Kairó két és fél éve egyensúlyoz: egyik kezével üt, a másikkal közvetít, miközben gazdaságilag vérzik és politikailag sodródik. A kérdés nem az, hogy mit tett Egyiptom – hanem az, hogy milyen árat fizet ezért a hallgatásért és lavírozásért.
Még ezekben a napokban is váltjáj egymást a Hamász-delegációk Kairóba. Két és fél évvel az október 7-i mészárlás után az egyiptomi hírszerzés továbbra is aktívan közvetít: találkozókat szervez, tárgyalásokat folytat, üzeneteket továbbít.
A mostani egyeztetések középpontjában a tűzszünet második szakasza és a Hamász lefegyverzése áll. A kép azonban ismerős: a terrorszervezet húzza az időt.
Nemrég szóvivőik még nyíltan támadták azokat a nemzetközi szereplőket is, akik a gázai újjáépítést a lefegyverzéssel kötötték volna össze. Az egyiptomiakkal szemben azonban jóval visszafogottabbak. Nem véletlenül: Kairó kezében van a Rafah-átkelő, amely szó szerint létfontosságú Gáza számára.
Az egyiptomi „minimalista doktrína”
A háború kezdetétől Egyiptom világos – bár nem mindig kimondott – álláspontot képviselt:
a Hamászt le lehet és le is kell gyengíteni, de nem lehet egyszerűen eltörölni anélkül, hogy ne legyen alternatív kormányzati struktúra.
Ez nem elméleti megközelítés volt. Az egyiptomi hadsereg már rendelkezett tapasztalattal hasonló helyzetek kezelésében: a Sínai-félszigeten az Iszlám Állam elleni harc során helyi törzsi milíciákat vontak be.
Ezt a modellt próbálták Gázára is alkalmazni.
Kairó Jeruzsálemnek is azt sugallta: szükség van egy „helyi erős emberre”, egy olyan szereplőre, aki képes a terepen operálni, és kapcsolatban áll az egyiptomi hírszerzéssel.
Az első ilyen figura egy beduin származású, korábban terroristaként ismert személy volt. Őt ugyan sikeresen likvidálták, a modell viszont túlélte.
Milíciák, rendőrök és a hatalom árnyéka
Ma már a milíciák egy része a Palesztin Hatóság biztonsági apparátusának volt embereihez kötődik. Ezek a csoportok komoly kihívást jelentenek a Hamász számára. Egyiptom azonban ennél is nagyobb léptékben gondolkodik. Terveik szerint több ezer palesztin rendőrt képeznének ki és telepítenének Gázába. Az első ezer önkéntest már kiválasztották, és további háromezer kiválasztása is napirenden van.
A probléma az, hogy a Hamász a gyakorlatban nem hajlandó lemondani a hatalomról.
A ramadán idején például teljes kapacitással működtette saját rendfenntartó rendszerét: adót szedett, ellenőrizte a lakosság mozgását, és megtorlásokat hajtott végre kritikusok ellen.
Az egyiptomiak azt állítják, hogy a Hamász hajlandó lenne visszavonulni – de ők maguk is tudják, hogy ez inkább taktikai kommunikáció, mint valós szándék.
A „hátba szúrás”: terrorista kiképzések Gázában
Az elmúlt időszakban újabb, rendkívül kellemetlen részletek kerültek napvilágra. Kiderült, hogy a Muszlim Testvériség fegyveres szárnyához köthető Hasm nevű szervezet tagjai Gázában kaptak kiképzést.
Ezek az emberek később visszatértek Egyiptomba, ahol merényleteket terveztek – többek között egyiptomi állami célpontok ellen. Egy volt egyiptomi parlamenti képviselő szerint az egyik ilyen személy négy hónapon át kapott kiképzést Gázában, beleértve páncéltörő fegyverek használatát is.
A kérdés nyilvánvaló: lehetséges-e, hogy mindez a Hamász tudta nélkül történt? Az egyiptomi álláspont szerint nem.
Ez ráadásul nem egyedi eset. Korábban már több tucat olyan militáns nevét hozták nyilvánosságra, akik a gázai alagutakon keresztül jutottak be a Sínai-félszigetre.
