„Elég a népirtásból! Törjük meg a csendet!” címmel kétnapos palesztinpárti rendezvényt tartanak Budapesten, egészen véletlenül a Hamász október 7-i terrortámadásának évfordulójára időzítve. Ami különösen visszataszító: a rendezvényen két anticionista magyar holokauszt-túlélővel próbálják legitimálni a gázai palesztin terrort.
„Az október 7-e óta eltelt időszak, és különösen az elmúlt hetek történései után kijelenthető, hogy hazánkban a palesztin ügynek, és az ún. palesztinizmusnak nincs valódi társadalmi beágyazottsága” – írta néhány hete jeles kollégám G Ras antiszemita zsidó aktivista újabb kudarcos próbálkozása után, ami persze igaz – most még.
Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a társaság nagyon is igyekszik megteremteni a keresletet a szánalmas kínálatuk iránt.
Néhány napra rá G Rasék ismét átlépték azt a bizonyos vörös vonalat: ahogy tavaly, idén is nem máshol, mint a budapesti Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékműnél gyalázták Izraelt és vádolták „népirtással” a zsidó államot.
A holokauszt bevonása a gázai tematikába jelentős fixációja ennek a körnek (pláne, ha zsidók is), ugyanis egy jövő heti rendezvényre most Londonból hívtak haza két magyar holokauszt-túlélőt, hogy beszéltessék őket arról: miért is „holokauszt” Izrael gázai Hamász-ellenes háborúja.
Máté Gábor folytatása hasonló eszközökkel
„Október 9–10 között csatlakozzunk együtt a Global Alliance for Palestine (GAFP) nemzetközi eseménysorozatához, a világ legnagyobb összefogásához, amelynek célja a hallgatás megtörése, valamint a 3 éve tartó népirtásban és a 78+ éve tartó megszállásban való bűnrészesség megszüntetése” – írja a Facebookon „Bubu Bihari” és „Bhn Vera” néven regisztrált két szervező.
Hallgatás? Milyen hallgatás? Milyen csendet kell itt megtörni? Október 7-e óta a világ mást sem harsog, mint Izrael bizonyítatlan „háborús bűneit”, a palesztinok áldozati létét. Ha valamiről csend van, az a palesztin genocid terror.
A magyar szervezők nem tartották szükségesnek sem azt megmagyarázni, miért közvetlenül október 7-e után tartja a GAFP a rendezvényeket, sem azt, miért nem vesztegetnek akár egyetlen szót is a palesztin terroristák és „civilek” által elkövetett vérfürdőre, ami kiváltotta Izrael önvédelmi háborúját. Mindkettőre természetesen tudjuk a választ.
A „kerekasztalbeszélgetés, kézműves sarok, zene, és egyéb programok” mellett levetítik még a Where Olive Trees Weep c. propagandafilmet, ám a kétnapos budapesti rendezvény fénypontja: „két holokauszttúlélő érkezik hozzánk Londonból, és osztja meg velünk gondolatait többek között a 3 éve tartó népirtásról, a cionizmusról, a holokausztról akkor, és most.” Jól olvasták: akkor és most.
Ez az, ami a jelek szerint pótolhatatlan ebben a szcénában: nem egyszerűen zsidókkal, hanem egyenesen a soá jobb sorsra érdemes túlélőivel kimondatni, hogy a gázai háború „népirtás”, sőt, immár „holokauszt”. Hát ha ők mondják, akkor csak igaz, nem?
A világon még él rajtuk kívül olyan negyedmillió holokauszt-túlélő, közel a felük Izraelben – az ő tapasztalatuk, teljesen eltérő felfogásuk akkor mehet a történelem szeméttdombjára, igaz?
Kapos István (Stephen Kapos) és Kőry Ágnes Londonban élő idős emberek, akik – a Kanadában élő Máté Gábor pszichológushoz és persona non gratához hasonlóan – gyermekként élték túl a holokausztot, ám azóta
anticionisták, gyűlölik a zsidó államot, és annak gázai fellépése meg a területek „megszállása” miatt mély megértéssel viseltetnek a Hamász antiszemita terrorja iránt. Például azzal, hogy nem beszélnek róla.
Gázát viszont simán „koncentrációs tábornak” nevezik. A fő gond egyébként mégcsak nem is az, hogy aki Izrael gázai háborúját „holokausztnak” tartja, az a valódi soát bagatellizálja, ami antiszemitizmus, sőt, idehaza bűntett, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez szerintem erős túlzás, a szólás, amíg nem uszít közvetlenül, legyen szabad, nem akarom, hogy önmagában ilyesmi miatt bárki üljön. Ez egy dolog.
Hirtelen jogossá válik az Izrael és a zsidók elleni terror
A másik, a fő gond ugyanis az ily módon legitimált hazug palesztinizmus terjedése, az objektív valóság tagadása és feje tetejére állítása.
Ha idős zsidó emberek videókon meg nyilvános beszélgetéseken elmondják, hogy az IDF gázai fellépése egyenértékű az európai zsidók jogfosztásával, deportálásával, az auschwitzi lágerrel, az ipari mértékű elgázosítással, ha Gáza maga is „koncentrációs tábor”, akkor az nem csupán hangulatot kelt Izrael ellen, de mindez a „terepen” hallva, streamelve – közvetve – a zsidó állam elleni fegyveres harcot is legitimálja.
Legitimálja továbbra az ellenünk, diaszpórában élő zsidók elleni napi európai támadásokat, atrocitásokat, morális igazolást adva a propali támadóknak.
Legitimálja azt a kioktató tónust, amivel a kommentszekciók aktivistái fellépnek az Izraelt védeni próbáló felhasználókkal szemben – hiszen ha népirtás van, akkor az ellen minden létező eszközzel fel kell lépni.
„A palesztin nép elleni rendszerszintű népirtás nem ért véget, hiába az üres nemzetközi nyilatkozatok és a tűzszünet látszata. (…) A helyzet egyértelmű: a gyilkológépezet tovább zakatol, a megszállás és földrablás pedig egyre brutálisabb, miközben a fél világ félrenéz vagy elhazudja azt, ami történik” – hazudják a budapest rendezvény szervezői, majd hirtelen a soá utáni világrend legfontosabb ígéretét, civilizációs alapját fordítják a zsidók ellen:
„A SOHA TÖBBÉ nem maradhat puszta szólam, az egész emberiségre érvényesnek kell lennie: soha többé nem történhet népirtás.”
Kedves Kapos István és Kőry Ágnes, nagyon boldog vagyok, hogy túlélték a holokausztot. Ez a státuszuk azonban nem hatalmazza fel Önöket arra, hogy akaratlanul is egy újabbnak az előkészítéséhez asszisztáljanak.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 18:12
2026. május 14. - 12:00
2026. április 5. - 10:00
2021. május 25.
