Ami Spanyolországban az elmúlt években még elszigetelt, utcai zsidóellenes megnyilvánulásokban jelent meg, az mára veszélyes irányt vett: az antiszemita és cionistaellenes beszédmód a politikai hatalom legfelső szintjein is elfogadottá, sőt megszokottá vált.
Sokak szerint ezzel Spanyolország olyan határt lépett át, amelyet eddig egyetlen más európai uniós tagállam sem: az antiszemitizmus nem csupán megtűrt jelenséggé vált, hanem politikailag is legitim álláspontként jelent meg a közéletben.
Nemcsak az incidensek száma nő, hanem az antiszemitizmust normalizáló légkör is
Francisco Franco diktatúrájának bukása után Spanyolország hosszú évtizedeken át arra volt büszke, hogy levonta Európa legsötétebb korszakának tanulságait. Bevezették a holokauszt oktatását, hivatalosan elítélték az antiszemitizmust, és 2020-ban az ország elfogadta az Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) antiszemitizmusra vonatkozó munkadefinícióját is.
2023. október 7-e után azonban mindez látványosan megkérdőjeleződött.
A spanyol Antiszemitizmus Megfigyelőközpont adatai szerint 2024-ben az antiszemita incidensek száma 321 százalékkal nőtt 2023-hoz, és 567 százalékkal 2022-höz képest.
Ezzel párhuzamosan a belügyminisztérium arról számolt be, hogy 2025-ben a dzsihádista terrorizmushoz kapcsolódó letartóztatások száma történelmi csúcsot ért el.
A puszta statisztikák azonban nem magyarázzák meg teljes mértékben azt az általános félelemérzetet, amely a mintegy ötvenezer fős spanyol zsidó közösséget áthatja. A közösség vezetői szerint a valódi probléma nem csupán az incidensek számának drámai növekedése, hanem az a politikai és társadalmi légkör, amely mindezt lehetővé teszi, sőt egyre inkább normalizálja.
Ahelyett, hogy megállítaná, a kormány legitimálja a gyűlöletet
Esteban Ibarra, az Intolerancia Elleni Mozgalom alapítója egész életét a gyűlölet elleni küzdelemnek szentelte. Franco diktatúrája idején börtönbe került, magát baloldalinak és emberi jogi aktivistának tartja. Az antiszemitizmus elleni fellépést nem ideológiai kérdésnek, hanem erkölcsi kötelességnek tekinti. Ibarra szerint a fordulópont egyértelműen politikai természetű.
„Ez egy önmagát erősítő gyűlöletspirál. Ahelyett, hogy megállítaná, a kormány legitimálja”
– fogalmaz.
Állítása szerint Pedro Sánchez miniszterelnök és koalíciós partnerei olyan nyelvezetet tettek elfogadottá a közbeszédben, amely messze túllép Izrael politikájának jogos kritikáján, és klasszikus antiszemita toposzokat idéz.
Sánchez 2024 májusában a parlamentben „népirtó államnak” nevezte Izraelt – egy olyan vádat, amelyet sem nemzetközi jogi fórumok, sem vezető holokausztkutatók nem tartanak megalapozottnak.
Hasonló felháborodást váltott ki Yolanda Díaz miniszterelnök-helyettes nyílt támogatása a „folyótól a tengerig” jelszó iránt. Az IHRA definíciója szerint ez a szlogen antiszemita, mivel a zsidó nép önrendelkezési jogának megtagadását fejezi ki.
Anticionizmus mint új antiszemitizmus
A spanyol baloldalon az anticionizmus mára uralkodó ideológiai állásponttá vált. Josep Borrell, az Európai Unió korábbi külügyi és biztonságpolitikai főképviselője rendszeresen vádolta Izraelt háborús bűnökkel, miközben következetesen relativizálta vagy elhallgatta a Hamász szerepét: a terrorszervezet emberi pajzsait, a polgári infrastruktúrába való beágyazódását, valamint az október 7-i mészárlás súlyát.
Zsidó közösségi vezetők szerint ez a kettős mérce pontosan megfelel az IHRA antiszemitizmus-definíciójának azon pontjának, amely szerint antiszemitizmusnak minősül, ha Izraelt egyedülállóan rosszindulatú szereplőként ábrázolják, vagy ha a zsidó államot kollektív bűnösséggel vádolják, olyan erkölcsi mércét alkalmazva vele szemben, amelyet más államokra nem. A politikai légkör következményei kézzelfoghatók.
Barcelonában nemrég online térképet tettek közzé, amely „Izraelhez köthető” vállalkozásokat és intézményeket sorolt fel – köztük zsidó iskolákat, kóser éttermeket és ügyvédi irodákat is.
Ibarra szerint ez klasszikus kollektív megbélyegzés, amely könnyen vezethet fizikai erőszakhoz. Mindeközben sporteseményeket mondanak le, izraeli csapatokat rendőri kísérettel menekítenek szállodákból, zsidó diákok pedig egyre gyakrabban kényszerülnek arra, hogy elrejtsék identitásukat az egyetemeken. A Maccabi Tel Aviv madridi mérkőzését végül biztonsági okokra hivatkozva nézők nélkül rendezték meg.
Spanyolország intő példa Európa számára
A fiatalabb zsidó generáció körében a bizalom látványosan megrendült.
David Benatar, aki a spanyolországi antiszemitizmusról szeretett volna doktori disszertációt írni, nyílt figyelmeztetést kapott: egy ilyen téma könnyen véget vethet akadémiai pályafutásának.
Egyetemi évei alatt gyakran marokkói származásúnak mondta magát, hogy elkerülje a zsidóságával kapcsolatos támadásokat. „Nem mi oldjuk meg a problémát – mondja. – Mi vagyunk a füstérzékelők. Jelezzük a tüzet, de nem mi oltjuk el.”
Dr. Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke szerint Spanyolország intő példa egész Európa számára.
Amikor a delegitimáló nyelvezet a politikai középpontba kerül, az már nem pusztán véleménykülönbség, hanem közvetlen fenyegetés a zsidó közösségek biztonságára. Az Európai Zsidó Kongresszus ezért rendkívüli ülést hívott össze, munkacsoportot hozott létre az antiszemitizmus és a terrorfenyegetések feltérképezésére, és sürgős, konkrét lépéseket követel az európai kormányoktól.
Spanyolország mára olyan ponthoz érkezett, amelyet eddig egyetlen más uniós tagállam sem lépett át.
Az antiszemitizmus nem pusztán társadalmi jelenség többé, hanem egyre inkább államilag legitimált magatartásformává válik.
Ha Európa nem vonja le ennek tanulságait, Spanyolország nem kivétel lesz – hanem veszélyes precedens.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 19:00
2021. május 13. - 18:002022. október 11.
- 18:152023. augusztus 9.
