Rekordot döntött az idei Velencei Filmfesztivál, soha egyetlen filmet sem tapsoltak még meg 25 percen át. A NAZA című dokumentumfilm nem véletlenül volt ennyire népszerű: önigazolást nyújtott a közönség és az európai progresszív értelmiség Izrael-ellenes világnézetének, a palesztinista vallásnak. El nem mondott beszédem a filmfesztiválon.
Tisztelt közönség,
engedjék meg, hogy kifejezzem hálámat, amiért az imént rekordot döntve, 25 percen át megtapsolták Rachel Szor és Yuval Abraham 80 perces filmjét, amely ugye arról szól, hogy az IDF egy Lavender nevű AI-vezérelt technológiával direkt megöl gázai civileket, illetve kész akár 500 fő halálát is jóváhagyni egyetlen terrorista elpusztításáért. Köszönöm, önök tökéletesen bemutatták, miért kínosak.
Biztosan értették a film ügyesen megválasztott címének kettős utalását a „nazi”-ra és „Gaza”-ra, az viszont mintha elkerülte volna a figyelmüket, ami pedig a lényeg, hogy ti. ezzel a rövidítéssel az IDF a járulékos károkat jelöli.
Tehát nem a támadás célpontjait, hanem az elkerülhetetlen kollaterális veszteségeket. Amelyeket a világ összes hadserege ilyenként tart számon. Mindegyik. Miért pünkt az izraeli hadsereget veszik elő? Haha, ne is mondjanak semmit.
A lehetetlent kérem önöktől: próbálják tudatosítani, hogy valójában a mostani Hamásznak és későbbi, Izraelben és Európában megvalósítandó újabb zsidóellenes pogromoknak tapsoltak. Elmondom, miért.
Önök Izrael elleségeinek tapsoltak
Nem terhelném most önöket olyan tényekkel, amelyek megzavarhatják a világnézetüket, nem részletezem százhuszonötödször, hogy ha van a világon hadsereg, amelyik különösképpen ügyel a támadó fél polgári lakosságának életére, akkor az az izraeli. A szabadon hozzáférhető, ellenőrizhető tények önöket nem érdeklik, nem attól haladó értelmiségiek.
Pontosan meg tudom azonban mondani önöknek, mennyi ebben a Hamász által indított zsidóellenes háborúban a gázai civil áldozatok elfogadható száma: amennyi a terroristák likvidálásánál elkerülhetetlen.
Izraelnek egyetlen feladata van: a saját életben maradását garantálni, by any means necessary, nem pedig valami PR-háborút megnyerni. Nem Izrael választotta ezt a háborút. Rákényszerítették egy, a soá óta nem látott, példátlanul brutális mészárlással és pogrommal.
Izrael védekezik Gázában, a fegyveres terroristákat célozza és likvidálja, dokumentálhatóan mindent megtesz a civil életek megkíméléséért – de a nemzetközi jog önmagában nem tiltja civilek megölését. Szándékos meggyilkolásukat természetesen igen.
De ha a Hamász mondjuk egy gázavárosi kórházba beágyazva koordinálja az Izrael elleni gyilkosságokat, akkor attól még az a kórház nemzetközi jogilag teljesen legitim katonai célpont. Eggyel több tény, ami önöket láthatóan nem érdekli.
Nem tudom, tudják-e hogy a II. világháborús szövetségesek hány civil áldozat, hány idézőjeles „háborús bűn” árán szabadították fel Európát azért, hogy önök most itt szabadon – valójában nárcisztikus módon önmaguk erkölcsi nagyságát ünnepelve – áshassák alá ennek a szabadságnak a morális alapjat?
Önök a saját mély nihilizmusuknak tapsoltak
Amit önök az imént valójában megtapsoltak, az a saját világnézetük, illetve palesztinizmusuk, amit Daniel Staetsky találóan nevezett a negyedik ábrahámi vallásnak.
„Miért ennyire központi kérdés a gázai háború és a palesztin ügy Nyugat-Európa politikai és kulturális életében?” – teszi fel a kérdést teljes joggal.
Miért ezzel van tele minden filmfesztivál? Miért kell minden európai kulturális rendezvényen a magát „lázadóként” tételező, valójában mélyen konformista palesztinpárti propagandát végighallgatni? Miért kirobbanó siker minden zenei fesztiválon bármely huszadrangú Izrael-ellenes rapper, miért fontos kulturális téma, hogy Ed Sheeran random előzenekara mikről hazudozik?
„A palesztinpártiság … egységes világnézetet képvisel, egyértelműen meghatározza a jót és a rosszat, s így minden muszlim, sőt keresztények, agnosztikusok, szexuális kisebbségek, tinédzserek, idősek, újonnan érkezettek és – röviden – bárki számára befogadható” – írja Staetsky, amihez csak annyit tennék hozzá, hogy ez talán inkább valláspótlék, mint vallás, hiszen önök
épp azért pózolnak és jóemberkednek, mert nem hisznek semmiben. Nihilisták. Önök, a progresszív értelmiség jelentik a nyugati civilizáció végét.
Az erkölcsi relativizmust. A hagyományok elfelejtését és elárulását. A hazugság és önbecsapás intézményesítését.
Önök a szabad Nyugat halálának tapsoltak
És miközben a palesztinok sérelme lesz lassan mindenhol a központi téma, miközben minden EU-s országban több száz százalékkal megnőtt az antiszemita támadások száma, miközben világosan látszik, hogy mindez a közeljövőben zsidóellenes pogromokat fog jelenteni, önök a Hamászt éltetik.
A két hazaáruló rendező filmjének narratívája ugyanis szinte pontosan az, amit az iszlamisták végig bizonyítani akartak: hogy nem ők terveznek genocídiumot a zsidó állam ellen, amelynek október 7-e a főpróbája volt, hanem a védekező Izrael folytat népirtást a palesztin nép ellen.
Nem tudom, látták-e, hogy a Hamász a Telegram-csatornáján a NAZÁ-t javasolta bizonyítékként Izrael ellen a hágai Nemzetközi Bíróság előtt folyó eljáráshoz.
A terrorista szervezet rendesen megdicséri a filmet, köszönetet mond a velencei díjért, és a nemzetközi visszhangot annak bizonyítékának tekinti, hogy „az igazság” napvilágra került. Fun fact: utoljára 1935-ben volt ekkora közönségsikere „dokumentumfilmnek” Velencében, Leni Riefenstahl „Az akarat diadala” c. alkotása.
Akkor is 25 percig tapsolnának, ha egy dokumentumfilm a Hamász október 7-i gyilkosságait, kínzásait, csonkolásait mutatná be? Jut eszembe, van is ilyen, látták? Csak viccelek. Tényleg, miért tanúsítanak teljes közönyt eziránt, valamint a szudáni népirtás, a nigériai és kongói keresztényüldözés, a kínai Hszincsiang internálótáborai iránt? Az iráni nők és ellenzékiek iránt?
Önök nem feministák és jogvédők véletlenül? Vagy csak szelektíven? Ha az elkövető fekete vagy muszlim, szabad kezet kap? Értem.
Önök talán nem is Izraelt gyűlölik elsősorban, hanem azt a szabad, kapitalista Nyugatot, ahol önök – szégyenszemre – szabadon azok lehetnek, akik. Akikre teljesen illik a régi mondás: „Mi vagyunk azok az emberek, akiktől a szüleink mindig óvtak minket.”
Képünkön állva tapsolják meg a NAZA alkotóit Velencében. Fotó: screenshot / CNN
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.