Nyilvános keménység, háttéralkuk
Az egyiptomi rezsim kommunikációja időnként meglepően éles. Kormányközeli megszólalók nyíltan terrorszervezetnek nevezik a Hamászt, és Irán kiszolgálójának tartják. Egyes véleményformálók odáig mentek, hogy a szervezetet „őrülteknek és kollaboránsoknak” nevezték.
Ugyanakkor a gyakorlatban a kapcsolatok fennmaradtak. Egyiptom továbbra is közvetít, tárgyal és koordinál. Ez a kettősség – nyilvános elhatárolódás és háttérbeli együttműködés – az egész egyiptomi politika egyik alapvonása lett.
Előre szóltak – mégsem hallgattak rájuk
Egyiptom saját narratívája szerint a háború megelőzhető lett volna.
A mészárlás előtt Kairó több csatornán keresztül is figyelmeztetett. Nemcsak Izraelnek, hanem más szereplőknek is jelezték a növekvő feszültséget.
2023 szeptemberében például arról számoltak be arab források, hogy Egyiptom megpróbált megakadályozni egy Izrael elleni tervet. Ezzel párhuzamosan a gázai szervezetek is figyelmeztettek: türelmük fogy, és közeleg az újabb összecsapás.
Izraelben azonban ezek a jelek nem váltottak ki komoly reakciót, sokak számára ez csak „egy újabb fenyegetés” volt.
Milliárdok tűntek el
A háború Egyiptom számára súlyos gazdasági következményekkel járt.
A Szuez-csatorna forgalma visszaesett, különösen a Vörös-tengeren zajló támadások miatt.
Az ország több milliárd dolláros bevételtől esett el, miközben az infláció nőtt, az energiaárak emelkedtek, és a nemzeti valuta jelentősen gyengült.
Abdel Fattah el-Sziszi szerint a veszteség elérte a 10 milliárd dollárt, ami komoly csapást jelentett az állam gazdasági kapacitására.
A legnagyobb félelem: menekültek a Sínai-félszigeten
Egyiptom számára a legnagyobb stratégiai kockázat nem maga a háború volt, hanem annak következménye: egy esetleges tömeges palesztin menekülthullám.
Kairó attól tartott, hogy a gázai lakosság a Sínai-félszigetre áramlik, ami biztonsági rémálmot jelentene. Az egyiptomi vezetés egyértelművé tette: ezt nem engedi.
Egy ilyen forgatókönyv nemcsak humanitárius kihívás lenne, hanem potenciális terrorbázist is létrehozhatna Izrael közvetlen közelében.
Izrael-ellenes hangulat és erőszak Egyiptomban
Miközben a vezetés pragmatikus politikát folytatott, az egyiptomi társadalomban erős Izrael-ellenes hangulat alakult ki.
Ebben az állami média is szerepet játszott.
Televíziós sorozatok, politikai üzenetek és narratívák erősítették a palesztin szenvedés képét, miközben a Hamász felelőssége háttérbe szorult.
A feszültség konkrét erőszakos cselekményekben is megjelent: izraeli turisták elleni támadás és egy izraeli állampolgár meggyilkolása is történt.
Közeledés Katarhoz
A háború egy másik következménye Egyiptom közeledése Katarhoz. Korábban Kairó bizalmatlan volt Dohával szemben, különösen a Muszlim Testvériség támogatása miatt.
Most azonban a gazdasági nyomás és a diplomáciai realitások közelebb hozták a feleket.
Mindkét ország egy olyan megoldásban érdekelt, amely nem dönti meg az iráni rezsimet, de kordában tartja azt.
Trump visszatérése és a „migrációs vörös vonal”
Donald Trump visszatérése új dimenziót adott a helyzetnek. Az általa felvetett terv – amely Gáza lakosságának részleges áttelepítését is tartalmazta – Egyiptomban azonnal vörös vonalat jelentett. A reakció nemcsak diplomáciai volt: belső kampányok indultak, amelyek hangsúlyozták, hogy a „migráció vörös vonal”.
Egyiptom az elmúlt két és fél évben minden lehetséges módon megpróbálta elkerülni, hogy egyértelmű állást kelljen foglalnia.
Ám a térség egyre inkább polarizálódik. Az érdekek hálója egyre bonyolultabb, a gazdasági nyomás nő, a biztonsági kockázatok halmozódnak.
A cikk Sachar Kleinman publicista tollából az Israel Hayom oldalán jelent meg.
- 06:13
2021. június 16. - 06:132021. június 9.
- 17:302021. június 8.
