A franciaországi erőszakos zavargások, a palesztin zászlók alatt felvonuló radikális tüntetők és az egyre hangosabb intifádafelhívások nem csupán Franciaország problémáját jelentik – figyelmeztet Meir Ben-Sabbat, Izrael korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója. Az izraeli biztonságpolitikai szakértő szerint a Nyugatnak végre fel kellene ismernie, hogy Izrael nem egyszerűen amerikai szövetséges, hanem a radikális iszlamizmussal szembeni küzdelem egyik legfontosabb védőbástyája. A Hamász gázai befolyása pedig szerinte azt is megmutatja, miért lehetnek veszélyesen naivak a terroristák ideológiai átnevelésére vonatkozó nyugati elképzelések.
A Franciaország utcáin zajló erőszakos megmozdulások messze túlmutatnak egy európai ország belpolitikai válságán. Meir Ben-Sabbat, Izrael korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója az Israel Hayom című lapban megjelent véleménycikkében arra figyelmeztet, hogy a franciaországi események olyan folyamatok részét képezik, amelyek az egész nyugati világ stabilitását és értékrendjét fenyegetik. A szakértő szerint a palesztin zászlók megjelenése és az intifádára felszólító jelszavak már nem értelmezhetők pusztán a palesztinokkal vállalt szolidaritás kifejezéseként.
Úgy véli, a radikális mozgalmak a társadalmi elégedetlenséget és a politikai tiltakozásokat is felhasználják arra, hogy megkérdőjelezzék a nyugati államok tekintélyét és intézményeinek legitimitását.
Ben-Sabbat, aki 2017 és 2021 között vezette az izraeli Nemzetbiztonsági Tanácsot, korábban pedig három évtizeden át dolgozott a Sin Bét belbiztonsági szolgálatnál, úgy látja:
az Egyesült Államoknak különösen komolyan kellene vennie a franciaországi történéseket.
Már nem csupán a francia belpolitikáról van szó
A volt nemzetbiztonsági tanácsadó szerint a franciaországi zavargások értelmezése körül az Egyesült Államokban is éles politikai vita bontakozott ki, különösen a novemberi félidős kongresszusi választások közeledtével. A Demokrata Párt politikusai közül sokan elsősorban a társadalmi és gazdasági problémákra, az elégtelen állami beruházásokra és a hátrányos helyzetű közösségek kilátástalanságára vezetik vissza a franciaországi feszültségeket. A republikánus politikusok, köztük Donald Trump elnök, J. D. Vance alelnök és Ted Cruz szenátor ezzel szemben a bevándorláspolitika és a progresszív társadalompolitikai elképzelések következményeire hívják fel a figyelmet. Trump többször is a franciaországi eseményekre hivatkozva bírálta az európai bevándorláspolitikát, Macron azonban elfogadhatatlannak nevezte, hogy külföldi vezetők saját politikai kampányukhoz használják fel Franciaország problémáit.
Ben-Sabbat szerint az amerikai közvéleménynek túl kellene lépnie ezen a vitán, és fel kellene ismernie a radikális ideológiai mozgalmak szerepét.
Álláspontja szerint a franciaországi megmozdulásokban a társadalmi követelések, a palesztinpárti aktivizmus és az Izrael elleni politikai fellépés egyre inkább összefonódnak.
Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a tiltakozások egy részének valódi célja nem a társadalmi igazságosság előmozdítása, hanem a fennálló politikai és társadalmi rend meggyengítése. A szakértő különösen beszédesnek tartja Emmanuel Macron francia elnök helyzetét: Macron jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tett a palesztin államiság előmozdítására, ez azonban Ben-Sabbat szerint semmit sem segített a radikális indulatok lecsillapításában. A szerző értelmezésében ez is azt bizonyítja, hogy a tiltakozások egy részét nem lehet egyszerűen az izraeli–palesztin konfliktussal kapcsolatos elégedetlenséggel magyarázni.
