Az izraeli Rafael Systems Global Sustainment lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen az amerikai hadsereg IFPC Inc 2 (Indirect Fire Protection Capability Increment 2) programjának első fázisába, amelynek során a Vaskupola légvédelmi rendszer Tamir elfogórakétáinak amerikai adaptációját fogják tesztelni.
A döntés bővíti az amerikai légvédelem közepes hatótávolságú fenyegetések elleni lehetőségeit, amely erősebb védelmet keres a manőverező robotrepülőgépekkel, drónokkal, valamint rakéta- és tüzérségi támadásokkal szemben.
Izraelből érkezhet a megoldás az amerikai légvédelem problémájára
A Rafael Systems Global Sustainment 2026. február 11-én a LinkedInen megerősítette, hogy bekerült az IFPC Inc 2 program első szakaszába, és az amerikai hadsereg SHIELD Programirodájával együttműködve dolgozik majd az izraeli Vaskupola rendszer technológiáira épülő megoldás amerikai adaptálásán. A cég vezérigazgatója, a nyugalmazott altábornagy Joe Anderson szerint a kiválasztás a bizalom jele, valamint gyors lehetőséget teremt a telepített amerikai erők védelmének megerősítésére.
Az amerikai hadsereg számára az időzítés kulcsfontosságú: az IFPC célja az állandó és félig állandó létesítmények védelme, illetve az alacsony hatótávolságú légvédelem és a magasabb szintű rendszerek – például a MIM-104 Patriot és a THAAD – közötti képességbeli rés áthidalása. Az IFPC egy mobil, szárazföldi telepítésű rendszer, amelyet manőverező robotrepülőgépek, pilóta nélküli légi járművek, valamint rakéta-, tüzérségi és aknavető-fenyegetések leküzdésére terveztek.
Az IFPC működés közben:
A rendszer indítóállványokból és elfogórakétákból álló architektúrája a fenyegetések fejlődésével párhuzamosan továbbfejleszthető. A hadsereg már gyártásközeli szerződéses szakaszba léptette az IFPC Inc 2 programot: 2024 novemberében jelentős, keretszerződéses megállapodást kötött a Dynetics vállalattal az első légvédelmi rendszerek beszerzésére és a mielőbbi rendszeresítés felgyorsítására.
Az IFPC Inc 2 „Enduring Shield” indítóegységét eredetileg a földi indítású AIM-9X Sidewinder rakétával párosították, ami gyorsan integrálható és hiteles megoldást jelentett, ám nem kifejezetten az összetettebb, közepes hatótávolságú fenyegetések ellen optimalizálták. A rendszer fejlődésével a hadsereg arra a következtetésre jutott, hogy nagyobb képességű elfogórakétára van szükség az alacsonyan repülő, akár szuperszonikus manőverező robotrepülőgépek ellen – olyan célokkal szemben, amelyek jelentősen lerövidítik a reagálási időt, és a földközeli, zavaró környezetben komoly kihívás elé állítják az amerikai légvédelmet.
Miért pont a Tamir lehet a befutó?
Iparági beszámolók szerint a Rafael megközelítése a Vaskupola Tamir elfogórakétájának továbbfejlesztett változatára épül. A Tamir alapváltozata jól ismert a légvédelmi közösségben, mivel nagy sorozatban gyártották, és valós harci körülmények között is alkalmazták. Minden időjárási körülmények között bevethető elfogórakéta, amely rövid hatótávolságú rakéták, tüzérségi lövedékek és aknavetőgránátok ellen hatékony, hozzávetőleg 4–70 kilométeres hatótávolsággal.
Az IFPC esetében azonban nem pusztán a Vaskupola rendszer „átvétele” a cél, hanem egy Tamir-alapú rakéta integrálása az amerikai hadsereg hálózatközpontú légvédelmi architektúrájába, ahol a radarok, az indítóállványok és a tűzvezető központok a harctér különböző pontjain működnek, de folyamatos kapcsolatban állnak egymással.
Ez az architektúra legalább olyan fontos, mint maga a rakéta teljesítménye. Az IFPC-t előretolt támaszpontok, logisztikai csomópontok, repülőterek, kikötők és parancsnoki központok védelmére szánják – olyan létesítményekre, amelyek egyre inkább a nagy hatótávolságú, precíziós csapások célpontjaivá válhatnak.






