Az amerikai haditengerészet mintegy 850 millió dollár értékű szerződést ítélt oda a Lockheed Martinnak a Trident II tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta továbbfejlesztésére.
A Trident II (D5) Life Extension 2 program egy átfogó modernizációs kezdeményezés, amelynek célja, hogy az Egyesült Államok tengeri nukleáris elrettentő képessége a század második felében is fenntartható maradjon. A megbízás jól mutatja a haditengerészet elkötelezettségét a kilencvenes évek óta az amerikai stratégiai elrettentés gerincét adó rakétarendszer fenntartása iránt.
Ez a rakéta adja az amerikai elrettentés alapját
A Trident II egy tengeralattjáróról indítható interkontinentális ballisztikus rakéta, amelynek hatótávolsága mintegy 2500 és 11 500 kilométer között mozog. A rendszer akár nyolc, egymástól függetlenül célra vezethető visszatérő egységet (MIRV) is hordozhat, így egyetlen rakéta több különálló célpontot is képes nagy pontossággal eltalálni.
A közel 13,5 méter hosszú, szuperszonikus rakétát az Egyesült Államok az Ohio-osztályú tengeralattjáróin, míg az Egyesült Királyság a Vanguard-osztályú tengeralattjáróin alkalmazza, stratégiai elrettentésként.
„Mivel ez a rendszer nem látható, arra kényszeríti ellenfeleinket, hogy egy olyan fenyegetéssel számoljanak, amelyet nem tudnak észlelni” – fogalmazott Eric Scherff, a Lockheed Martin ballisztikus rakétaprogramjának alelnöke. „Ez a végső biztosíték: nem az erő alkalmazásával működik, hanem azzal, hogy az agresszió költségét elfogadhatatlanul magasra emeli. Amikor az ellenfelek felteszik maguknak a kérdést: ‘Ma legyen az a nap, hogy megtámadjuk az Egyesült Államokat?’, azt akarjuk, hogy a válasz minden nap az legyen: ‘Nem, ma nem.’”
Generációkon átívelő elrettentés
A Trident II D5 a tengeralattjáróról indítható amerikai ballisztikus rakéták hat generációjának legfejlettebb tagja, amelyek története az 1950-es évek végén kifejlesztett Polaris A1 rendszerrel kezdődött. A Trident II D5 1990-ben érte el a kezdeti hadrafoghatóságot, és máig a szolgálatban álló legpontosabb és legmegbízhatóbb ilyen típusú rakétának számít.
Az évek során számos élettartam-hosszabbító és pontosságnövelő korszerűsítésen esett át, többek között fejlettebb navigációs rendszereket kapott, valamint olyan változatokat is kifejlesztettek, amelyek képesek megerősített, föld alatti létesítmények megsemmisítésére. Emellett nőtt a hatótávolság és a hordozható hasznos teher is.
Ahogy a rakéta közeledik eredeti élettartamának végéhez, a haditengerészet ismét átfogó modernizációs programot indított annak érdekében, hogy kompatibilis maradjon a következő generációs ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjárókkal, például a Columbia-osztállyal. A Life Extension 2 program keretében az elöregedő alkatrészek és az elavult elektronika cseréje, illetve új technológiák integrálása történik, amelyek lehetővé teszik, hogy
a rendszer akár a 2080-as évekig (!) hadrendben maradjon.
A rakéta legutóbbi tesztindítását szeptemberben hajtották végre Florida partjainál, amely a fegyverrendszer 197. sikeres tesztrepülése volt. „Nemzetünk tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétarendszere az 1960-as évek óta kulcsszerepet játszik nemzetbiztonságunkban, és ezek az indítások továbbra is bizonyítják stratégiai elrettentő képességeink hitelességét és megbízhatóságát” – mondta Johnny R. Wolfe altengernagy, az amerikai haditengerészet Stratégiai Rendszerek Programjának vezetője.