Az Amerika utcáin megjelenő intifádafelhívások sem véletlenek
A palesztinpárti radikalizmus terjedése Ben-Sabbat szerint már régen nem korlátozódik Európára. Az amerikai egyetemeken és köztereken is megjelentek azok a jelszavak és politikai megnyilvánulások, amelyek az Izrael elleni erőszakos ellenállás támogatásaként is értelmezhetők. A volt nemzetbiztonsági tanácsadó az amerikai közvélemény változására is felhívja a figyelmet. A Gallup 2026 februárjában közzétett felmérése szerint az amerikaiak 41 százaléka inkább a palesztinokkal, míg 36 százaléka inkább az izraeliekkel rokonszenvezett. A kutatóintézet 2001 óta vezetett adatsorában ez volt az első alkalom, amikor a palesztinok iránti szimpátia meghaladta az Izrael irántit. Ben-Sabbat a folyamatot az antiszemita megnyilvánulások erősödésével együtt értékeli, bár a palesztinok iránti rokonszenv önmagában természetesen nem jelent antiszemitizmust.
A szerző szerint azonban az Egyesült Államokban egyre nagyobb politikai jelentősége van annak, hogy a palesztinpárti aktivizmus egyes radikális irányzatai milyen viszonyban állnak a nyugati demokratikus értékekkel és az Izrael elleni erőszak támogatásával.
„Izrael meggyengítése a szabad világ védelmét is gyengíti”
Ben-Sabbat elemzésének központi állítása, hogy Izrael stratégiai jelentőségét Washingtonban nem szabad kizárólag katonai vagy technológiai szempontok alapján megítélni. Izrael természetesen az Egyesült Államok fontos biztonsági és technológiai partnere, emellett a Közel-Kelet egyik legfontosabb Amerika-barát állama. A szerző szerint azonban a zsidó állam szerepe ennél sokkal jelentősebb:
Izrael a nyugati demokratikus világ és a radikális iszlamista mozgalmak közötti konfliktus egyik legfontosabb frontvonalában helyezkedik el. Ben-Sabbat úgy véli, hogy az izraeli társadalom által képviselt demokratikus intézmények és a radikális iszlamista szervezetek ideológiája közötti szembenállás olyan konfliktus, amelynek következményei Európában és Amerikában is megjelennek.
Éppen ezért az Izrael melletti kiállás szerinte nem pusztán egy közel-keleti szövetséges támogatását jelenti, hanem a nyugati államok saját biztonsági érdekeinek védelmét is.
A volt nemzetbiztonsági tanácsadó figyelmeztetése szerint azok a politikai törekvések, amelyek Izrael stratégiai helyzetét gyengítik, hosszabb távon a nyugati világ biztonságát is veszélyeztethetik. A szakértő felveti, hogy Izraelnek érdemes lenne felajánlania Európának a terrorizmus elleni küzdelemben és a radikalizáció kezelésében felhalmozott tapasztalatait. Ugyanakkor kételkedik abban, hogy a jelenlegi francia politikai vezetés egyetértene az izraeli helyzetértékeléssel vagy az abból következő biztonságpolitikai lépésekkel. Ben-Sabbat szerint ezért különösen fontos, hogy legalább az Egyesült Államokban világossá váljon: Izrael támogatása nem kizárólag külpolitikai kérdés, hanem Amerika saját értékeinek és biztonságának megőrzésével is összefügg.
A Hamász külföldi mozgósítást sürget – éppen Macron katari látogatása idején
Az izraeli szakértő külön figyelmet szentel a Hamász egyik friss nyilatkozatának. A terrorszervezet a héten közzétett közleményében a külföldi palesztinpárti aktivitás fokozását sürgette, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre a Gázai övezetben folytatott katonai műveletek leállítása érdekében. Hazem Kászem, a Hamász szóvivője elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy a nemzetközi palesztinpárti mozgósítás szerinte nem tükrözi megfelelően a világ különböző országaiban élő palesztin közösségek jelentőségét és létszámát. A nyilatkozatról az Al-Dzsazíra számolt be, éppen Emmanuel Macron katari látogatásának idején. Ben-Sabbat szerint a Hamász felhívása különösen fontos annak megértéséhez, hogy
a terrorszervezet nem kizárólag a Gázai övezetben és Izrael közvetlen környezetében kíván politikai nyomást gyakorolni, hanem a nemzetközi közvélemény és a nyugati országok belpolitikai folyamatait is igyekszik befolyásolni.
A szerző ironikusan megjegyzi: talán érdemes lenne Macron figyelmét is felhívni a Hamász nyilatkozatára, ha a francia elnök még mindig keresi, kik szítják az indulatokat Párizs utcáin.
Miért tartja illúziónak a Hamász ideológiai felszámolását?
