai Demokratikus Szocialisták tagjai és baloldali szövetségeseik – mostantól olyan mandátumokat fognak betölteni, amelyeket korábban a hagyományos liberálisok töltöttek be” – írja a DSA és a progresszívek előretöréséről Jonathan S. Tobin, a JNS főszerkesztője.
Az ismert publicista szerint ez nem csupán azt jelenti, hogy tovább bővültek az Ilhan Omar és AOC nevével fémjelzett szélsőbaloldali kongresszusi ‘Squad’ sorai, a balra való elmozdulás azt is eredményezte, hogy
a klasszikus demokrata témák helyett a párt és támogatói köre számára ma már a két legfontosabb kérdés a bevándorlási törvények végrehajtásával szembeni ellenállás és az Izrael-ellenesség.
„Az olyan figurák győzelmével, mint El-Sayed és mások, akik hajlandóak voltak vérvádakat terjeszteni arról, hogy Izrael ‘népirtást’ követ el Gázában, és akik az Izrael-párti AIPAC-lobbit szidalmazták, már jócskán túlléptük a katonai segítségnyújtással kapcsolatos viták kereteit” – írja Tobin, utalva arra, hogy a demokratákon belüli szélsőbaloldal lényegében az antiszemitizmust akarja normalizálni.
„Ebben az országban csak egy többség létezik, és az a munkásosztály”
Az amerikai antifát tényfeltáró konzervatív újságíró, Andy Ngo is úgy látja: „Az országszerte a határok és a büntető igazságszolgáltatás eltörlését támogató DSA-jelöltek sikere azt jelzi, hogy a ‘woke’ mozgalom még korántsem halt meg. Egyre radikálisabbá válik, erőszakra buzdít, egyre szilárdabban gyökerezik a Demokrata Pártban – és választási győzelmeket arat.”
És már régen nemcsak a nyíltan antiszemita El-Sayedről van szó. A Ynet összeállítása szerint 13 államban legalább 36 szélsőbaloldali, Izrael-ellenes jelölt arathatott győzelmet.
Michiganben például El-Sayed szenátusi győzelme mellett a demokratikus szocialista Donavan McKinney megnyerte a detroiti képviselőházi mandátumot, legyőzve republikánus ellenfelét. McKinney, akit az antiszemita, Izrael-gyűlölő Rashida Tlaib, Ilhan Omar és a zsidó szocialista Bernie Sanders is támogatott, az Izraelnek nyújtott fegyverszállítások és katonai segélyek leállítását követeli, és azzal vádolja a zsidó államot, hogy „népirtást” követ el Gázában.
A német Welt által összeállított DSA-térkép 163 jelöltséget tartalmaz 36 állam kongresszusi, országos tisztségeire és állami törvényhozási testületeibe; mindegyikben bizonyíthatóan szerepet játszik vagy az országos DSA, vagy egy helyi szervezet vagy egy párttag. További 39 jelölt közel áll a DSA-hez, csak hivatalosan tartja tőle a távolságot.
A DSA egyik határozata kimondja, hogy demokrata zászló alatt indulni „a leghatékonyabb stratégia egy szocialista párt felépítésére az Egyesült Államokban”.
Zohran Mamdani, New York polgármestere a választási éjszakán az NPR rádiócsatornán úgy értelmezte a „kék hullámot”, hogy ez egy megbízatás: „A mai este megmutatta, hogy ebben az országban csak egy többség létezik, és az a munkásosztály.”
Kik a „demokratikus szocialisták” és mit akarnak?
A DSA nem új szervezet: 1982-ben alapították 6000 taggal, Michael Harrington újságíró vezetésével, ma mintegy 100 ezres tagságú. A DSA csatlakozott a Szocialista Internacionáléhoz, az akkor Willy Brandt vezette szociáldemokrata világszövetséghez; 2017-ben kilépett onnan, azóta folyamatosan egyre balrább tolódik: víziója „tovább megy, mint a történelmi szociáldemokrácia”, ugyanis a kapitalizmust „le akarja váltani”.
A DSA programjában olyan követelések és célok vannak, mint pl.
- a legfontosabb iparágak és a legnagyobb vállalatcsoportok állami tulajdonba vétele,
- a „kapitalista oligarchia” felszámolása és egy „demokratikus szocialista köztársaság” létrehozása,
- a lakások, mint tőkebefektetések és a lakbérek szigorú szabályozása,
- mindenkire kiterjedő állami egészségügyi ellátás,
- a diákhitelek teljes eltörlése,
- az ICE bevándorlási hatóság felszámolása,
- hosszú távon a rendőrség és a börtönök megszüntetése,
- a szenátus megszüntetése,
- választójog megadása nem amerikai állampolgároknak,
- az amerikai elnök és a Legfelsőbb Bíróság helyett a kongresszus által kijelölt szervek létrehozása,
- a határok hosszú távú eltörlése,
- anticionizmus, Izrael zsidó államként való létezésének megkérdőjelezése, az antiszemita BDS-bojkottmozgalom támogatása.
A DSA decentralizáltan működik, nincs karizmatikus vezetője. A hatalmat alig 200, gyakran egymással ellentétben álló helyi csoport gyakorolja; a DSA országos szervezete csak azokat a jelölteket támogathatja, akiket egy helyi csoport már támogat.
Gavin Newsom, Kalifornia befolyásos kormányzója, lehetséges elnökjelölt, szeptemberben a PBS csatornán kijelentette: a DSA elképzelései máris meghatározóak a demokraták programjában.
Képünkön Zohran Mamdani New York-i polgármester pártja, a DSA transzparense mögött. Fotó: Democratic Socialists of America / Facebook
