A Franciaországban kialakult helyzetért az elsődleges felelősök azok a politikai döntéshozók, akik úgy gondolták, hogy a francia társadalom máról holnapra lenyeli a tömegbevándorlás és az iszlamizáció kettősét. Vélemény.
Franciaország szokás szerint lángokban áll. Persze a helyzet valójában, mint tudjuk, rendkívül KOMPLEX és ÁRNYALT, azaz, mint tudjuk, elsősorban a rasszista franciaországi rendőrség hibája.
A magam részéről nem is szeretném az utóbbi állítást (legalábbis annak eredendő igazságélményét, vö. Schilling Árpád posztja) kifigurázni: biztos vagyok benne, hogy történtek a múltban rasszista, arabellenes és csakugyan iszlamofób incidensek, és abban is, hogy a rendőrség, mint minden erőszakintézmény körében, ezek koncentráltabban vannak jelen, mint a társadalomban magában.
Emellett azonban fenntartok két álláspontot. Az egyik, hogy
ebből azért mégsem következik, hogy Franciaországot fel kellene gyújtani a szélsőbaloldali campusgárdák és az éppen az újraaiszlamizáció katarzisát élő harmadik generációs bevándorlók áldatlan szövetségének
(azaz a Mélenchon-tengelynek), sőt, úgy gondolom, egy szuverén államnak ezeket a zavargásokat érdemes az arányosság határaig (tehát ha például gyújtogatsz, utána nincs többet helyet az országban, legfeljebb annak egy börtönében, ha állampolgár vagy) gyorsan és radikálisan felszámolnia, erre a francia állam nyilvánvalón képtelen.
(Apropó, a volt egyetemista társaim által felkent Mélenchon ezúttal már nyugalomra intette Jeanne d’Arc népét, mint Nahel M. meggyilkolásakor, 6 nap elteltével? Nem hiába fog a második fordulóban kb. 30%-ot kapni).
Összeomlóban az európai jogrend
A másik, hogy ne feledkezzünk meg a nagyobb képről, az európai jogrend és territoriális kontroll összeomlásáról a párhuzamos társadalmak (és kultúrák) terhe alatt.
A zavargók erőszakcselekményeit nem legitimálja, de magyarázza a rendőrség rasszizmusa. A rendőrség rasszizmusát nem legitimálja, de magyarázza az a mindennapi tapasztalatuk, hogy Franciaországban a bűnelkövetési kísérletek (!) száma rohamosan növekszik,
s a növekmény, különösen a közönséges utcai bűnözés illetve a nemi erőszak területén, elsősorban (azaz a társadalmi arányukat messze meghaladó mértékben) bevándorlókhoz köthető.
Utóbbi ténynek nyilvánvalóan egyszerre vannak szociális és kulturális okai, azonban kötve hiszem, hogy a helyzet szükségszerű „árnyaltsága” kifejezetten érdekelné azokat a rendőröket, akik egy francia nagyváros külvárosában igyekeznek fenntartani a jogrendet.
Bűnös illúziók
Maradjunk tehát ideológialag képzett progresszív-liberális módjára az árnyaltságnál, a komplexitásnál és a „tyúk vagy a tojás” dilemmájánál (bár ha újgenerációs progresszív lennék, nyilvánvalón a tyúk és a tojás is a rasszista rendőrség lenne).
Ez a modell nem írja azt felül, hogy a társadalom és a jogrend összeomlik, nem egyik vagy másik antagonista, hanem nemes egyszerűen a tömegbevándorlás és a párhuzamos társadalmak, mint társadalmi jelenségek következtében.
Az elsődleges felelősök tehát azok a politikai döntéshozók, akik úgy gondolták, hogy a francia társadalom, ideértve a maga erőszakintézményeit, máról holnapra lenyeli a tömegbevándorlás és az iszlamizáció kettősét,
a bevándorlók pedig a hálától és az egyetemes nemzeteszmétől vezérelve majd szépen integrálódnak, és mindenki békés harmóniában élhet mindenkivel a laicité és a gondoskodó állam védpajzsa mögött. Ez volt az igazán bűnös illúzió.
Áprilisban pedig várom az „európai demokrácia elveszett” című posztokat.
Az írás eredetileg a szerző Sötét középkor c. oldalán jelent meg. Béndek Ábris összes írását itt találja. Fotó: Thomas SAMSON / AFP
Béndek Ábris összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 15:00
2019. február 21. - 16:142019. február 19.
- 12:00
2025. június 1.