Ben-Sabbat elemzésének második nagy témája a Gázai övezet jövője, különösen az amerikai elképzelésekben szereplő deradikalizáció kérdése. Josh Greenbaum, az Egyesült Államok vezette Béketanács egyik vezető tanácsadója a héten arról beszélt, hogy a Gázai övezet ideológiai átalakításának folyamatát a terület igazgatására létrehozandó palesztin nemzeti bizottság irányítaná. A tervek szerint egy palesztin technokrata kormány feladata lenne az oktatási rendszer átalakítása, ezen belül a tanárok alkalmasságának ellenőrzése is. Greenbaum azzal érvelt, hogy a bizottság tagjai jól ismerik a jelenlegi oktatási rendszert, beleértve az UNRWA által működtetett intézményeket is, hiszen gyermekeik maguk is ezekben tanultak. Ben-Sabbat szerint azonban éppen ez mutatja az elképzelés alapvető gyengeségét, hiszen a korábbi oktatási rendszerben szocializálódott személyekre bíznák annak átalakítását.
A volt nemzetbiztonsági tanácsadó három okból tartja rendkívül nehéznek a Hamász ideológiai befolyásának felszámolását. Az első, hogy a terrorszervezet ideológiája sok támogatója esetében szorosan összefonódik a vallási és közösségi identitással. A második, hogy a Gázai övezet lakosságának jelentős része olyan társadalmi környezetben nőtt fel, amelyben a Hamász politikai és intézményi befolyása meghatározó volt. A szervezet 2007-ben vette át a terület feletti uralmat, így a fiatalabb generációk jelentős része a Hamász által irányított politikai rendszerben szocializálódott. Ben-Sabbat szerint a terrorszervezet befolyása az oktatási intézményeken, a médián, a vallási intézményeken és a propagandán keresztül is érvényesült. A harmadik tényező a regionális ideológiai környezet: a Gázai övezet a jövőben is olyan térség része marad, ahol a Muszlim Testvériséghez kötődő eszmék jelentős befolyással rendelkeznek.
Mindezek miatt Ben-Sabbat úgy véli, hogy a Hamász ideológiai örökségének felszámolása jóval nehezebb feladat, mint azt az amerikai tervek kidolgozói feltételezik.
Izrael nem kockáztathat egy bizonytalan kísérlet kedvéért
Az izraeli biztonságpolitikai szakértő különösen veszélyesnek tartja, hogy a deradikalizációt olyan palesztin intézményekre bíznák, amelyek maguk is a korábbi gázai oktatási és társadalmi rendszerben működtek. Szerinte a tanárok kiválasztásának és az oktatási rendszer ellenőrzésének átadása egy palesztin bizottságnak önmagában nem garantálja, hogy a Hamász ideológiai befolyása megszűnik. Ben-Sabbat ezért arra figyelmeztet, hogy Izraelnek nem szabad biztonsági engedményeket tennie pusztán azért, mert a nemzetközi közösség egy ambiciózus, ám bizonytalan eredményű politikai program sikerében reménykedik.
A volt nemzetbiztonsági tanácsadó szerint a gázai deradikalizáció csak akkor lehet hiteles, ha a folyamat ténylegesen képes megszüntetni a terrorszervezetek társadalmi, intézményi és ideológiai befolyását.
Újabb október 7-ével fenyegetőzhetett a Hamász
Az elemzés végén Ben-Sabbat egy különösen súlyos értesülésre tér ki. A szerző olyan beszámolókra hivatkozik, amelyek szerint a Hamász vezetői az ENSZ egyik koordinátorán keresztül azzal fenyegethették meg Izraelt, hogy újabb, a 2023. október 7-i mészárláshoz hasonló támadást hajtanak végre. A beszámolók hitelességét az írás nem igazolja önálló bizonyítékokkal, ezért az állítás egyelőre fenyegetésről szóló értesülésként kezelendő. Ben-Sabbat ugyanakkor úgy véli, hogy amennyiben a jelentések megfelelnek a valóságnak, Izraelnek rendkívül határozott választ kell adnia. A szerző az ilyen fenyegetések mögött álló Hamász-vezetők elleni katonai fellépést is sürgeti, hangsúlyozva, hogy Izraelnek világossá kell tennie: az október 7-i tömeggyilkosság megismétlésével való fenyegetőzésnek is súlyos következményei vannak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 15:03
2026. október 22. - 13:57
2026. október 13. - 13:08
2026. október 20.
