Évtizedekkel azután, hogy túlélte Auschwitzot és új életet épített az Egyesült Államokban, a 96 éves holokauszttúlélő, Charlotte Roth alijázott Izraelbe a Nefesh B’Nefesh segítségével.
Az idős holokauszttúlélő Tel-Avivban vette át az izraeli személyi igazolványát, és végre újra együtt lehet családja öt generációjával, akik többségében már Izraelben élnek.
96 évesen alijázott egy holokauszttúlélő
Különösen megható jelenetek zajlottak a héten a tel-avivi belügyminisztériumban, ahol Charlotte Roth először kapta kézhez izraeli személyi igazolványát. Öt generációnyi családtag vette körül, amikor hivatalosan is izraeli állampolgár lett – évtizedekkel azután, hogy először megfogalmazódott benne a vágy, hogy a zsidó államba költözzön.
„Boldogság” – mondta arra a kérdésre, mit jelent számára személyesen ez a pillanat.
„Egy olyan földön vagyok, amely a miénk, és együtt lehetek a családommal, akiket szeretek.”
Az idős nő úgy döntött, elhagyja az Egyesült Államokat, hogy gyermekeihez, unokáihoz, dédunokáihoz és ükunokáihoz csatlakozzon Izraelben, ezért Clevelandből Netanjába költözött, ahol családja jelentős része is él. Roth a Nefesh B’Nefesh támogatásával érkezett Izraelbe, együttműködésben a Bevándorlási és Népességügyi Hatósággal, az Alija és Integrációs Minisztériummal, a Zsidó Ügynökséggel, a Keren Kayemeth LeIsrael-lel és a Jewish National Fund-USA-val.
Elhatározása egy közelmúltbeli látogatás során szilárdult meg, amikor felismerte, hogy az Egyesült Államok és Izrael közötti utazás egyre megterhelőbbé válik. „Amíg élek, a kicsikkel szeretnék lenni” – mondta. „Az utazás egyre nehezebb, ahogy az ember idősödik.” Egyik unokája segítette végig az alija folyamatán, amely az izraeli személyi igazolvány átvételével zárult, kiterjedt családja körében.
„Csodálatos és nagyon megható volt”
– fogalmazott.
Az egész család örül az ükmama érkezésének
Lánya, a 76 éves Helen Weiser – aki az 1990-es években alijázott – úgy nyilatkozott, a család azonnal érezte, hogy ez nem hétköznapi állampolgársági ügyintézés.
„Az összes unoka és dédunoka arról beszélt, milyen szép, hogy annyi beszélgetés és terv után végül valóban Izraelbe költözött”
– mondta.
Charlotte Roth és 1999-ben elhunyt férje, Chaim Roth négy gyermeket neveltek fel, és mára kilenc unokából, 26 dédunokából és 11 ükunokából álló nagy család veszi őt körül. Többségük Izraelben él. Roth – leánykori nevén Ilanka Lea Schwartz – Csehszlovákiában született. Tizenévesen gettóba kényszerítették, majd deportálták az Auschwitz-Birkenau haláltáborba. Érkezésekor elszakították édesanyjától, testvéreitől és öccsétől – soha többé nem látta őket. Varrni tudása mentette meg az azonnali haláltól, mert kényszermunkára osztották be. Túlélte a tábort és a fagyos körülmények között végrehajtott halálmenetet is. A háború után visszatért szülővárosába, ahol szembesült azzal, hogy családja szinte teljes egészét meggyilkolták.
Édesapja, aki szintén túlélte a vészkorszakot, abban a hitben, hogy nem maradt élő rokona, öngyilkos lett.
Tizenhét évesen egy németországi menekülttáborba került, ahol megismerte későbbi férjét, egy volt partizánt, aki a lengyel erdőkben harcolt a nácik ellen. A házaspár végül az Egyesült Államokba emigrált, és Clevelandben telepedett le.
Az évek során Roth gyakran látogatott Izraelbe. Ahogy egyre több leszármazottja költözött Izraelbe, a családi élet központja is fokozatosan áthelyeződött ide. „Ha látni akarom a családomat, itt kell lennem” – mondta.
Több leszármazottja ma az IDF kötelékében szolgál. „Mindent elvettek tőle, amit egy embertől el lehet venni, csak azért, mert zsidó volt” – mondta dédunokája, Galli, aki 16 évvel ezelőtt költözött Izraelbe, és harckiképzőként szolgált az IDF-ben.
„Újjáépítette az életét, családot alapított, és ma katonákat nevelő dédnagymamaként áll itt, akik a zsidó népet védik Izrael zsidó államában.”
Amikor arról kérdezték, hogy miért költözik egy olyan országba, amely folyamatos biztonsági fenyegetésekkel néz szembe, Roth jellegzetes elszántságával válaszolt. „Ha a nácik nem öltek meg, ezek a terroristák sem fognak” – mondta mosolyogva.
„Nem félek itt élni. Egy háborún mentem keresztül az életemben, akkor mi lesz a másikkal?”
Roth feltűrte az ingujját, hogy megmutassa a karján lévő halványuló tetoválást. A 25941-es szám továbbra is látható maradt. Egy „A” betű előzi meg, a német „Arbeit” szót jelölve. „Nem volt neved” – mondta halkan. „Volt egy számod.” Most, közel nyolc évtizeddel a felszabadulás után, egy izraeli személyi igazolványt tart a kezében, amelyen a neve szerepel.
„Győztem.”
– mondta.
Kép: Rebecca Zwiren/Nefesh B’Nefesh
