Tisztelt Magyar Péter, beszélnünk kell Netanjahuról és a zsidókról

Bármennyire jó hír, hogy Magyar Péter meghívta Budapestre Netanjahu miniszterelnököt, és hogy fennmarad a speciális viszony a zsidó állammal – a vétók mérlegelése és a Nemzetközi Büntetőbíróságba való visszalépés ötlete sajnos teljes tévedés.

Tisztelt Magyar Péter, vélhetően nemcsak én, hanem a teljes hazai zsidó közösség örömmel és némi megkönnyebbüléssel fogadta Izraellel, Netanjahu miniszterelnökkel és a hazai zsidósággal kapcsolatos első szavait.

Ez elsősorban azzal a – legutóbbi választás előtt is felmerülő – skizóval függ össze, hogy bármit gondoltunk is Orbán Viktorról és a NER-ről (én pl. bármit gondoltam róla), szinte kivétel nélkül osztottuk azt a nézetét, hogy Magyarország egy Európában egyedülálló béke szigete a zsidóság számára, itt nincsenek napi atrocitások, és örültünk, hogy rendre kiáll Izrael mellett az ebből a szempontból szánalmas EU-ban.

Nincs olyan liberális vagy baloldali ismerősöm, aki – legalább halkan – el ne ismerte volna azt is, mekkora szerencse számunkra, hogy nincs iszlám hátterű bevándorlás az országba, és igen, persze hogy korlátozni kell a migrációt az EU-ba.

Ha kell, letartóztatnák Netanjahut?

Ön teljesen helyénvalóan fogalmazott nemzetközi sajtótájékoztatóján: „Van egy speciális viszony Izrael és Magyarország között, rengeteg magyar honfitársunk él Izraelben, rengeteg izraeli állampolgár jön ide Magyarországra.”

Ez a speciális viszony azonban nemcsak nevezett lakosságcsere okán áll fenn, hanem, mint nyilván Ön is tudja, történelmi okai vannak: magyar állami hivatalok, intézmények vettek részt nem is olyan régen szervezett népirtás bűntettében,

Németországgal együtt főleg emiatt „speciális” a viszonyunk a zsidó államhoz, és a jó viszony ápolása nem nagyvonalú gesztus, hanem bármely magyar kormányzat kutya kötelessége.

Már azért is emlékeztetem Önt erre, mert hiába hirdetett továbbra is zéró toleranciát az antiszemitizmussal szemben, hiába hívta meg októberre Benjamin Netanjahut Budapestre, Ön azt is elmondta, hogy bár az előző kormány már megindította a kilépési folyamatot a Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC), amelyet az új kormány állítólag „már nem tud megállítani”, hozzátette: kezdeményezni fogják Magyarország újbóli csatlakozását a szervezethez.

Elvileg tehát elképzelhető egy ilyen szcenárió is: őszig mégis leállítható a kiválási folyamat, Magyarország újra tagja lesz az ICC-nek, a rendőrség pedig bilincsben szállíttatja el a szivélyesen idehívott izraeli kormányfőt Hágába.

Teljes nonszensz a visszalépés az ICC-be és az EU-s vétók mérlegelése

Csak vicceltem, semmi ilyesmit nem tételezek fel Önről – csupán a visszalépés abszurditására szerettem volna felhívni a figyelmét.

Az ICC-be való visszalépés ugyanis morális nonszensz: ez a testület (amelynek amúgy sincs joghatósága Izrael felett, de hát ezt jogászként Ön is tudja) egy szintre helyezte az október 7-i terrortámadás iszlamista elkövetőit a védekező háborút folytató állam demokratikusan megválasztott vezetőivel, és halál komolyan elfogatóparancsot adott ki Netanjahu ellen a gázai háborúval kapcsolatos hazug vádak miatt.

Ön pedig már tavaly augusztusban, egy kecskeméti fórumukon, egy fiatal antiszemita uszító kérdésére megígérte, hogy a Tisza-kormány „be fogja tartani a nemzetközi bíróság döntését”.

Tényleg? Miért? Az ICC nem uniós intézmény, nem kötelező a tagjának lenni, akkor sem, ha mindenki más tag. Most arról már nem is beszélve, hogy a fórumon szó nélkül hagyta, hogy a fiatalember Netanjahut „a 21. századi Adolf Hitlernek” nevezte, és gázai „népirtásról” beszélt, azt a holokauszthoz hasonlítva.

Az sem volt éppen ízléses, hogy a magyar és az izraeli kormány relációját az „ez is egy üzlet” kifejezéssel illette, ami akkor is kínos, ha a valóban problematikus felhasználású izraeli kémszoftverek ügyére célzott.

Lássuk be: bármennyire méltánylandó számos gesztusa, mindeddig az a látszat keletkezhetett, hogy Önnek Izrael kb. huszadrangú kérdés. Ami oké, csak beszéljünk őszintén.

Az Izrael és a világ zsidósága számára hatalmas traumát jelentő október 7-i tömeggyilkosság után semmit nem posztolt, és máig nincs álláspontja az Irán ellen indított amerikai-izraeli háborúról sem.

És nem tiltakozott tavaly júniusban a Kneecap-botrány idején, de akkor sem, amikor a minap a G-Ras nevű antiszemita rapper azt skandáltatta a Hősök terén megtartott gigantikus rendszerváltó bulin, hogy „Szabad, szabad Palesztinát”, holott ugye annyit azért Ön is tud, hogy ez mit jelent: Izrael kiiktatását.

Értem én, hogy a kampány idején nem akart megosztó kérdésekbe beleállni (Ukrajna is ilyen). De itt elvi kérdésekről van szó, érzékeltetni kellett volna, hogy Ön hol is áll.

Az Izrael-ellenes EU-s állásfoglalások vétója is ugyanilyen morális ügy: az nem elég, hogy majd egyenként megnézik, megéri-e blokkolni. Mindegyik a) káros, b) felesleges. Orbánék nagyon jól tették, hogy nem engedték át közös uniós álláspontként a maszatoló, relativizáló, a muszlim választóknak megfelelni akaró gyáva, Izrael-ellenes kioktatásokat, elítéléseket (pl. 2024-ben valamiért elmarasztalták volna a palesztin államiságot elutasító Knesszet-határozatot).

Ezzel együtt nagyon bízom abban, hogy fennmarad a speciális jó viszony Izraellel, hogy ősszel idelátogat Netanjahu, és hogy megállítja Brüsszelt, amikor meg kell állítani. Nem létezhet az az EU-s pénz, ami felülírja azt, hogy nem csinálunk immorális dolgokat.

Képünkön: Benjamin Netanjahu bejelentkezik a márciusi budapesti CPAC-en. Fotó: Gergely BESENYEI / AFP

Seres László összes cikkét elolvashatja itt.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.